A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)
Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok
13. Vaszar-Pörösrét (a lelőhely vázlatos helyszíni rajza). 13. Vaszar-Pörösrét (Skizze der Fundstätte). 13. Vaszar-Pörösrét (esquisse du site). 13. Васар-Пёрёшрет (схематический план местности археологического объекта). vitelben igen különböző kocsikkal. Kocsileletünk egy hosszú fejlődési folyamatnak elég késői szakasza, amelynek előzményeire is kell néhány rövid pillantást vetnünk. A péceli kultúra Budakalászon előkerült 65 kocsija egyedülálló lelet, amelynek nálunk sem előzményei, sem közvetlen követője eddig nem ismeretes. Legközelebb ismét a bronzkor második felében találunk biztos adatokat a Kárpát-medencében kocsik használatára. Bizonyítják ezt a Tárcaírói előkerült bronz kerékagyborító, s néhány hasonlónak korábban közölt, de eddig fel nem ismert töredéke. 66 Ugyancsak a kocsiemlékekhez sorolható, de közelebbről meg nem határozható és időhöz nem köthető az Árokaljáról és Abosról származó két bronzveretekkel ellátott harcikocsi kereke. 67 A bronzkor végén kezdődik Európaszerte a kocsik és kocsiábrázolások viszonylag tömegesebb előfordulása. Ezek legnagyobb része már kapcsolatot mutat valamilyen formában a temetkezéssel, vagy általában a kultusszal, s ez a fejlődés nem ér véget a bronz és vaskor határán, hanem szinte megszakítás nélkül folytatódik tovább, kiterjedt formában a korai vaskor idején. Ezen hosszú időn belül inkább alaktanilag lehet csoportosítani, a különböző kocsileleteket. Már a bronzkor végén megjelenik a bronzból készült és urnával ellátott temetkezési kocsi. 68 Ennek a típusnak későbbi darabja a kiskányai agyagból készült urnakocsi. 69 Ha pontos párját nem is, de hasonló urnakocsinak kerekét ismerjük Velemszentvidről, 70 a csehszlovákiai Podebradból valamint más ottani leletből. 71 Hasonló célra fából is készítettek fémveretekkel ellátott urnakocsit, amilyen pl. a Pécs-Jakabhegyi halomsírokból került elő. 72 Egy másik csoportot képez az agyagból és bronzból készített kicsinyített kocsimodellek köre. 73 Ezek gyakran oly pontos képét mutatják magának a kocsinak, hogy biztos adatot szolgáltatnak ezáltal a kor közhasználatú kocsijának rekonstrukciójához. Előfordulnak kocsik a rajzos ábrázolások között is, amelynek legfontosabb darabjai közé tartoznak a Sopron Burgstall-i urnák rajzai. 74 Gallus Sándor szerint ez utóbbiak is elválaszthatatlanul összefüggnek a kultusszal és a temetkezéssel. 75 A korai vaskor fiatalabb szakaszában lép fel a temetkezésnek az a formája, amikor használatban levő kocsit temetnek a halott mellé. Ezen az egységesnek látszó szokáson belül is úgy látszik számos változatot kell majd megkülönböztetnünk az elhelyezés módjától, a sírbatett kocsik típusától stb. függően. 76 A somlóvásárhelyi kocsimaradványok meglehetősen szegényesek, mivel a kocsiból csupán a kerékabroncs töredékek (7. kép.), nagy vasszegek (9. kép 11.), erőteljesen korhadt tölgyfaszilánkok és vaskos deszkarészletek maradtak meg. 77 Valószínűleg a kocsi alkatrészei közé kell még sorolnunk két 7 cm átmérőjű bronzkorongot (4. kép 1—2.). Ezeket Rhé Gyula kantárdíszként emlegeti, azonban a meghatározás helyességében Mí= az egyes halmok hozzare/o/eges maqassaga centimehrekben kételkedni lehet. A bronz zabiák és egyéb lószerszámdíszek bár igen változatosak ebben a korban, mégis egy nagy területre kiterjedő általánosan egyöntetű képet mutatnak, s közöttük sehol sem találunk az említettekhez hasonló nagy korongos kantár vagy egyéb díszeket. A nálunk e korból ismert lószerszámdíszek és zabiák ebbe a nagyobb egységbe szervesen épülnek be, és szerkezeti szempontból nem igen térnek el az ekkor másutt is általánosan használt hasonló leletektől. Annál is inkább feltűnő, hogy ilyen korongokat csak a Dunántúlról ismerünk, s ezek csaknem mindig egy gazdag, nagy tumulusban eltemetett és mellékletekkel gazdagon felszerelt halott sírjából kerülnek elő. A somlóvásárhelyi I. sz. halomban a kocsileleteken kívül lándzsákat, kardot, baltákat és pajzsot helyeztek lószerszámok és ételmellékletek mellé a minden bizonynyal előkelő halott sírjába. Hasonló fémkorongokat találunk a Börzsönyi A. által feltárt „Nagyhalomban", 78 amely már mint neve is mutatja nem közönséges halott maradványait fedte. Ezek rendeltetéséről Börzsönyi A. a következőket írja: „Nálunk vaspöngőnek, Zala megyében vascsöngőnek nevezték a fatengelyes szekereken a kerékagy mindkét felére alkalmazni szokott vaskorongokat, ilyennek tartom a mi leletünket is... Alakjuk korong 4 cm átmérőjű, nagy környílással, melyet egyik oldalon bordás perem vesz körül, másik felük sima. 6 db többé-kevésbé teljes korong és 2 db töredékes fordul elő. A szekérnek többi része után való kutatásom eredmény nélkül maradt, úgy látszik fából volt és teljesen megsemmisült." 79 Bár a néprajzi irodalomban erről további adatokat nem találtam, Börzsönyi megfigyelése az akkor még néhol használatban levő fatengelyes kocsikkal kapcsolatban értékes adatokat szolgáltat egymagában is, és valószínűvé teszi ezen korongok rendeltetésének helyes megfejtését. Börzsönyi a nagybaráti Nagyhalmot csak részben tárta fel, egy keresztárokkal, ezért a leletek korántsem 117
