A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe
erőteljesen. A tulajdonosok igyekeztek megszabadulni a betelepült állandó lakósoktól s házukat nyaralás céljára visszakapni. Közben megindult a nyaraló építkezés is. A fürdőtelepen 1960-ban 173 ház állt. Leszámítva az üdülőket (9) és az államosított házakat (10) 154 ház volt magánkézen. Tulajdonosaik közül 34 budapesti, 25 veszprémi, 25 más községbeli, 70 alsoörsi lakos. Az üdülők és államosított házak korábbi tulajdonosaik nem alsoörsi lakosok. A 84 nem alsoörsi lakos tulajdonában levő házak felében (40) bérlő lakott. A magánkézen levő házak közül 110 állandóan lakott volt. .Hozzászámítva az üdülőket, amelyekben télen gondnok lakott, és az államosított házakat, a 173 házból 129 (74,6%) egész éven át lakott. 1960-ban az üdülőkkel 53 ház kifejezetten a nyári fürdőkultúrát szolgálta. Az 1965. évi adatok a lakásállományra vonatkoznak. A házak legnagyobb részében egy lakás van. A teljes településben a számbavett 384 lakásból 1965-ben 61 van nyaralóként feltüntetve, amelyek természetszerűleg a fürdőtelepi részben vannak (Veszprém megyei Statisztikai Jelentés 1965). 1937-ben 4 magánkézen levő panzió volt 46 férőhellyel (Veszprém megyei STH Évk. 1957). 1966-ban 12 üdülő 478 férőhellyel. Ezeken kívül egy üdülő a faluban volt (40 férőhely). A falu alig kapcsolódott be a vendégforgalomba. Az egyetlen üdülőn kívül csak egy-két helyen fogadtak vendéget. Élénkké vált azonban a faluban az ifjúsági üdültetés. Az általános iskolában és egy bérelt telken sátortáborban két város (Győr, Dunaújváros) úttörői kéthetes váltásban (mindegyik 50—60 fővel) kaptak nyáron elhelyezést. Az üdülőkön kívüli vendégforgalom felmérése — bár a helyi tanács megbízottja mindent elkövet — csak megközelítő pontosságú lehet. Az üdülővendég bejelentési kötelezettsége fennáll, de betartása alig ellenőrizhető. A társadalmi fegyelem e téren laza. Ez egyaránt áll a háztulajdonosok tágabb családjaira, rokonságra és a bérbe adott szobák vendégeire. A fürdőtelep utolsó 5 év alatti fejlődéséről jó áttekintést adnak a megyei Statisztikai Értesítőben (1960—1966) közölt adatok, valamint a Demográfia (1960) közleménysorozata. A Veszprém megyei Tanács 1965. évi összeállításában (Jelentés 1965) a teljes nyári idényben 5700 fő üdülővendégforgalom szerepel. Ennek kb. felét az üdülőkben helyezték el. Az 1965. évi 55 000 vendégnapok 2/3-a esett az üdülőkre. Az üdülőkön és sátortáborokon kívül a saját otthonukban családi nyaralás volt az uralkodó jelleg. A magánnyaralók 1200 személyt 13 000 vendégnappal fogadtak be. Alsóörs 1965-ben az Észak-Balaton-parti üdülők között a kilencedik helyen rangsorolt vendégforgalmával. Nyáron az egyszerre jelenlevő vendégek száma az úttörőkkel együtt kb. 1500—2000 főre tehető, több mint az egész település népessége. Mindenképpen indokolt volt a korábbi mostoha beruházási keretet emelni. Az 1958—61 években az Észak-Balaton-parti üdülőhelyek fejlesztésére fordított 200 millió Ft beruházásból Alsóőrsnek csak 3,5 millió jutott (Megyei jelentés 1962 és Évk. 1962), azóta a fejlődés számottevő. A korszerű étterem naponta általában 600 ebédet szolgáltat. Az ABC áruház és a földművesszövetkezeti korszerű élelmiszerbolt a strandfürdőnél épült. Nagy partmenti területet nyertek iszapfeltöltéssel a kemping és strandfürdő területének bővítésére. 1965-ben az újonnan létesített I. osztályú sátortábor 1300 személyt látott vendégül. Ebből 1100 külföldi volt 3300 vendégnappal. A strandfürdő befogadóképessége (kabin, szekrény, fogas) 1962-ben mindössze 464 főnyi volt, jóval kisebb, mint a napi átlagfürdőzési szám. Volt nap, amikor a fürdőzők száma a befogadóképességet hatszorosan múlta felül. 1966-ra a fürdő befogadóképességét 1460 főnyire növelték. Nemcsak Alsóörsre, hanem a Balatonalmádi és Balatonfüred közötti partszakasz minden fürdőtelepére nagy hátrányt jelent a MÁV elhatározása, miszerint az Alsóörs—Veszprém vasútvonal forgalmát megszünteti, és azt autóbuszokkal helyettesíti. Az alsoörsi állomás kibővítése után ez «a döntés meglepetésszerűen hatott. Lehetséges, hogy az elhatározás pénzügyi okai helytállóak, de figyelmen kívül maradt Veszprém, ill. ÉNY-Dunántúl és a Balaton-part szociális és kulturális kapcsolata, amely viszont megérdemli a pénzügyi támogatást, nem is szólva az idegenforgalmi szempontokról. A Győr—Pápa —Sopron terület balatoni közlekedése eddig is rossz volt, ezentúl azonban az lesz a helyzet, hogy ezt a partszakaszt éppúgy, mint a Siófok környé kit is, kizárólag Budapest felől lehet könnyen megközelíteni. Aligha képzelhető el, hogy az említett ÉNY-Dunántúlról a Balatonhoz, gyermekeivel és poggyászaival igyekvő családoknak kedvük legyen Veszprémben autóbuszra átszállni, vagy a megtelt kocsi után indítandó pót járatra várni. Balatonalmádi, Káptalanfüred, Alsóörs, Csopak strandjait nemcsak a hétvégi napokon, hanem a meleg nyári napok bármelyikén is sok ezer veszprémi fürdőző kereste fel. A vonatok zsúfolásig megteltek. Ezt a forgalmat autóbusszal pótolni lehetetlen. Egy hétvégi vonat utaslétszáma 25—30 autóbuszt tölt meg, amelyet egyszerre kellene indítani. Veszprém lakosságának éppen azt a rétegét fosztják meg a balatoni fürdőzéstől, amelynek nincs módja, hogy drága 83
