A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)
Éri István. Veszprém megye középkori településtörténeti vázlata
9. Egyházi birtokosok Veszprém vármegyében a XV. sz. végén. 9. Kirchliche Besitzungen im Komitat Veszprém Ende des XV. Jh. 9. Propriétaires ecclésiastiques dans le département de Veszprém à la fin du XVe siècle. 9. Церковные поместья в комитате Веспрем в конце XV столетия. nek ezekben az esetekben azt tartjuk, hogy az elpusztult településhelyek valóban a birtokhatáron belül, annak jól elkülöníthető és helyenként későbbi térképeken is külön jelölt részén találhatók. A másik esetben viszont, amikor nem volt mód azonos birtokos falujába összevonni a pusztult helyek lakosságát, éppen az 1488as összeírás bizonysága szerint osztott birtoklásra vannak adataink, ez azonban megyénkben igen ritka. Mindössze 25 faluban vagy mezővárosban találunk két, vagy kettőnél több részbirtokost, tekintet nélkül a határ terjedelmére. E 10%-nál kisebb szám azonban csökkenthető, ha figyelembevesszük például, hogy néhány esetben a veszprémi püspök és káptalana osztozik csupán a birtokon, ahol korábban osztatlan volt a birtoktest. Ugyanígy középnemesi birtokosok öröklés útján választották szét az eredetileg egységes területet. Az eredeti települések határának szétválasztására még a mai községhatárok alapján is van mód. így 1488ban Berényben a veszprémvölgyi apácák és a veszprémi káptalan birtokolnak. Korábbi és későbbi adatokból tudjuk, hogy Szárberény — ma Vörösberény — volt az apácáké, míg Kisberény birtokosa a veszprémi káptalan volt. Kisberény középkon faluhelyét a ma Balatonalmádi néven különálló község Vörösberénnyel szorosan határos részén találtuk meg, nyilvánvaló, hogy Almádi határai az egykori Kisberény határaival azonosak. Veszprém megye középkori birtokviszonyairól tehát általában elmondható, hogy túlnyomórészt századokon át zavartalanul és osztatlanul birtokolnak falvaiban az egyházi és világi nagybirtokosok. Azonban az egyes uradalmak kiterjedését jelző térképen megfigyelhető, 208