A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacslegyei

dás, vagy a Contarinia tiliarum, a fattyúhajtásvég orsóformára duzzadt levélnyél. A heteket, ill. 1—2 hónapot kitevő rovarátalakulás csak azokon a gazdanövényeken mehet végbe zavartalanul, amelyeknél a lárva táplálkozásához szükséges növényélettani feltételek párhuzamosan alakulnak a gubacs kifejlődésének időtartamához. A lassú kifejlődésű gubacsiegyek a sűrűbb, nedvdúsabb, hosszabb ideig megmaradó növénytakarót keresik, míg a növény vízháztartás ingadozástól függetlenebbek a lombozat szélén, a mesgyék aljnövényzetén, esetleg magánosan növekvőn találja meg optimális életfeltételeit. A gubacsokozók helyhez kötött életmódot folytatnak lárvafejlődésükkor és sokkal érzékenyebben alkalmazkodnak környezetükhöz. Miképp már említettük, az Arborétum növényzete változatos, tehát a gubacsokozó rovarok szempontjából morfológiai mikrof oltókban igen gazdag. Ennek megfelelően módosul a növényeken található gubacsokozók területi elszóródása is. A gubacsokozó rovarcsoportok ökológiai elemzése rávilágít életüknek számtalan tényezőjére és azok összefüggéseire. Figyeljük meg néhány típusos gubacsokozó rovarcsoport települését az előzőek szemléletében. Hymenoptera gubacsok. — A legszélsőségesebb ökológiai skálával rendelkeznek a hártyás1. Kocsányos tölgy levelét borító, darázs-okozta gombgubacsok (Neuroterus numismalis F.) 1. Durch die Gallwespe Neuroterus numismalis F. hervorgerufene Knopfgallen auf den Blättern einer Stieleiche 1. Galles à bouton, produites par la guêpe Neuroterus numismalis F., couvrant les feuilles d'un chêne rouvre 1. Дубильные орешки-пуговицы, вызванные осой Neuroterus numismalis F., покрывающе лист дуба Quercus robur. szárnyú gubacsokozók. A környezeti tényezők fejlődésükéit látszólag alig befolyásolják. Függetlenek a növény és környezet vízháztartásának az ingadozásától. Vastagfalú, kettős kamrájú gubacsokban háborítatlanul fejlődnek a lárvák. A kifejlődött imágók erős száj szervekkel rendelkeznek s kirágják magukat az elfásodott, vastagfalú gubacsfalból. A hazai tölgyeken élő mintegy 100 hártyásszárnyú gubaos fajból a parkban mégsem találunk annyit, mint a parkot körülvevő erdőtakaró tölgyein. Egyrészt azért, mert a mediterrán származású molyhos tölgy (Quercus pubescens) nem él a parkban. Nem bírja a nedves, párás környezetet. Másrészt a gubaesot okozó darazsak igazi élettere a száraz, széljárta, szélsőségesebb éghajlatú balatonfelvidéki dombok és hegyek tölgyesei. Az igen karakterisztikus medúzagubacs (Andricus quercus-medusae) elég gyakori a községi erdők kocsányos és molyhos tölgyein. Mégis a park kocsányos tölgyein a leggondosabb keresés is meddő marad, pedig tojásnyi gubancos példányai sötétlő foltként láthatók a lombjavesztett ágakon. Ugyanilyen parkot kerülő a csertölgy (Quercus cerris) rügy ein kora tavasszal fejlődő Andricus quercusramuli szexuál-generációs gubacsa. A színes foltokkal díszített diónyi, vattaszerű csomók szép példányait csak a parkon kívüli cserfákon találni. Eme kevéssé igényesnek látszó gubacsdarazsak is válogatnak. Viszont találkozunk olyan Hymenoptera tölgygubacsokkal, amelyeknek populációs mérete messze felülmúlja a környék tölgyein élőkét. Ilyen a gombgubacs (Neuroterus numismalis) (1. ábra) leveleken fejlődő mindkét nemű egyedei. A nyári egyivarú, szűznemzéssel szaporodó imágók valamennyien nőstények. Selymes, lencseméretű gombgubacsai megszámlálhatatlan mennyiségben tarkítják a kocsányos tölgy (Quercus robur) leveleit. Levelenként 40—60 is előfordul. Amíg az előbbi gubacs 2—3 mm-es, addig az Andricus seckendorffi diónyi, tövises emergen242