A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

Alpen, Pyrenäen, Auvergue, Spanien, Sibérien." Hasonlóan a Phyllobius arboratorhoz, a Carpathicumban közönséges. A magashegyvidéki Carpathicum-on kívül csak Zirc környékén (Cuiha-völgy ?) talált 2 példányt Lichtneckert. Igazi magashegyvidéki európait-szibériai) faj, és ezért joggal tartjuk jelentősnek a bakonyi színező elemeik közt. Ez a faj is igazolja azt, hogy a Balkonyon belül elsősorban az Északi-Biákony éghajlati és főleg vegetációs viszonyai teszik leginkább lehetővé a magashegy vidéki fajok létezését. Polydrosus spar sus GYbL. (Curculionidae). — ENDRÖDI szerint (1960:17) mediterrán faj, ugyanakkor a JUNK—SCHENKLIG katalógus alapján („Mittel- und Südeuropa, Prankreich, Kroatien, Bosnien, Dobrudscha, Kaukasus") inkább pontomediterrán fajnak lehet minősíteni. A Kárpát-medencében ritka, miiképp ezt ugyancsak ENDRÖDI (1. c.) állapította meg róla. összesen 6 lelőhelyét ismerjük, de ebből 2 horvátországi (1/1 : Siófok — II/l : Sümeg — VT/l: Szigetvár •— VT/3: Zágráb, Gospic). Ennek a pontoimediterrán fajnak egyik legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében, közelebbről Sümegen van, ezért mint színező elem jelentős a Bakony faunájában. Rhynchites lenaeus FAUST (Attellafoidae). — Elterjedési képe (areálja) még nem tisztázott, ezért csak azokat a földrajzi tájakat soroljuk fel, ahonnan van irodalmi közlés: Kaukázus, Kisázsia, Macedónia és a Kárpát-medence (JUNK—SCHENKLIG katalógus, ENDRÖDI 1958:26). A Kárpát-medencében éri el legészakibb előfordulását (II/l: Budapest. Budaörs, Bicske, Balatonfüred — H/2: Fót — III/l: „Szlovákia"). Balatonfüreden valószínűleg Lenczy R. gyűjtötte az 1950-es évek első felében (ENDRÖDI szóbeli közlése, 1967). Szlovákiában mint kártevőt is jelezték, pedig állatföldrajzilag mégiscsak „ritka" fajnak kell tartanunk. Hymenoptera — Hártyásszárnyúak A hártyásszárnyúak ismert három alrendje közül a levéldarazsak (Symphyta) és a fullánkosök (Aculeata) azok, melyeket annyira ismerünk, hogy több fajuk mint színező elem szerepel a Bakony faunájában. Az egyes fajokat MOCSÁR Y S., SZABÓPATAY J., HORVÁTH E., MÖCZÁR L., BAJÄRI E., SÓLYMOS B.-né és PAPP J. gyűjtései, ill. közlései nyomán ismerjük. Az elmúlt évtizedben a Bakonyban folyó rovargyűjtések elsősoriban a hártyásszárnyúakra terjedtek ki. A veszprémi Bakonyi Múzeumban tekintélyes mennyiségű hártyásszárnyú anyag halmozódott fel, amit eddig részben határoztak meg (levéldarazsak, méhalkatúak). Kétségleten, hogy a meglevő gyűjtemény feldolgozása kecsegtet bizonyos állatföldrajzi törvényszerűségek felderítésiére. A jövőbeni gyűjtések azonban legalább olyan fontosak, mint az eddigiek, ment a hártyásszárnyúak lévén egy hatalmas fajszámú csoport, ebből következően még igen sok, eddig meg nem talált faj fog előkerülni. A hártyásszárnyúakról készített és teljességre törekvő fajlista, ill. faunakép pedig elengedhetetlen a beható faunisztikai-állatföldrajzi viszonyok kinyom ozásához. Közismert a levéldarazsak és fullánkosok merőben eltérő alaki tulajdonságai, a környezettel szembeni igényük, életmódjuk, földrajzi elterjedésük, stb. A Bakonyban mint középhegységben természetszerűen sok levéldarázs és fullánkos faj megtalálja életlehetőségét. A közülük megismert színező elemek megoszlása nagyon érdekes. Űgy látszik, hogy a Bakony földrajzi helyzete, felszíni viszonyai, növénytakarója és még sok egyéb környezeti tényező a levéldarazsak szempontjából a (magas-) hegyvidéki, atlanti elemek, míg a fullánkosok szempontjából a melegkedvelő mediterrán, pontomedit e r r á n, pontok á s z p i, tehát a dél- és délkelet-európai elemeknek kedve z. Mindkét csoportban több olyan fajt ismerünk, melynek elterjedési határába beleesik a Bakony. A színező levéldarázsfajok többsége az Észaiki-Bakonyból került elő. Az ismert orográfiai, klimatikus és vegetációs okok miatt itt tudnak leginkább a számukra legkedvezőbb környezetre találni a magashegyvidéken, ill. az atlantikus területen egyébként gyakori fajok. Ezzel szemben a színező fullánkosok (kaparó- és pókölődarazsaík, méhalkatúak) túlnyomó többségét a Balaton-felvidéken, ill. a Déli-Bakonyban és a Tapolcai-medencében gyűjtötték — ugyancsak az ismert környezeti okok miatt. Akad magashegyvidékig sőt boreo-alpesi elem is a fullánkosok (pontosabban a méhalkatúak) közt, melyeket az Északi-Bakonyban találtak — mintegy megerősítve azt a megállapítást, hogy a magashegységi és boreo-alpesi színező elemek elsősorban itt élnek. Blasticomata filiceti KLUG (Blasticotomidae). — Igen ritka levéldarázs-faj. Areálja bizonytalan. Mind ENSLIN (1918:627), mind BENSON (1951:34—35) csak országokat nevez meg, ahol egy-két példányt gyűjtöttek. Eddig Anglia, Hollandia, Svédország, Finnország, Németország és Szovjetunió (Ukrajna: Kiev), tehát Nyugat-, Észak-, Közép- és Kelet-Európa néhány pontjáról isimerjük. Magyarországon legújabban sikerült megtalálni: az Északi-Bakonyban Kisszépailma környékén (Fenyőfő) fűhálóztam egy nőstényt 1965 -májusban, amit ZOMBORI L. szíveskedett meghatározni. ENSLIN ós BENSON (1. с.) szerint tápnövénye a hölgy páfrány (Anthyrium filisfemina). Ez a páfrány-faj nálunk gyakori, tehát fel277