A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai
tehetően a szóbanforgó levéldarázs-faj is több helyről fog még előkerülni hazánkban. Orussis abietinus SCOP. (Orussidae) (12. ábra). — Bár az álfadarázs areálja a palearktikum nyugati felére terjed ki, mégis lelőhelyeit csak szórványosan ismerjük. A Kárpát-medencében a Carpathicum-ban találták a legtöbb helyen (összesen 8 lelőhelyen), a Premoesicumban 2, a Matricum-ban 2 (Buda, Párád) és a Pannonicum-ban 1 (Pápa) lelőhelyről került elő. Valóiszínű, hogy a „Pápa"-i példányt Wachsmann a Bakony északnyugati szélén gyűjtötte, tehát tulajdonképp a Matricum-ban. Mint ritka európai-nyugatázisiai, közép- és magashegyvidéki faj a Bakony faunájának nevezetes színező eleme. Az Északi-Bakony területén három ponton találtam meg (Csssznek: Gézaháza, Bakonybél: Kőrishegy és Németbánya: Vadászház környéke). Gazdaállata a foltosfejű díszbogár lárvája (Bupr estis haemorrhoidalis HERBST) (PISARSKI 1956:25), gazdanövénye pedig különböző lombosfák, elsősorban a hamvas éger (Alnus incana) és a bükk (Fagus silvatica) ENSLIN 1918:717). Annak ellenére, hogy gazdaállata és -növényei gyakori fajok szerte Európában, mégis ritka az álfadarázis. Valószínűleg a parakme állapot elején vagy kezdő szakaszában van a faj, ami leginkább látszik magyarázni ökológiai-állatföldrajzi viselkedését. Orussus unícolor LATR. (Orussidae). — A fekete álfadarázs igen ritka faj. Előfordul Franciaországban, Németországban, Magyarországon és Romániában (Erdély). Valamennyi országban csak néhány 12. Alfadarázs (Orussus abietinus) (foto Zeitler) 12. Pseudo-Holzwespe (Orussus abietinua) 12. Pseudo-woodfly (Orussus abietinus) 12. Oca (Orussus abielinus). példányt gyűjtöttek. A budapesti Természettudományi Múzeum és a veszprémi Bakonyi Múzeum, gyűjteménye alapján a Kárpát-medencében összesen négy lelőhelyét ismerjük, éspedig H/l: Budakeszi, Válluís — III/3: Németbogsán — IV: Herkulesfürdő. Tehát hazánkban és Erdélyben egyaránt 2—2 lelőhelyen találták. A vállusi (Keszithelyi-hegység) egyetlen nőstényt 1964 május végén egyeltem villanypóznán Büdöskút közelében. Bár állatföldrajzi szempontból nem lehet jellemezni a fajt, ritkasága miatt mégis van jelentősége a Bakony faunaképében. Sciapteryx consobrina KLUG (Tenthredinidae). — Euryök-mezofil faj hilofil hajlammal. А Fauna Regni Hungáriáé összesen négy (két erdélyi, egy matricum-i és egy tengerparti) lelőhelyét közölte, pedig azóta bebizonyosodott, hogy közép- (és magashegységeinkben) egyaránt gyakori. Ismerjük Északés Kelet-Franciaországból, Svájcból, Belgiumból, Közép-Európából és Svédországból, tehát areálja felöleli Nyugat- és Közép-Európát. Elterjedésének déli határába — jelenlegi isimereteink szerint •— Magyarország is beleesik, sőt bakonyi előfordulása egyik legdélibb elterjedési pontja. A Bakonyban résztájak szerint a következő előfordulásait ismerjük: ÉszakiBakony: Fenyőfő: Kisszépalma környéke, Hárskút: Esztergáli-völgy és Borostyán-hegy, Porva, Várpalota: Barokvölgy, Vinyesándormajor: Cuha-vÖlgy — Déli-Bakony: Márkó — Keszthelyi-hegység: Zalaszántó: Kovácsi-hegy. Mint a felsorolásból azonnal kitűnik, az Északi-Bakonyban a leggyakoribb, sőt közönséges, más résztájon csak szórványos. A lelőhelyek megoszlása (és a Balaton-felvidéken való hiánya) kézzel foghatóan bizonyítja, hogy a faj ragaszkodik a kifejezetten hegyvidéki, csapadékosnyirkos és erdős környezethez. A Bakony raunaképéből kitűnik mint nyugat- és közép-európai, euryök —mezofil (hilofil) faj (PAPP 1962: 102—103). Tenthredo trabeata KLUG (Tenthredinidae). — A közép-európai magashegyvidékeken (és Észak-Európában) gyakori, euryök-hilofil faj. A jövő vizsgálatainak kell még megerősíteni, hogy valóban boreo-alpesi elterjedésű-e. Az Északi-Bakonyban Móczár L. gyűjtött 1957 május végén 1 példányt a Cuha-völgyben Vinyesándormajor közelében. Egyelőre mint közép- és észak-európai magashegyvidéki faj szerepel a Bakony színező elemei közt (PAPP 1962: 105). Pompilius nubecula COSTA (Pompiloidea). — Nyugat-mediterrán faj, mely hazánk területén Közép-Európába is benyomul. Kedveli a szárazságot és a meleget (euryök xero- és termőül) MÓCZÁR 1956:42). A Kárpát-medencében a Matricum-ból (II) Adriai-tengerpartról (VII: Buccari, Crkvenica, Növi, Zengg) ismerjük összesen 9 lelőhelyét. A tihanyi két nőstényt Móczár L. egyelte a Csúcshegyen 1943 július végén (a 2 példányt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi). 278