A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Iharos Gyula: Újabb adatok a Bakony-hegység Tardigrada-faunájához (A Bakony-hegység Tardigrada-faunája, IV.)

ы & ей Talált Tardigrada-fajok 60. Hypsibius tetradactyloides Rieht. 61. Hypsibius annulatus J. Murr. 62. Hypsibius augusti J. Murr. 63. Hypsibius dujardini Doy. 64. Hypsibius convergens Urb. 65. Hypsibius microps Thul.* 66. Hypsibius paliidus Thul. 67. Hypsibius oberhaeuseri Doy. 68. Hypsibius novemcintus Marcus 69. Hypsibius evelinae Marcus* 70. Hypsifoius bullatus J. Murr. 71. Hypsibius bisbullatus Iharos** 72. Hypsibius trachydorsatus Bartos* 73. Hypsibius brevipes Marcus 74. Hypsibius scoticus J. Murr. 75. Hypsibius pinguis Marcus 76. Hypsibius recamieri Rieht. 77. Hypsibius stappersi Rieht. 78. .Hypsibius halápiensis Iharos** 79. Itaquascon bartosi Weng.* 80. Itaquasicon ramazottii Iharos** 81. Milnesium tardigradum Doy. A fajok száma: megtalálhatók a Bryodelphax parvulus, Echiniscus wendti, Echiniscus arctomys, Pseudechiniscus novaezeelandiae, Macrobiotus areolatus, Hypsibius microps, H. schaudinni, H. pinguis és H. recamieri fajok. Ugyancsak hegyi fajoknak tekinthetők a Hypsibius tuberculatus faj rokonainak egy része. A Bakony-hegység határozottan elkülönül a környező alacsonyabb területektől, ez Tardigrada-taunájában is megnyilvánul. Sok olyan faj került elő a Bakony magasabb területeiről, amelyeket eddig nem találtam meg más lelőhelyeken. Mint érdekességet megemlíthetem, hogy a Bakonyból leírt új fajok közül kettő: Hypsibius bakonyiensis és az Itaquascon ramazottii Ausztriában is előfordul (Lajtahegység). Mongóliában pedig, Bajancogtól DKre fekvő 1600 m magas völgyben gyűjtött mohaIRODALOM FEKETE, G. (1964): A Bakony növénytakarója. (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei, I.) — Veszprém, pp. 55. IHAROS, GY. (1940): Adatok Magyarország Tardiagrada-faunájához. — A Keszthelyi Prém. Gimn. Évkönyve, Keszthely, p. 15—32. ** Tudományra nézve új fajok * Faunánkra nézve új íajok Gyű j tőter ületek Balaton északi Pannonhalma Bakony partvonala és a Tihanyi-félsz. + + 4+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 34 16 78 mintákból szintén két faj ismeretes: Hypsibius bakonyiensis és Я. mihelcici. A Hypsibius lunulatus fajt pedig G. Pilato Szicíliában találta meg (1969). E körülmények is az említett fajok hegyi jellegét bizonyítják. A három terület élőhelyeit összehasonlítva megállapítható, hogy a hasonló ökológiai viszonyokkal rendelkező élőhelyekben hasonló Тагdigrada-népesség található pl. a napos legelőkön, napos parti kövek és a bakonyi domboldalak napsütötte szikláin tenyésző mohokban, zuzmókban, parti növényturzásokban, stb. Részletes adatközlés helyett utalok a korábbi idevágó dolgozataimra (1947, 1959, 1963, 1965, 1966). Iharos Gyula. LITERATUR IHAROS, GY. (1947): A mohaszövetkezetek és a Tardigradum-fauna közti összefüggés a Tihanyifélsziiget északi partvonalán. — Borbasda, 7, p. 31— 38. IHAROS, GY. (1947): The Tardigrada fauna of the Tihany peninsula. — Arch. Biol. Hung., Tihany, 17, p. 38—43. 335 IRODALOM — LITERATUR