A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Tapfer Dezső: Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről

állunk. — Négynél több fiókát még nem láttam egy fészekaljban, a kerecsenfiak jobbára hárman voltak a bakonyi fészkekben, mivel egy vagy két tojás gyakran megzápult. A növekedő, rozsdabarnán és kékes-szürkén színesedő fiókáknak (5. ábra) később mindkét szülő hordja a táplálékot (80—90%-ban ürgét). Öreg tojók súlya megközelítheti a másfél kilogrammot. A kerecsen kiterjesztett szárnyakkal nagy, szinte ölyv nagyságot elérő, hegyes szárnyú sólyom, jóval nagyobb a vándorsólyomnál. Az általam megfigyelt sziklafészkelők mindig nagy sebességgel érkeznek zsákmányukkal: jól hallhatóan, szinte süvít, suhog a levegő, ahogy félig összekapott szárnyakkal „bevágnak" a sziklára. Amikor a fiókák már szépen kitollasodtak, jó pár hetesek lettek, az ürge-prédát éppen csak a sziklaüreg szegélyére vetették és nem kellett nekik szétdarabolni azt, majd élénk zajjal ismét elrepültek. Fészküknél eddig semmiféle támadó magatartást nem tapasztaltam a kerecsenek részéről — ellentétben a vándorsólyommal. Kikelt fiókáikat négy fészek esetében sem hagyták el (sőt a következő években ugyanott ismét fészkeltek) bár több héten át ismételten végeztem vizsgálódásaimat. Amikor a fiókák már nagyok, 4—6 hetesek, (6. ábra) elkezdik próbálgatni szárnyaikat. Főleg a reggeli órákban sokszor igen hangosak: éles vijjogásuk árulóan messzire elhallatszik. Ha embert pillantanak meg közeledni, akkor elhallgatnak. Némelykor szorosan egymáshoz bújnak, máskor kíváncsi, értelmes tekintetükkel méregetik a közeledőt. A kapott zsákmányon csak ritkán láttam őket civakodni; szinte sorba hasít magának mindegyik a prédából. Megfigyeléseim szerint alig 1—2 egymást követő napon repülnek ki a fiatalok a fészekből, rendszerint június első felében. Először napokig, sőt hetekig maradnak fészkük közelében. A Gaja festői szurdokvölgyében egyszer (1948) még a kirepülés után egy hónappal is az egész kerecsen-család a völgyben tanyázott, nagyszerű 6. Kb. 5 hetes kerecsen-fiókák 6. Ungefähr 5 Wochen alte Würgfalken — Nestlinge 6. Approx. 5 weeks old Saker-nestlings tí. Примерно пятинедельные птенцы балобана 28 repülő-játékukkal csodálatba ejtették a megfigyelőt. A fiatalok még meglehetősen esetlenül mozogtak az öregek mellett, mégis nagy élmény volt együtt megfigyelni a kerecsen-családot a levegőben és pihenés közben a sziklavölgyben. KÉVE ANDRÁS írja: „Tapfer több mint 25 éven át figyelte a Keleti-Bakony kerecsenéit és észleléseit igen nagy alapossággal foglalta össze. A Bakony másik pontján, a Keszthelyi-hegységben levő fészekre azonban csak utalni tudott. Már PETÉNYI kapott az 1800-as években egy fiókát a Cserszegtomaj határában fekvő Csókaküről. Itt azonban a fészkelés már régen megszűnt. Biztos adatunk nincs, hogy mikor. Ellenben a XX. század elején ismerték a kerecsen fészkelését a Balatongyörök határában fekvő Bisekü nevű sziklán. Ezt a fészket első ízben 1947. V. 27-én kerestem fel HOFFMANN SÁNDOR kalauzolásában. A madár látogatásunkra kiszállt a sziklaoduból. A szikla meredeken emelkedik ki az alatta elterülő vegyes lomberdőből (gyertyán, tölgy, kőris, stb.). Még közvetlen alatta is áll egy magas fa, különben a szikla lábánál keskeny csíkban kopáros. A szikla felett ültetett erdei fenyő állományt találunk, mely megkönnyíti a megközelítést, mögötte bozótos. 1966-ban a közeli tölgyest is tarra vágták, így nagy kiterjedésű nyílt terepet találunk a hegy gerincén. A sólymok általában a Balaton felőli lankákon zsákmányolnak, legalább is mindig ebből az irányból láttam a fészekre jönni őket. Megfigyeléseimet eleinte a sziklától 50 m-re fekvő kiugrásból végeztem a fenyves fedezékében. Majd amikor láttam, hogy még ez is zaklatásnak számít, a szemben levő hegygerinc tölgyeséből jól megfigyelhettem mozgásukat. A kerecseneket igen 433