A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

szolgáltathatják a halomban elhelyezett tárgyak teljes invertárját, s az előkerült darabok is (vascsákány, lószerszámdíszek, zabiák stb.) az átlagosnál gazdagabb temetkezésekre vallanak. Meg kell említenünk, hogy a közleményből a leletek egymáshoz való viszonya nem derül ki, de talált az ásató itt is „teljesen elpudvásodó fadarabokat"

80 is, melyeket a sírkamra belső faépítménye maradványainak tartott. Egy másik lehetőség, hogy a kocsit a halottal együtt elhamvasztották, mivel az összes leletek egy vastag faszenes, hamus rétegből kerültek elő, s a kisebb bronztárgyak tűzben összeolvadtak.

81 Mindez természetesen, a kocsival együtt csak feltevés, bizonytalan találgatás, amelyet bizonyítani nehéz lenne. Ha tovább keresünk Börzsönyi Arnoldnak azon megfigyelése nyomán, hogy a korongok vagy pöngők egy fából készült kocsi fémalkatrészei voltak, akkor a dunántúli leletek között tovább bővíthetjük a párhuzamok körét. Vaszaron az V. sz. halomsírban 3 db, egy nagyobb és két kisebb az eddig említettekhez hasonló egyik oldalán sima, másikon pedig az 5 ill. 3,7 cm átm. belső nyílás körül megvastagodó bordával ellátott korongot találunk (25. kép 1—3.). Talán az itt elhelyezett kocsi (?) alkatrészeinek minősíthetjük még a halom leletei között levő 7 cm átmérőjű vaskarikákat, melyek sem ékszer, sem lószerszám díszeként nemigen szolgálhattak. A sír belső elrendezésének vázlatos rajzán (18. kép.) a vaskarikák és korongok egymáshoz 14. Vaszar-Pörösrét (a halomsírok 1957-ben). 14. Vaszar-Pörösrét (Die Hügelgräber in 1957). 14. Vaszar-Pörösrét (les tumulus en 1957). 14. Васар-Пёрёшрет (курганы в 1957-м году). közel egy karos vasbalta mellett vannak, feltüntetve, egyéb ásatási megfigyelések hiányában azonban meszszemenő következtetésekre nem vállalkozhatunk. Annyi bizonyos, hogy a vaszari V. sz. halom leletei is igen gazdagok — vascsákány, vaskés, zabiák és finomművű lószerszámdíszek, valamint figurális díszű kerámia — voltak. Hasonló környezetben, fegyverek, zabiák, sisak, összeégetett lószerszámdíszek és gazdag kerámia, tehát egy előkelő halott mellékletei között találunk 2 db bordás vaskorongot a csöngei I. sz. halomsírban, amelyekhez itt 2 db, a belsőnyílás átm. nagyjából megfelelő vaskorong tartozik.

82 Hasonló, de kisebb méretű (6 cm átm. 2,5 cm belső átm.), korongokat találunk a bobai tumulus

83 (11. kép 1—2.) leletei között, amelyek belső kerületén kiemelkedő keret van a szokásos bordaszerű megvastagodás helyén. Ez a lelet ezért is érdekes, mivel a korongok egyikét nem magában, hanem egy kb. 14,5 cm hosszú, egyik végén töredékes, eredetileg kb. 2,5 cm vastagságú erős kovácsolt vasrúdon találjuk. A rúdnak csaknem egész felületét kéregszerű vastag ráoxidálódott kavicsos salak réteg borítja, amelytől csak néhol látható a vas eredeti felszíne. A rúdnak egyik kéregtől mentes végén találjuk a tűzben deformálódott korongot. Ebből arra következtethetnénk, hogy a töredékes vasrúd egy kisebb kocsi vastengelyeként szolgálhatott, s ez egyben magyarázatot ad arra is, hogy miért kisebb a korongok belső környílása az előbbieknél. A fentebb mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a somlóvásárhelyi I. sz. halomban talált kocsi egyedülálló lelet a Dunántúlon, ha azonban Börzsönyi Arnold már idézett feltételezése beigazolódik, akkor további kocsitemetkezésekkel is számolhatunk. Fennáll azonban az a lehetőség is, hogy egy sajátos lószerszámdísszel van dolgunk. Megkönnyíthetné és bizonyos fokig valószínűsítheti a dunántúli kocsik feltételezését az a tény, hogy a Kárpát-medence területén a közelebbi korból ismerünk már kocsitemetkezéseket. A magyarországi szkíta leletek között Márton Lajos

84 és Párducz Mihály megállapítása szerint több kocsileletet is találunk. Ezek közül igen értékes adatokat szolgáltat a pontosan megfigyelt Szentes-Vekerzug-i 13. sír, amelyben többek között négykerekű kocsi szegekkel felerősített abroncsait, és kerékagyat védő vasperselyeket találtak.

85 Különösen fontos számunkra az 5 db persely, amelyeknek rendeltetése nagyjából azonos lehetett a már említett bronz, illetve vaskorongokéval (ha ugyan ezek valóban kocsihoz tartoztak). Az említett vasperselyek olyan 15 cm átm. vaskorongok, amelyeknek 5 cm belső nyílásából csövesen kiemelkedő 3 cm magas peremrész áll ki. A perselyeket 3 db szeggel erősítették a kerékagy külső és belső oldalára és rendeltetésük az volt, hogy mind a 118