A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

A Bakony talajtakarója, vizei és barlangjai A Bakony talajtakaróját két tényező szabja meg: a felszínt túlnyomóan alkotó dolomit és mészkő, továbbá tájunk középhegységi jellege. A talaj a növényzettel kölcsönösségi viszonyban van: a talajtakaró változása magával vonja a vegetáció átalakulását és fordítva. A Bakony talajai az erdőtalajok típusába tartoznak. A földtörténeti középkori kőzeteken, a dolomiton és mészkövön kívül a fekete, illetve barna rendzina erdőtalaj számos altípusa és változata fordul elő. A rendzina zömében az Északi-Bakony déli felében ós a Keszthelyi-hegységben képez talajtakarót. Rajta jórészt különböző tölgyesiek és kisrészt bükkösök tenyésznek. A Bakony többi táján a középkötött vályogos és agyagbemosódásos barna erdőtalajok uralkodnak, melyeknek ugyancsak számos változatát ismerjük. Ezeket a talajokat csak helyenként váltja fel a löszös, kavicsos, podzolos erdőtalaj. A kavicsos talajok növényföldraj zi szempontból jelentősek, mert ott különböző savanyúság-kedvelő társulások lépnek fel. Alárendelt szerepet játszanak a réti- és láptalajok, melyek lapályok on, széles völgyekben, medencékben, stb. alakultak ki. Legkiterjedtebb a lápi talaj a Tapolcai-medencében. Réti talajok jobbára az állandó vizű patakok öntésterületén jelennek meg, termőhelyet biztosítva a kaszálórőt társulásoknak. Sajnos a Bakonyban sokfelé tapasztalhatjuk a talajpusztulást, az erózió nagyon különböző eseteit.. Az erózió elsősorban a múlt meggondolatlan erdőpusztításainak és olykor a helytelen mezőgazdasági gyakorlatnak egyik eredménye. Az erózió megfékezése, megakadályozása és megelőzése a jelen egyik legsúlyosabb erdő- és főleg mezőgazdasági feladata. * * * Annak ellenére, hogy a Bakonyban évente 600—800 mm csapadék hullik, mégis kevés a folyó- és állóvize. Ennek megfelelően szegény a vízhez kötött faunája. A víztelenséget azzal indokolják, hogy a csapadék kevés helyen tud sédek és csermelyek alakjában lefolyni, illetve kisebbnagyobb tavakban összegyűlni, mert a hegység főtömegét alkotó különböző mészkövek és a dolomit a mélybe vezeti a vizet. A gyakran több száz méter mélységbe eltűnő víz a szerkezeti lejtésiek-dőléseik irányában folytatja útját, hogy va17 lahol a hegység peremén, bővizű karsztforrásokban fakadjon ismét a felszínre (Tapolcafő, Gyepűkaján, Inota). Jellemző, hogy a bakonyi nép „kúf-raak nevezi azt a sok-sok forrást, mely szerte a Bakonyban (főleg az Északi-Bakonyban) buggyan a felszínre. A „kutak" vízhozama kevés, ami közvetve utal arra, hogy a csapadék elenyésző hányada kerül az amúgy nagyon hangulatos forrásokhoz. Valószínű, hogy még a közelmúltban is bővebb volt a források vize, és napjainkra a bányászkodás vagy éppen a helytelen erdőgazdálkodás apasztotta le, sőt szárította ki őket. A víz az élet egyik leglényegesebb eleme. A Bakonyban is fennáll az a visszásság, hogy bár hullik bőven csapadék, mégis viszonylag kevés marad belőle a felszínen. Emiatt különösen a nyárvégi csapadék-minimum idején a vegetáció sokfelé küzködik a vízhiánnyal, ami nyilván nem lehet közömbös az állatvilágra nézve sem. A folyamat akkor tűnik fel igazán, ha a csapadék-minimum idején kánikulai szárazság van, tehát a párolgással járó vízveszteség felszökik. Néha katasztrofális következménye lehet a szárazsággal párosult vízhiánynak, aminek főleg a mezőgazdaság látja a kárát, * * * Hegységünk barlangjainak4íarsztjelenségeinek legjobb ismerője: BERTALAN KÁROLY szerint a Bakony elaggott karsztvidék. Igazi barlang a Bakonyban kevés van (balatonfüredi Lóczy-barlang, tapolcai langyosvízű Tavasbarlang, kabhegyi MacskaÜk, Dudar: sűrűhegyi Ördöglik, Ugod: bajszabarnai Pénzlik, Bakonyszűcs: Odvaskő-ibarlang, kőrishegyi Ördöglik, stb.), a kisebb üregeknek, zsomboly oknak és víznyelőknek a száma kb. 80—85. Ezeknek azonban inkább őslénytani jelentőségük lehet, hiszen kitöltésük fossziliákat rejtegethet (pl. Veszprém: tekeresvölgyi Kőfülke, rezi Sikaliktya-barlang). A recens fauna barlangi specialitásokat nem tartogathat, mert egyszerűen a barlangok és üregek kis méretüknél fogva alkalmatlanok erre. Szokványos barlang- és üreglakó fajok szép számmal kerültek és kerülhetnek elő innen, ezek azonban az alapfauna tagjai, semmint a színező elemek gyarapítói. Állításunkat a két ismert barlangban, a füredi Lóczy-barlangban és a tapolcai Tavasbarlangban végzett faunisztikai vizsgálatok szépen igazolják (LOKSA 1960/ia—b). Hasonló eredménnyel végződött a geológiaÜag nevezetes Kovácsi-hegy barlangszerű bazaltfolyosójának a kutatása (LOKSA 1961). 257