A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai
Astata jucunda PUL. (Sphecoidea). — Cirkummediterrán faj. Hazánkban éri el areáljának egyik legészakibb pontját. Sík- és dombvidéki, valamint középhegységi lelőhelyei (összesen 10) egyaránt ismertek (l/l : Kéthalolm. Ócsa, Paks — 1/2 : Kapuvár — П/1 : Balatonfüred, Budapest, Nadap, Sukuró — VI/1: Siimontornya, Villányi-hegység: Csukma) (BAJÁRI 1957:62, 1957: 135—136). A lelőhelyek közül 8 a Dunántúlra és 2 a Nagy-Alföldre esik. Balatonfüreden Horváth E. gyűjtött 1940 augusztusában egy példányt (amit a budapesti Természettudományi Múzeum őriz). Belomicrus italiens COSTA (Sphecoidea). — „Eddig ismert elterjedése: Oran, Jericho, Athen, Korfuszigete, Zengg, Alsó-Ausztria, a Cseh- ós a Morvamedence és Magyarország. Meleghez ragaszkodó faj. Igen ritka, hazánkban Balatonfüredről, Simontornyáról és a mecseki karsztbokorerdőből mindössze 6 példányban került elő" (MÓCZÁR L. 1959:68). A balatonfüredi (Balaton-felvidék) egyetlen nőstényt még Mocsáry gyűjtötte kb. a századforduló idején (a példányt a budapesti Természettudo'máinyi Múzeum őrzi). Alapos gyűjtés valószínűleg újabb balaton-felvidéki lelőhelyek megismerését eredményezné. A számos színező mediterrán elem közül ez a faj éppen ritkasága miatt tűnik ki a Bakony faunájában. Diodontus maior KOHL (Sphecoidea). — Középeurópai faj (Alsó-Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország). A Kárpát -medencében csak hazánkból ismerjük összesein 7 lelőhelyét: ezek megoszlása a következő : a Pannomcuïri-ba 3 (1/1 : Budapest, Cinkota, Ócsa), a Matrimum-ba 2 (H/1: Révfülöp, Sukuró) és a Preillyricum-ba 2 ("VT/2: Balatonszéplak, Diás) lelőhely esik. A révfülöpi (Balaton-felvidék) egyetlen hímet Szabó-Patay J. gyűjtötte 1936-ban (amit a budapesti Természettudományi Múzeum őriz). Bár areálja nem tekinthető teljesen tisztázottnak, mint közép-európai, feltehetően euryök-ereniofil faj válik ki a Bakony színező eleiméinek a sorából. Gorytes tauricus RAD. (Sphecoidea). — BAJÁRI E. szerint (1957:141) mediterrán faj annak ellenére, hogy maga írja: „Szerzője krimi példányok alapján írta le. Dalmáciából és Dél-Olaszországból is előkerült." Véleményem szerint pontomediterrán vagy legalábbis olyan mediterrán faj, mely pontusi területeiken is jelen van. Hazai (ill. kárpát-medencei) előfordulását éppen BAJÁRI (1. c.) fedezte fel (II/l : Balatonfüred, Sukuró — VI/1 : Simontornya). A balatonfüredi (Balato-n-felvidék) egyetlen nőstényt Hoirváth E. találta 1940 augusztusában (amit a budapesti Természettudományi Múzeum őriz). A balatonfüredi és a sukurói (Velencei-hegység) lelőhely a faj isimert areáljának legészakibb pontjai, bár rögtön meg kell jegyeznünk, hogy pontos areálja még felderítésire vár. 13. Apró dongó (Bombus laesus ssp. mocsáryi) (foto Zeitler) 13. Kleinhummel (Bombus laesus ssp. mocsáryi) 13. Little bumble-bee (Bombus laesus ssp. mocsáryi) 13. Мелкий шмель (Bombus laesus ssp. болотный. Bombus laesus ssp. mocsáryi KRIECHB. (Apidae) (13. ábra). — Az apró dongó turáni—pontusi—szarmata—közép-európai—balkán faj, tehát KözépÁzsia, Közép- és Délkelet-Európái sztyeppéin honos. A Kárpát-medencében a nevezett alfaja él, ahol az Eupannonicum-ban (Nagy-Alföldön) gyakori, míg a domb- és középhegyvidékeken (Matricum, Campaneum, Preillyricum) szórványosan fordul elő. A Dunántúlon 6 lelőhelyről került elő (L/l: Csór, Székesfehérvár — H/1 : Balatonrendes, Nadap, Veszprém — VI/2: Soimogysád). Balatonrendesen Mihályi gyűjtötte (a példányt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi), Veszprém környékén (1957 június, 4 nőstény) és a Sárréten Csórnál (1965 július, 1 nőstény) magam gyűjtöttem. Ezek a lelőhelyek beleesnek areáljának nyugati határab a, ugyanis a Kis-Alföldöin (Arrabonicum) és a Bécsi-imedencében (Vindobonicum) eddig még nem találták, bár előfordulása várható (PAPP 1963:289). Mint kifejezetten sztenök xero- és termofil, turáni— pontusi—szarmata—kárpát-medencei—balkáni faj tűnik ki a Bakony faunaképében, ökológiai tulajdonsága (és elterjedési képe) alapján nagyon valószínű, hogy az apró' dongó a klimatikus puszta korában, azaz a boreális időben (kb. 9000—6000 évvel ezelőtt) nyomult be a Kárpá^medencébe, így hazánk, ill. a Bakony területéire is. Ekkor az egyik leggyakoribb növényfaj a mogyoró volt, innen e kor megnevezésére a mogyorókor. Elsősorban az éghajlat tette lehetővé, hogy a mogyorókorban a pusztai (tehát erdőben szegény) növényzet váljon uralkodóvá. Az apró dongó által pollen- ós nektárgyűjtés céljából látogatott növények (bogáncs-, zsálya- és kígyósziszfajok) közül a legtöbb jellemző a pusztai vegetációra. A megfigyelések egyöntetűen bizonyítják, hogy az apró dongó ragaszkodik a pusztai környezethez, így semmi okunk sincs ezt tagadni a múltra vonatkoztatva. A földtörténeti közelmúltban nyilván akkor tudott területünkön meghonosodni, amikor a jégkorszak után az éghajlat és a növényzet kedvezővé vált számára. Ez pedig a jégkorszakot követően először a boreális időben alakult ki. 279