A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Szabó István: A Bakony-hegység Siphonaphera-faunájának alapvetése

A Bakony-hegység Siphonaptera-faunájának alapvetése Hazánkban az élősködő állatok kutatása — a többi állatcsoporthoz viszonyítva — eléggé elma­radottnak mondható. Ez természetesen vonatko­zik a bolhászati kutatásokra is. A korábbi idők­ben úgyszólván egyetlen olyan munka jelent meg (KOHAUT 1903), mely önálló vizsgálatok alapján igyekezett a hazánkban található bolhákról némi képet adni. Sajnos a szerző nem közölhette a leg­több faj lelőhelyét, mert gazdaállataik szárma­zási helye ismeretlen vagy bizonytalan volt, né­hány faj pedig mai határainkon kívül eső terület­ről származott, így a közölt fajok faunisztikai je­lentősége ma már alig értékelhető. Az említett munka megjelenése és az újabb kutatások között eltelt több mint félévszázadnyi időben a hazai ál­lattani irodalomban csak elvétve találkozhatunk bolhafaunánk ismereteit gyarapító munkával. A hazai Siphonaptera kutatások történetét és a cse­kély számú irodalmi adatot korábban már rész­letesen közöltem (SZABÓ 1962), de ezek között csak egyetlen olyan akad, mely a Bakony terüle­tére vonatkoztatható: CSÍKI (1907) Kup község határában gyűjtött ürgéről közölte a Ctenoph­thalmus orientális (WAGNER)-t Typhlopsylla orientális WAGNER néven. Csak a legutóbbi években látott napvilágot néhány olyan bolha­faunisztikai adat (SZABÓ 1964, 1965, 1966), me­lyek bakonyi előfordulásokról adnak hírt. Nem véletlen, hogy parazitafaunánk, így el­sősorban a vadon élő állatok élősködőinek isme­rete ennyire hiányos hazánkban. Ebből a szem­pontból talán nem érdektelen a kevéssé ismert parazitológiai gyűjtőmunkát az alábbiakban is­mertetni. Aki paraziták gyűjtésével és vizsgálatával fog­lalkozik, annak magának kell a gazdaállatokat el­ejteni, vagy legalábbis jelen kell lenni az elejtésnél, hogy elsősorban a külső-, majd mielőbbi boncolás után a belső élősködők konzerválásra kerülhessenek. A gazdaállatok gyűjtéséhez szükség van mindama 1. Egy-egy gyűjtőúthoz szükséges felszerelés 1. Die für eine Sammelfahrt benötigte Ausrüstung 1. The outfit necessarjr for a collecting journey 1. Снаряжение, необходимое при кодлокционироннании 22* felszerelésre, melyet a mammalógusok, ornitológu­sok, herpetológusok és icthyológusok használnak (1. ábra). Ezek közül a legfontosabbak: néhányszáz kis­emlős csapda, tányércsapdák, földalatti állatok (va­kond, földikutya) fogásához való speciális csapdák, lőfegyver megfelelő mennyiségű lőszerrel, hosszú nyélre erősíthető hálók (barlangi denevérgyűjtéshez), mászóvas és kötéllétra (fészkek gyűjtéséhez és bar­langi munkára), különféle méretű hálók kétéltűek és halak gyűjtésére, nagyméretű kannák konzerváló fo­lyadékkal a gazdaállatok tartósítására, rovarfuttatók az emlős- és madárfészkek parazitáinak kifuttatá­sára, preparáló mikroszkópok, különféle méretű nagy mennyiségű fiola és még számos kisebb-na­gyobb gyűjtő- és preparálóeszköz. A parazitológiai gyűjtések során sok állat — Köztük ritka és védett állat — kerül be* gyűjtésre, ezért minden begyűjtött példányt teljes parazitológiai vizsgálatnak kell alávetni. Hacsak le­het meg kell menteni a gazdaállatot (legalább a bő­rét és csontjait), hogy a tudomány részére ne menjen veszendőbe. E szerteágazó munkához (gyűjtés, bonco­lás, preparálás, konzerválás) megfelelő létszámra van szükség, mert ha a terepen nem végzünk el bi­zonyos munkákat, akkor sok értékes anyag kárba­veszhet. — A gyűjtéseket rendszerint lakott helyek­től távol kell végezni, ahol a csapdázást, lőfegyverrel való gyűjtést nem zavarja semmi. Fontos, hogy szál­lásunk a gyűjtőterület központjában legyen, mert a csapdák néhány óránként történő átvizsgálását csak így lehet végezni. Legalkalmasabbak erre a célra az erdész- és vadászházak, erdei munkásszállások, ma­gányos tanyák, végső esetben a sátorozás. — Egy-egy ilyen gyűjtőút legrövidebb időtartama 6—8 nap, mely időre — az említett tekintélyes súlyú és terje­339

Next

/
Oldalképek
Tartalom