A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

A zalaegerszegi Állami Levéltár őriz egy T. 117 jelzésű térképet is, ezen azonban a szerző nincs feltüntetve. Az említett térképek készí­tési technikája, színezése, az irányzásul felvett fix-pontok azonossága és szövegezésük egyezése alapján azonos szerzőre és azonos rendeltetésre kell gondolnunk. A térképeket ezek szerint Be­szédes József készítette. Az utóbbi térkép címe: „TÉRKÉPE a' BALATON TAVÁNAK és oldal BOZOTHJAINAK melly az 1833-ik esztendei eredeti mérésből egy hüvelykben négy száz öles mértékre összve vonva rajzoltatott. Nagy Mél­tóságú Vásonkeői Gróf Zichy Ferentz Jósef Ur Ö Exellentziája királyi Bizottsága alatt, az Ádandi 1832-ig esztendei egyezés kapcsában". A térkép munkapéldány jellegű, mivel a mérés­hez és irányozáshoz felhasznált fix pontok tus­felirata alatt mindenütt jól látszik a rajzoló ere­deti ceruza-szövege és felmérése is. Ugyancsak a munkapéldány-jellegre vall az is, hogy a tér­kép végig feltünteti a déli part mentén a méré­sekhez kitűzött polygon-pontokat és oldalakat, melyeket a tisztázati példányon nem találunk már meg. Valószínűleg ez a térkép képezi alap­ját a különböző levéltárakban őrzött és Beszé­des által szignált térképeknek, így a zalaegersze­gieknek is. A térkép bennünket érdeklő Keszt­hely vidéki részét 12. ábrán mutatjuk be. A zalaegerszegi Állami Levéltár T. 116 és 117 jelzésű térképeivel kapcsolatos észrevételt Bolla Sándornak köszönjük. A Beszédes-féle munkatérképnek máriaasz­szony-szigeti részét összehasonlítva e terület ré­tegvonalas térképével (3. ábra) világosan látszik, hogy a partszegély a 105 m A. f. magas rétegvo­nalat követi. Ez támpontot ad az 1834. évi bala­toni szint hozzávetőleges meghatározásához is. Akkor ugyanis, mint említettük, 126 cm-t esett a víz szintje. Ebből következően az 1834. évi ba­latoni vízállást 103,74 m A. f. magasság körül kereshetjük. Az 1834-37. évi szárazság adott indítékot a fenékpusztai balatoni híd megépítéséhez. A híd­építést így írja le Kövér János: „Ekkor hát a baj és a természet útmutatása fölébresztette mind a Mélt. Uraságot, gróf Festetics Lászlót, mind pedig T. N. Somogy Vármegyét. Sürgette ez a Mélt. Uraságot mind írással, mind Deputa­tio által; tsak egy Vármegye gyűlés nem volt, hogy a Híd elő ne fordult Kaposvárott. Sőt írt is a Fels. Consiliumra és a Híd fölállíthatását kérte azon igen emberi támogatással, hogy Ö tsak ad­dig szed vámot, míg az építtési és fönntarthatási költség kiderül. De a Gróf sem hagyta magát a sarkárul lecsapni és a privilégiumot tsak ugyann ő nyerte el. Kézzel lábbal készítették tehát a fát a Csurgói uradalomban; a Gróf mind maga sze­reinn hordatta; és az első czölömpöt le verték 20-a Mai 1837. Öröm volt ezt nézni, miképp, bikázták ezt a Hajónn álló készülettel'; én egy­szer kivezettem a Vörsi oskolás gyermekeket egydül tsak azért. Az építész volt Kern. Fer., a Grófnak igen derék ingenőrje; a húzást vonást pedig kormányozta Lichtenvohner Fer. Keszt­helyi áts mester. A lábfák magassága a víznek lehető nevelkedhetését hozzá volt ugyan véve, de az 1838-ik tél még is minden számítást meg csalt, mert igen sok hó volt, tsaknem mint 1830­ban, a víz tehát 4, vagyis négy lábbal magasabb volt a közép libellánál. Ez a Hidat nagyon elkés­lette, mert a süvegvákat hosszat meg kettőztet­ték, hogy így a híd magasabb legyen, de a töl­tések is rettenetes munkába jöttek, mert annyi rézsőt összevágfatni, helyre hordatni, vízbe he­lyeztetni és szalmával s követssel két ízben is (mert egyszer már végig volt követsezve, de új­ra rézsőt hordtak fölibe) meg hordatni: tsak az hiszi, mennyi munka jött, ki a sok dolgozókat látta ott. — Elkészült mégis 1839-ben Martius­ban, úgy, hogy az első átmenetei volt rajta 2-ik Mártiusban délután, minden ünnepség nélkül. Az első átmenő volt egy disznókereskedő a fó­kájával; a második egy Tikász, kik véletlenül akkor értek." Török Miklós Somogy megye „földmérője" írja 1842 június 11-én (Balatoni Múzeum Adat­tára, B. 57. 577. 1) : „Siófokrul ezután a Fenéki Balaton hídjához felmenvén, mérés által tapasz­taltam, hogy ezen hídnak czövekei öt láb, ki­lencz czolot állnak ki a vízből..." Beszédes József 1842 június 10-re vonatkoz­tatva adja a Balaton vízszint-magasságát azon a Sió-metszeten, melyet CHOLNOKY (1918, p. 225) közléséből ismerünk. Feltünteti ezen a tur­zás gerincén haladó országutat és megjegyzi, hogy irányzási síkja 2'H"-al magasabb, mint az út színe. A turzás gerincmagasságát, mint ko­rábban említettük 107,47 m A. f. magasnak vettük. Ennél 0,91 m-el magasabb volt az irány­zási síkja, amelynek A. f. értékét 108,38 m-nek vehetjük. Beszédes feltünteti, hogy az irány­zási síknál pontosan 10 lábbal, 3,16 m-el volt mélyebb a Balaton víztükre 1842 június 10-én. A vízszint ezek szerint 105,22 m A. f. volt e napon ('23. ábra). A fenéki híd koronamagassága adódik mind­458

Next

/
Oldalképek
Tartalom