A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Korompay György: Veszprém város településtörténeti kialakulása

A hajdúk egységes rétege fölött azonban a várőrség parancsnoka igen gyakran idegen. A rendek az 1608. évi országgyűlésen az idegenből származott várparancsno­kok neveinek felsorolásával kapcsolatban tiltakozásu­kat fejezik ki a Bécsi Haditanács politikája ellen. A klé­rus földesúri hatalmának helyét elfoglaló várkapitányi uralom a feudális függőviszony helyett a városi jogok szempontjából ugyan biztató változást ígér, de az idegen várkapitányok az abszolutisztikus függőség eszközei voltak. Emellett a fejlődéshez szükséges anyagi lehető­ségek is hiányoztak. Ami mint jelentősebb építkezés e korban megállapítható, az kivált a Vár erődítését szol­gálta. Feltehetően a XVII. század közepe táján épültek meg a Vár olasz bástyái (4. kép), amelyek első ízben egy 1667. évi rajzon mutatkoznak. A török után a város vigasztalan képet mutatott: romokban álltak a váralja-települések, hacsak ideiglenes építmények nem foglalták el a régebbiek helyét. Egy 1696. évi összeírás itt 3 lovas és 6 gyalogos századot sorol fel, azzal, hogy a magánlakásoknak csaknem fele a ka­tonaság kezén van. 16 Az országos belső viszályoktól veszélyeztetett helyzet azonban még nem szűnt meg. A város Rákóczi közeledő kuruc hadaitól függetlenségi törekvéseinek felkarolását reméli, ezért 1704 tavaszán Heister, Lipót császár had­vezérének serege lepi meg, dönti romba, gyújtja fel és fosztja ki, felülmúlva ezzel az elmúlt század minden tö­rök pusztítását. Romossá vált ismét a bazilika altemp­loma, mely 1630 óta a székesegyház szerepét töltötte be, és gabonaraktár lett a püspöki palotából. A Heister-féle pusztítás során a város házainak és népességének száma szűken 2/3-ára zsugorodott. A békés fejlődés feltételei csak a szatmári békével köszöntöttek a városra. Széchenyi Pál és a magát fráter Imrének nevező Esz­terházy püspök rendezi a belső kialakulás útját és előbb egyezséget, majd úriszéki szerződést köt a városi ta­náccsal. Érvényüket vesztik a véghelyi kiváltságok, és a reformátusok elvesztik szabad vallásgyakorlati jogaikat és vári templomukat. A békés építőmunka eszközeiként a főpapok sorra betelepítik a városba a ferences, a pia­rista, majd a jezsuita rendet. Az ellenreformációban Mária Terézia politikai exponenseként és az egyház földesúri jogainak elismertetésében különösen Bíró Már­ton püspök lép fel erőteljesen. Azonban mint városépí­tő főpap ő alapozza meg a Vár barokk kori jellegét. Bíró működését dicséri a várbeli Szentháromság tér ki szabadítása, a nagypréposti ház és a régi megyeháza felépítése, továbbá a piactér (5. kép), valamint a Belső és Külső Püspökkert kialakítása. Fokozatosan eltűnnek a belső vár kettős házsorai a nyugati oldalon, a Vár mellékutcái, és a régi, keskeny épületeket széles frontú emeletes házak váltják fel. A török kor végén fennállt vári magánházak száma 1/3-ára csökkent, ami a Vár beépítettségének léptékvál­5. Az egykori belső piac képe. 5. Ansicht des einstigen inneren Marktplatzes. 5. Vue du marché intérieur d'autrefois. 5. Вид старого внутреннего рынка. tozását is érzékelteti. А XVIII. század a város belső alka­ti megfogalmazásának és terjeszkedésének kora. Bezá­rul, illetve kiépül az egykori váralja-települések gyűrűje dél felől, betelepül a Temetőhegy a „Tizenháromváros"­sal, a Cserhát — amelyet a török korban még részben erdő borított —, a Jeruzsálemhegy és délen a Belső Püs­pökkert környéke. A század második felére esik Koller Ignác püspök működése, aki Fellner Jakab tervei szerint felépítteti a Püspöki Palotát. Koller készítteti az első vári vízellátó berendezést. Tumler György és fia Henrik az Úrkúti malomtól ólomcsövön át hidraulikus nyomással juttat­ták fel a vizet a régi Várkút mellett elhelyezett közkútba. Később Tumler levezetteti a vizet a belső piactérre. Ugyancsak ő tervezte, építtette a Vigyázó torony felső részét és sisakját, valamint előtte az ún. Fecskendő-há­zat, amely a XIX. század java részében városháza céljá­ra szolgált. A XVIII. század végének püspökei már nem tartanak igényt a főispáni tisztségre és a századforduló után az egyház már hajlandó támogatni a város szabad királyi várossá minősítésének ügyét. Ezt a szintet azonban Veszprém —• nagyrészt a nemesség rendi ellenállása miatt — csak 1875-ben érte el. Közben a reformkori fellendülésben kiemelkedő je­lentőségre emelkedett a kereskedelem. 1715-ben még egyetlen kereskedőt nem jegyzett fel az összeírás, akkor, amikor iparosokban bővelkedett a város, és a céhek munkájáról is szép számmal maradtak fenn emlékek. De már egy fél évszázad múltán szűk volt a belső piac és megjelenik a Vásárállásra menő utca és a hozzá csat­lakozó Vásárállás, vagyis a mai Kossuth Lajos utca és a Köztársaság tér őse. Itt alakul ki a gabonapiac, melynek közvetítő jelentősége (1840 körül) hét megyére terjedt ki. 261

Next

/
Oldalképek
Tartalom