A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacslegyei

A Szigligeti Arborétum monográfiája, VI. A Szigligeti Arborétum gubacsai Bevezetés Több évtizedes céltudatos munkával létrejött parkban a környező település kultúrájától és az ezt övező erdejétől elit érő növény és rajta élő állatcsoportosulást, ismerhetünk meg. A park változatos élőfagyűjteményén, a talajt borító aljnövényzetén kitűnő menedéket talál az állatvilág s köztük elsősorban a növényzeten élő rovarok. Az itt található fajok nem a véletlen elterjedés következtében húzódtak e területre, hanem szoros összefüggésben állnak a parkban fejlődő különleges társulású növényekkel, a kialakult s egyéb életfeltételeket befolyásoló mikroklímával. A rovarok között van egy csoport, amely a növénnyel igen szoros kapcsolatban áll, A növény szervezetében találja meg tanyahelyét, benne fejlődik és miközben táplálkozik, a növény szövetében duzzanat keletkezik. Ez a gubacs, tudományos néven cecidium. Csaknem minden növénynek van egy-egy rovartól származó jellegzetes alakú gubacsa. Az Arborétumban élő rovarvilág gubacsait, növénytorziilásait, az ezt okozó fajok életmódját kívánja e cikk ismertetni. Bakony természeti értékeinek kutatása alkalmával került sor a Tapolcai-medence e kis gyöngyszemének a feldolgozására. Mint az eddig végzett kutatási eredmények egy fejezeteként öszszegezzük az Arborétumban szerzett tapasztalatokat. A rendszeres gyűjtéseket és megfigyeléseket 1964 V. 26—29, IX. 28—

X. 2, 1965 V. 10—11-én végeztem. A gyűjtött anyag a kutatást szervező veszprémi Bakonyi Múzeum gyűjteményébe került. ökológiai megfigyelések A gubacsokozó rovarok egyik jellegzetessége, hogy csak egy, vagy ennek rokonságába tartozó néhány növényen találja meg életfeltételeit. Ez a gazdanövénye. A többit elkerüli. így van egygazdanövényes, monofág, vagy több növényben élő, polifág gubacsokozó rovar. Mivel a park növénytakarója rendkívül gazdag, sőt távoli világrészekből származó fajokat is meghonosítottak, a rajtuk élő rovarok változatossága is gazdagabb, mint a parkot körülvevő eredeti, természetes tájban élőké. Erre számtalan példát találunk. Be a fordítottja is fennáll. Mindez azt bizonyítja, hogy az állatvilág legnépesebb csoportja: a rovarok mennyire függnek a növényzettől. De arra is találunk példát, hogy mindkettőt befolyásoló környezeti adottságok és jelen esetben a gubacsokozókat érzékenyebben érintik a tényezők, mint a gazdanövényeit. E viszonylag kis területre zsúfolódott heterogén összetételű növényszőnyegen jelentkezik a gubacsokozó rovarok faji és egyedi mennyisége. A fás és lágyszárú növényzetből álló kis ligeteken utakkal és tisztásokkal megszakított foltokkal váltakoznak. A szellős és zárt légkörű lombtakaró mindmegannyi biotop, amely a park sajátos klímáját parcelláza apró, egymástól finoman eltérő mikroklímájú szakaszokra. Ennek megfelelően más a növénytársulás és mások a rajtuk élő rovarok. Annak ellenére, hogy egy-egy gubacsot okozó rovarfaj gazdanövénye ugyanúgy fellelhető az eltérő jellegű növényfoltokban, a rájuk jellemző gubacsokat mégsem találni meg. Ezek az okok nemcsak a rejtőzés, a védelem problémáiban keresendők, hanem magyarázza ezt a sűrű növényzet magas páratartalma és a növények pozsgásabb, üde állapota. Vonzza azokat a rovarfajokat, amelyek kedvelik a nedves légkört. Vagy vonzza azokat, amelyek a naposabb, ritkultabb, szegélyszerű fekvése miatt a szárazabb, szelesebb ökológiai feltételeket kedvelik. A gubacsképződéshez feltétlenül szükséges,, hogy olyan növényi szövetből képződjenek amelyek még fejlődők és főleg reakcióképesek. Erre a fák és^bokrok fattyúhajtásai a legalkalmasabbak. A rendezett parkból a gondos ápolás és kezelés kiirtotta ezeket és emiatt számtalan gubacsfaj hiányzik. A parkon túl már rábukkanunk ezekre. Ilyenek a hársfák fattyúin élő Dasyneura thomasina gubacslégytől származó levélzsugoro241