A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Keve András: Emlékezés Csörgey Tituszra (1875–1961)

Csörgey munkásságában döntő fordulatot hozott az 1903-as év. Herman elküldi BERLEPSCHhez, a madárvédelem atyamesteréhez, Seebachba (Thüringia), hogy hazatérve tapasztalatait itthon gyümölcsöztesse. Csörgey először az „Űtmutató a mesterséges fészekoduk alkalmazásához" (1906, 1907, 1910), majd a „Madárvédelem a kertben" — mely 1913—1948 között tíz kiadást ért meg — с kiadványaival lefekteti a magyar madárvédelem alapjait, Ettől az időponttól Csörgey a madárvédelem kiépítésén, propagálásán dolgozik kitartóan. Számos előadást tart gyümölcstermelők körében, és főként az ifjúság körében lelkes gárdát alakít ki. Az idő múlik, és Csörgey abba a helyzetbe kerül, hogy az adminisztratív ügyek egyre inkább rá hárulnak. 1914-ben meghal Herman Ottó. A világháború első évében kell Csörgeynek ideiglenesen átvenni a „Központ" vezetését, mígnem CHERNÉL ISTVÁNban egy rátermett, agilis igazgatót talál a minisztérium. Chernél azonban Kőszegen él, és csak havonta jön fel a hivatalos ügyek intézésére, a tudományos levelezést levélben irányítja igen széles látókörrel. Csörgey intézi a napi adminisztrációt és Chernél intenciói szerint a gazdasági madártan kérdéseivel foglalkozik, gyomortartalom vizsgálatokat végez (pl. vetési varjú kérdés, gabonapoloska szerepe a madarak táplálkozásában, stb.) 1922-ben a nátha-járvány váratlanul, viszonylag fiatalon elragadja Chernelt, aki ebben az időben nagy műve második kiadására készült, és Csörgey nagy lelkesedéssel látott neki az illusztrációk készítéséhez. A haláleset azonban a legszebb álmokat semmisítette meg, és Csörgeyt most már véglegesen megbízzák a „Központból" Madártani Intézetté nőtt földművelésügyi kutatóintézet igazgatásával. Az az ember, aki egész életében iszonyodott a hivatalnokoskodástól, éppen a legsúlyosabb gazdasági válság idején kerül ebbe a beosztásba, éppen akkor, amikor másodszor rebesgetik az intézet megszüntetését. Ma már nehéz megítélni helyzetét, tény, hogy mindjárt igazgatása elején intézete elveszti két legjelentősebb kutatói irányát: a palaeornitholó2. Csörgey Titusz tőkésréce festménye 2. Das Stockente-Gemälde von Titus Csörgey 2. Mallard painted by Titus Csörgey 2. Картина Титуса Чоргеи, изо б р ажающая крякву giát és a hisztológiát, és egyben két olyan kutatót, mint LAMBRECHT KÁLMÁNt és GRESCHIK JENÖt, ami nagyfokú tudományos hanyatlást jelent. Azonban Csörgey segítségére sietnek sógora és helyettese : SCHENK JAKAB tudományos tekintélyével, Chernél István özvegye a maga tekintélyével. Az intézethez kerül a rendkívül rugalmas és tevékeny WARGA KÁLMÁN, aki a minisztériumban való járkálás terhét veszi le Csörgey válláról, valamint ekkor nevezik ki VASVÁRI MIKLÓSt, a magyar madártan egyik oszlopát, a bromatológia (táplálkozástan) kiépítőj ét. ЕЪЪеп az időben telepszik meg Csörgey Veszprém megyében. A dalmáciai emlékek mindig élénken éltek benne, és vágya az volt, hogy nyugalombavonulása után egy kis csendes dalmát faluba húzódik vissza. A háború befejezése megfosztotta Csörgeyt vágyai véghezvitelének lehetőségétől. A Földművelésügyi Minisztérium ekkor parcelláztat telkeket Salföld balatoni oldalán. Ma ez a település Ábrahámhegy, és nagyobb lett, mint az anyaközség, melyből kivált. Csörgey egy nagyon egyszerű kis parasztházat vesz itt a minisztérium útján szerzett telkecskével. Itt települnek meg kollégái (Schenk, Hámorig Grenczer, Kerekes) és régi egyetemi barátja, Soós Lajos is. Ez a csendes környezet felel meg legjobban viszszahúzódó természetének, amellett horgászás közben figyelheti a Balaton madarait is. 1922-ben jár Magyarországon G. PEARSON, 13