A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Marián Miklós–Szabó István: Adatok az Északi-Bakony herpetofaunájához

Pleisztocén rétegekből, barlangi agyagból: Pelobates fuscus LAUR., Bufo bufo L., Bufo viridis (LAUR.), Rana temporaria L., szürke rétegből: Bufo bufo L., ? Rana agilis L. (— Rana dalmatina BON.). A bakonybéli tönkölöshegyi sziklaoduból előkerült maradványok, fekete humuszból: Bufo bufo L., Bufo viridis (LAUR.), barna rétegből: Bufo bufo L., sárga rétegből: Bufo bufo L., Rana sp. A herpetofauna jellemzése Az Északi-Bakonyban 9 kétéltű fajt (Triturus alpestris LAUR., Triturus vulgaris vulgaris L., Bombina bombina L., Bombina variegata variegata L., Bufo bufo bufo L., Bufo viridis viridis LAUR., Hyla arborea arborea (L.), Rana dalmatina (BON.), Rana esculenta L.) mutattunk ki. A hazai 15 kétéltű fajnak tehát majdnem kétharmada él a területen. A Magyarországon honos kétéltű családok közül csak a Salamandridae és a Pelobatidae famíliák képviselői nem kerültek elő. A hüllők 5 faját (Anguis fragilis L., Lacer ta agilis agilis L., Lacerta viridis viridis (LAUR.), Elaphe longissima LAUR., Natrix natrix natrix (L.), találtuk meg. Kimutattuk még a fürge gyík egyik fajváltozatát (Lacerta agilis var. rubra LAUR.), az erdei siklónak pedig csak a fajváltozatát (Elaphe longissima var. subgrisea WERN.) gyűjtöttük. A 15 hazai hüllő fajnak tehát csak egyharmada került elő. A honi hüllőcsaládok közül nincs képviselve a Testudinidae, Scincidae és Viperidae família. A fajok listáját vizsgálva különleges faunakép alakul ki előttünk, amely hazánk egyik középhegységének herpetofaunájához sem hasonlít. Jellegzetes hegyi faj a Triturus alpestris LAUR. és a Bombina v. variegata L., de hiányzik a hegyekben rendesen velük együtt előforduló Salamandra salamandra L. A szalamandralárva fejlődésére alkalmas kevés patakot átvizsgáltuk. Lárvát soha nem találtunk. Előkerülésének nem nagy a valószínűsége, miután e faj lárváit csak állandó jellegű, tiszta vizű patakokba rakja le. Az Északi-Bakony patakjai viszont nyáron alig csörgedeznek, esetleg ki is száradnak. A Rana temporaria L. is hiányzik a fajlistáról, pedig amint láttuk fosszilis példányait kiásták területünk barlangjaiból. Melegkedvelő faj a Bufo v. viridis LAUR., Lacerta a. agilis L., Lacerta v. viridis LAUR. és az Elaphe longissima LAUR. Hiányzik közülük a Coronella a. austriaca LAUR., pedig igényeinek megfelelő biotópokban nem szűkölködik a táj. Előkerülése valószínű. A korlátozott elterjedésű (stenotop) fajok közé csak az alpesi gőte és a sárgahasú unka tartozik, a többit a széles elterjedésű (eurytop), alföldi-dombvidéki fajokhoz soroljuk. Az is érdekes, hogy mindkét csoportban — számarányát tekintve — az uralkodó faj alföldidombvidéki: a kétéltűek között az erdei béka, a hüllők között a fürge gyík dominál. A hiányzó családokról, illetve fajokról a következőket állapíthatjuk meg: Az ásóbékákat hazánkban képviselő Pelobates f. fuscus (LAUR.) kimutatása remélhető, annál is inkább, mert a Bakony legkeletibb folytatásában, a Dunazúghegységben SZABÓ (1956) megtalálta, továbbá, mert maradványai a barlangi leletekben szerepelnek. Véleményünk szerint az elkövetkező vizsgálatok során az Északi-Bakony peremén valahol elő fog kerülni. Az Emys orbicularis L. számára kimondottan alkalmas élőhely kevés van területünkön. Mindazonáltal ritkaságként előfordulhat, ha meggondoljuk, hogy az elmúlt századokban milyen elterjedt szokás volt a kastélyok, kolostorok díszmedencéjébe telepíteni a mocsári teknőst. Kivadulásuk és napjainkig tartó fennmaradásuk nem lehetetlen. A Scincidae famíliához tartozó nevezetes magyar gyík, az Ablepharus kitaibelii fitzingeri (MERTENS) számára alkalmas biotóp inkább a Déli-Bakonyban van. A Viperidae családot hazánkban képviselő két faj közül csak a Vipera b. berus L. jöhetne számításba, miután megállapítást nyert, hogy fennmaradása hazánkban nincs a sziklás vagy homokos talajhoz kötve (MARIAN 1960). Az Északi-Bakony klímája is elég hűvös (amit a keresztes vipera igényel), előfordulását valószínűleg a számára szükséges egyenletesen nedves mikroklíma hiánya akadályozza. Tehát az Északi-Bakonyban, és általában a Bakonyban, nem él a keresztes vipera. * * * Kíséreljük meg összehasonlítani az ÉszakiBakony eddigi kutatásainak alapján felvázolható faunaképét két, ugyancsak dunántúli terület herpetofauna jávai: 420