A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Tapfer Dezső: Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről
A Kisbalaton, Vörs felé eső szélében egy nyárfán álló gólyafészekből 1950-ben kiverte a kerecsen lakóit és költeni kezdett. Ennek a fészeknek szomorú sorsát már ismertettem (Aquila, 50—53, p. 240). Megfigyeltem a kerecsent a kisbaíatoni Diássziget felett 1949. VIII. 22-én, 1951. II. 27-én egy a kilátótornyon ült, majd a Vörsvíz felett csörgőrécéket zavart. 1961. XI. 16-án Balatonberény határában az üdülők alatt egy parti fa tövénél egy frissen hullott evezőtollát találtam. Ismerjük tehát a kerecsen fészkelését és előfordulását a Bakony széléről, sajnos azonban a megfigyelések a Magas Bakonyból és általában a Bakony szívéből még mindig hiányoznak." Nyári, kora őszi kerecsen-kóborlások; őszi vonulás Némelykor több kerecsen visszamarad a legmelegebb nyári hónapokra, július—augusztusra is, főként ott, ahol vadászterületüket kiszélesíthetik a közeli halastavak vízi apróvadban gazdag környékére (pl. Csór, Balaton-mellék). Ezek a visszamaradok legtöbbször a területhez ragaszkodó öreg kerecsenek. A fiatalok kirepülésük után néhány hétig együtt maradnak, a zsákmányolás fortélyaira az öregek tanítják őket. Július lesz, mire rendszerint szétszélednek. Néhány általam gyűrűzött és visszajelentett fiatal kerecsen tanúsága szerint (7. ábra), az első őszön nem mennek messzire: szülőhelyük sziklavölgyéhez, erdőségeihez viszonyítva általában mintegy 50—100 km-es sugarú körzeten belül kóborolnak. Arrafelé mennek, ahol kedvező táplálékszerző területeket találnak, sokszor más kerecsenek fészkelési areáljába (egy, a Barok-völgyben gyűrűzött példányom még azon az őszön a Duna mentén, Dél-Szlovákiában került meg). Iszkaszentgyörgy környéki megfigyeléseim szerint (1957, 1958, 1959) az öreg kerecsenek gyakran lehúzódnak a Bakonyból a közeli síkságra (Mezőföldre): a Baglyas-hegytől délre, a csóri halastavaknál a nyári hónapokban rendszeIRODALOM BAUMGART, W. (1966): Der Würgfalke als Brutvogel im Gebirge der Volksrepublik Bulgarien. — Der Falke, 13 (8), p. 256—258. BÁSTYÁI, L. (1952-55): Adatok nappali ragadozó-madaraink vedléséről. — Aquila, 59—62, p. 161— 165. BÁSTYÁI, L. (1955) : Vadmadárból vadászmadár. — Budapest, Művelt Nép. résen megfigyeltem vízivadat támadó kerecsent. Inkább a vízen úszó tapasztalatlan fiatal szárcsákból, közelebbről fel nem ismert vízi apróvadból próbáltak zsákmányolni. Estefelé ellenben mindig „behúztak" a hegységbe, messze a Baglyas-hegyen túl, mint ezt többször megfigyeltem. Egy órán belül, este 6—7 óra tájban, meglehetősen magasan (kb. 200—300 m magasságban), egymás után több sólyom (3—4, két megfigyelés alkalmával: 1958 július, 1959 július) húzott a síkságról a Baglyas-hegyen át a távoli Barok-völgy és a sárbereki öreg erdő irányába. Szeptemberben csaknem minden évben (az 1940-es és 1950-es években volt alkalmam őszi megfigyelésekre) sikerült találnom kerecseneket a Gaja- és a Barok-völgy szikláin. Mindig a napsütötte déli falakon, sziklatornyokon tanyáztak. Az elmúlt években (1965—1967) a balatonfelvidéki Koloska-völgyben még októberben is láttam kerecseneket. Sőt megtaláltam zsákmánymaradványaikat : ürge- és pocok-állkapcsok mellett vízimadár mellcsontokat, vadkacsa tollakat láttam szikláikon. Nyilván a közeli, erősen benádasodott arácsi öböl egyik őszi vadászterületük (itt kétszer figyeltem meg kerecsent, légvonalban mintegy 5—7 km-re a völgyekben levő fészkelőhelyektől, illetve tépőhelyéktől). A tartós őszi esők beköszöntése után seholsem figyeltem már meg kerecseneket (a bodajki Gaja-völgyben rendszeresen végeztem még novemberi megfigyeléseket is). Az őszi nagy madármozgások során egyedül a Bakony-szegélyi halastavak, nádasok környékén, a síkságon figyeltem meg többször kerecseneket. Ezek valószínűleg idegen átvonulok lehettek. Erdészek elbeszélése szerint egyes teleken mutatkoztak volna kerecsenek (Mecsér, Gajaszurdok). Magam télen egyetlen egyszer sem tudtam megfigyelni őket. Tapfer Dezső BOROVICZÉNY, A. (1958): A kerecsensólyom fészkénél. — Aquila. 65, p. 257—263. BREHM, A. E.—VÖNÖCZKY— SCHENK, J. (1925) : Az állatok világa. Madarak. — Budapest. CSIBA, L. (1958): Kiegészítő adatok dr. Kéve András- —Adatok a Közép-Duna madárvilágához" с munkájához. — Aquila, 63—64, p. 313—315. HOMOKI-NAGY, I. (1955): Rund um die Kame435 IRODALOM — LITERATUR
