A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Marián Miklós–Szabó István: Adatok az Északi-Bakony herpetofaunájához

15. Zöld gyík — Laoerta viridis (foto Szabó) A törzsalakot nem találtuk, csak a SCHREIBER (1912) által Elaphe longissima var. subgrisea WERNER névvel jelölt szürkehasú változata került kézre Móricházán (1959). Teljes hossza: 910 mm. (Törzs hoszszúság: 615 mm, farok hosszúság: 295 mm). Az igen szép, kifejlett példány felül sötét olajbarna, alul feketés-szürke színű. Oldalán, a törzs közepe táján, a test hosszában futó 4 szaggatott fehér vonal látható, amelyek az oldalpikkelyek fehér foltjaiból tevődnek össze. A feketésszürke haspajzsokon is két szaggatott fehér csík fut hosszanti irányban, amelyeket az egyes haspajzson levő fehéres foltok alkotnak. Az erdei sikló hazánk domb- és hegyvidékein még elég szép számban él. Szürkehasú változata azonban ritkán látható. Az Északi-Bakonyt csak kis létszámú populációja lakja, amelynek egyedei a ritkás erdőket, bokros oldalakat kedvelik, feltéve, hogy e helyek elég sok napfényt kapnak, hiszen állatunk erősen melegigényes. Népünk ahol éri, ott irtja, ami rendkívül nagy kár, mert az erdei sikló nagymérvű rágcsáló-pusztítása miatt az embernek csak hasznára van. 5. Natrix natrix natrix LINNÉ — Vízi sikló Lelőhelyei: Móricháza (1959), Farkasgyepű: Vas-patak völgye, Bittva-patak völgye (1964, 1966). Több ízben megfigyeltük, de nem gyűjtöttük. A vízi sikló hazánkban általánosan elterjedt, közönséges faj. Az Északi-Bakonyban kevés helyen és kis létszámmal él. A növényzettel benőtt állóvizeket, tócsákat, nedves réteket kedveli. A kultúra létesítményeitől sem idegenkedik: csatornákba, szivattyúművek víztartályába is betelepszik (Farkasgyepű). A hidegre kevésbé érzékeny, ezért még október végén is láttuk. A vízi sikló táplálkozása révén közömbös állatnak minősül. Halastavakban azonban, az apró halak pusztításával kárt tesz. Őslénytani adatok Az Északi-Bakony területén két helyen folytak barlangi ásatások. így olyan őslénytani adatok állnak rendelkezésünkre, amelyek a mai herpetofaunával való összehasonlításra nyújtanak lehetőséget. VARRÓK SAROLTA (1955) tanulmánya a Bakonybél mellett végzett ásatásokról a következő herpetológiai adatokat tartalmazza. A bakonybéli Szárazgerence (Pörgölhegy)barlangból származó maradványok: Holocén rétegből: Pelobates fuscus LAUR., Bufo bufo L, Bufo viridis (LAUR.), Rana temporaria L. 16. Erdei sikló — Elaphe longissima (foto Szabó) 27* 419