A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Tapfer Dezső: Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről

lommal történt meg, hogy a kerecsenek elhagyták a költésüket (4 alkalommal ián fészkeltek, védtelenül az eső ellen). Feltételezéseim szerint a kotlás első napjaiban — a rossz időjárás miatt pl. a mezőkön a látás távolsága nem haladta meg a 60—100 métert — a hím egyszerűen nem tudja a tojót táplálékkal ellátni és ekkor a folyvást szemetelő jeges esőben a tojó elhagyta a fészkét. Hosszasan repült táplálék után — bizonyára sokáig szintén sikertelenül, közben a tojások kihűltek és a költés elpusztult (ez a kényszer-magatartás többször ismétlődhet az esős, hideg hetek idején, amire normális időjárás mellett különben nem került volna sor). Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban az az irodalomból és saját tapasztalataimból ismert tény, hogy minél északabbra megyünk, tehát ahol néhány 5. 3—4 hetes kerecsen-fiókák sziklavárukban 5. 3—4 Wochen alte Würgfalken-Nestlinge 5. 3—4 weeks old Saker-nestlings in their rock fortress 5. 3 —4-недельные птенцы балобана в крепости на скале héttel később sokszor csak április végén, május első felében köszöntenek be a tartós, napsütéses, meleg tavaszi hetek, annál későbbre tolódik a kerecsenek tojáslerakása és a kotlás megkezdése. Ez az „észak", tehát normális években is későbbi és hűvösebb tavasz hazánkban mindenekelőtt a Bükk és a Sátor-hegység szikláin, völgyeiben, az ott fészkelő kerecsenre érvényes, mint ezt már több megfigyelés igazolta. A Bakony alacsonyabb, délebbre fekvő és melegebb tájain az a normális, hogy április első felében teljes a kerecsen-fészekalj. Négyszer vettem észre, hogy a magárahagyott friss fészekaljat valamely kisrágcsáló (mókus, pele?) feltörte és tartalmukat kiszívta. Mind a négy esetben öreg ragadozó fészekben, fán volt a fészekalj. Sziklára — úgy látszik — nehezebben vagy egyáltalán nem jut fel rágcsáló. Fiókanevelés Ha nincs valamilyen rendellenesség az időjárásban, akkor április végén — május elején kelnek ki a kerecsen-fiókák. (Az eredményes költést eddig több mint egy tucatszor figyeltem meg). A Bakonyban ez a szabályszerű. Kedvezőtlen, hideg, esős március után előfordult, hogy jóval később kezdődött a költés: a Barok-völgyben egy esetben pl. csak május első felében volt teljes a fészekalj. Jó rejtekhelyről figyelve megható és igen szép látvány az a gondoskodás, ahogy a tojó takargatja, melengeti, eteti fehér pelyhes fiókáit. Kezdetben a hím hord zsákmányt, legtöbbször 4—

б ürgét naponta. Ritkán a szülőket együtt is látjuk a fészekben, bár a hím csak igen rövid ideig marad ott. A zsákmány ledobása után leginkább elfoglalja helyét közeli ülőfáján és pihen hosszabb-rövidebb ideig. Sokszor volt alkalmam megfigyelni, hogy a hím alkonyatkor a szikla-fészek közelében álló pihenőfáján, egy csupasz ágon őrködik és ha ember közeledik, felrepül a fészket rejtő sziklafal előtt, majd hang nélkül fölötte kering. A tojó ilyenkor sohasem repült fel. Fiókáit még akkor is őrzi, ha közvetlenül a sziklája alatt 432