A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Keve András: Emlékezés Csörgey Tituszra (1875–1961)

1. Csörgey Titus munkaasztalánál 1. Titus Csörgey an seinem Arbeitstisch 1. Titus Csörgey at his work-table 1. Титус Чёргеи у рабочего стола nem zárkózott volna el a kiadás elől, akkor a magyar madártan vezető szerepet tölthetett volna be a világirodalomban. De az a kor a gyűjtések és a morfológia kora volt, az ökológiát nem tartották komoly tudománynak, és így már akkor is elérte a magyar ornithológiát a magyar sors. Csörgey 1904-ben magyar, 1905-ben német nyelven adatja ki Petényi hátramaradt jegyzeteit, melyekből még ma is sok forrásmunkának számít, A külföldi irodalom azonban bővelkedett hasonló tárgyú művekkel, Petényi adatai pedig 50—60 évesek vagy még régibbek voltak, így semmiféle feltűnést sem keltett. Nekünk azonban értékes magyar forrásmunka. Nemcsak az újságpapír-margókra írt jegyzeteket rendezte Csörgey, hanem elsőrendű képekkel is illusztrálta a munkát, 1901-ben jelent meg Herman Ottó „A madarak hasznáról és káráról" népszerű könyvének első kiadása, melynek gazdag képanyagát Csörgey rajzolta, majd a későbbi kiadásokat (1914) színes festményekkel egészítette ki. 1900-ban megszakadt Csörgey tudományos munkássága, mivel katonai szolgálatra hívták be. A katonaságtól betegsége, megtámadott tüdeje miatt idő előtt leszerelik. Ekkor mutatkozik meg Herman nagy emberszeretete, a beosztottjaival való törődése. Kieszközli a felettes hatóságoknál, hogy Csörgeyt a madárvonulás megfigyelése céljából 5 hónapra Spalatóba (ma Split) küldjék. A kutatás mellett, az Adria partján egészsége teljesen helyreáll, tudományos vonalon pedig megírja Dalmácia madárvilágának alapvető forrásmunkáját, melyben feldolgozza G. KOLOMBATOVIC jegyzeteit (1902, 1903). 12