A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

ismételten említett Kövér János feljegyzéseiből tudjuk, aki így írja le ezt a híres telet: „Ismét egy százados esztendő: nevezetes a temérdek hórul és rettenetes hidegrül: de ez meg érdemli a bővebb leírást. Kezdett a hó esni 13. Nov. 1829. a hideg vele eggyütt, úgy hogy Örzsébet napján már gyalog, Katalinkor pedig, vagyis 25. már szányon lehetett járni a Balatont. A hó nevelkedett ugyan mindennap; de az igazi hó-özön tsak 25-a Dec. vagyis Szent István Mártír napján kezdődött; ekkor mint hajdan vízözönkor az eső, úgy omlott a hó nagy öregenn ,majd tsak nem mindennap; ha egy két óráig meg szűnt, ismét egész nap, egész éjjeleken át esett... A hó azután is nevelkedett naprul napra, majdcsaknem Februárius végéig . . . •— El tartott ezen hó közel április derekáig és 25-a Márt. a Martzalyi vásárra sokan még szányon mentek. — A hideg is mind eggyre nevelkedett és a magosabb kutak be fagytak. A Balaton pedig vastagabbra fagyott fél ölesnél. — Illy nagy hónak mégis sokkal kevesebb lett a leve, mint félni lehetett: és ámbár az újjságok a folyók áradásárul emlékeztek, de a berkeink még sem igen voltak el töltve." 1834-ben nevezetes szárazság kezdődött, mely három éven át tartott. Kövér János így írja le az 1834. évet: ,,A Vörsi Balaton — tsak egy puska lövésnyit is alig vehetvén ki — egész a Fenéki nád széléig alig volt egy arasznyi, ki vévén Diás sziget felé, merre gatyakötőig ért, úgy hogy többenn be mentek gyalog; fél réfnyire merült az evező a sárba, míg a csónak egy két lépésnyire mehetett. Az allsó Botsmánynak tsak helye maradt, egy csöpp víz sem volt benne; a csónakokat egészen más belsőbb helyre kelletett vinni; az Alasrul a szénát poros úton horták ki. A Sajkajárást mind innend, mind túl nem győzték tölteni, mert a sajkák Septemberben már meg sülledtek. A Fenéki vízmérték szerént apatt a Balaton közel 4 lábot... — A Duna és a Dráva is szintén úgy megapadtak; azt ugyan az újjságbul, ezt pedig az utasoktul tudom." Kövér János említett leírásából értesültünk a fenéki vízmércéről, megtudjuk, hogy 1834-ben 12. BESZEDÉS 1833-as térképének részlete 12. Ein Abschnitt der Karte von BESZÉDES aus dem Jaiire 1833 12. Section of BESZÉDES' map from 1833 12. Фрагмент карты Воседсша 1838-го года közel 4 lábnyit apadt a Balaton, ami 126 cm-nek felel meg. Hogy ezt értékelni tudjuk, meg kell határoznunk a Balaton előző évi, 1833-as vízállását. Ehhez a zalaegerszegi Állami Levéltár két térképe ad jó adatokat. A zalaegerszegi Állami Levéltár T. 116 jelzetű térképet Beszédes József „Balatoni K. Biz. igazg. Vízmérő", Vörös László „T. N. Somogy Vgye első Földmérője" és Póka Antal „T. N. Zala Vármegye Tábla Bírája és rendes feő Földmérője" írták alá. A térkép bal oldala (nyugati fele) tűztől rongált és feliratából csak szövegtöredékek és a készítés éve: 1834 olvasható le. A zalaegerszegi Állami Levéltárba a hátlapra írt feljegyzés szerint a Sigray Archívumból került. A Balatont és közvetlen partszegélyét ábrázoló térkép vízrendezési célból készült. Beszédes felmérésének tarthatjuk, melyet a zalai és somogyi megyei mérnökök ellen jegyezték. 457