A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

rási ügyészségekhez 589-et nyújtottak be—és ezek 25—30%-a jogos volt.

127 Összegezve tehát a panaszok intézése javítandó volt még. Részben a panaszokkal való foglalkozás az apparátus részéről. Másrészt szükséges lett volna a tanácsokon kívül álló, de a panaszügyek intézésének hatásfokát rontó tényezők (centrális irányítás vadhajtásainak lenyesése, a tanácsi hatáskörök növelése) megszüntetése is. V. A tanácsok pártirányítása : A proletárdiktatúra szervei, így a tanácsok is a munkásosztály marxista-leninista pártjának irányításával fejtik ki tevékenységüket. A tanácsok fontos összekötő kapcsot jelentenek a párt és a tömegek között, mivel az állami szervek közül (különösen a városi és a községi tanácsok) a legközvetlenebbül, munkáj uk során nap mint nap érintkeznek a tömegekkel. Pártirányításuk jelenti a politikai irányvonal kidolgozását a pártszervezetek által, melyek szellemében a tanácsok dolgoznak, tehát a főbb feladatok, célkitűzések meghatározását, ezek végrehajtásának folyamatos ellenőrzését. Jelenti a tanács és az alá nem rendelt gazdasági, kulturális stb. szervek, másrészt a tanács és a tömegszervezetek munkája közötti koordináló tevékenységet. Feltételezi a feladatok megvalósítása érdekében a megfelelő kádermunkát is. A tanácsok pártirányítása nem mond annak ellent, hogy a tanácsok feladataikat önállóan látják el. Ha ugyanis a pártszervek magukravállalnak a tanácsi feladatokból, akkor ezzel politikai irányító és nevelő szerepük szorul háttérbe, más részt az önállóság, a felelősség elsorvadását eredményezi a tanácsi munkában. A párt vezető szerepe érvényesítésének különböző formái, módszerei alakultak ki. Az alapelv azonban azonos: az irányításnak pártpolitikai eszközökkel kell történnie. Ugyan akkor látni kell azt is, hogy a felsőbb állami szervek illetve a hatalmi szervek azonos szintű igazgatási szervek felé irányuló jogszabályozó, rendelkező tevékenysége állami vonalon a pártirányítás speciális formáját jelenti. (Ezek végrehajtása, betartása azonban nemcsak a párttagokra, hanem minden állampolgárra kötelező). A tanácsok pártirányításának kérdéseit Veszprém megyében ismét csak az országos helyzetből kiindulva lehet vizsgálni. A tárgyalt periódusban az országos pártvezetésben megtörtént a jobboldali nézetek visszaszorítása. Ugyanakkor mivel az 1955. márciusi KV-i határozat nem mutatott rá a revizionista nézetek széleskörű jelentkezésének okaira, elvi alapjaira, másrészt ismét kezdtek előtérbe kerülni baloldali, szektás tendenciák, Nagy Imréék revizionista politikájának visszaszorítása nem történt következetesen. Ennek következtében egyre komolyabb problémák jelentkeztek az ország politikai életében. A párt és a tömegek kapcsolatának meglazulását nem sikerült megszüntetni, sőt a párton belül is tovább folyt a frakciós tevékenység (ha időlegesen nem is a nyílt színen). Viszonylag későn, 1956. júliusában született meg a К V-nek az a határozata, melynek alapján a még fennálló hibák kijavítása lehetséges lett volna — ennek megvalósítására azonban az ellenforradalmi erők szervezett fellépése következtében nem került sor. Ilyen körülmények között érthető, hogy a legjobb helyi szubjektív szándék sem lehetett elengendő arra, hogy az országos politikának megfelelően dolgozó megyei szervek munkájában az országos hibák ne éreztessék hatásukat. A hibák a tanácsok tömegkapcsolatai, a szocialista demokratizmus kikontakoztatása szempontjából különösen károsak voltak. Mindezt az ellenséges erők messzemenően igyekeztek is kihasználni. A párt és tanácsi szervek kapcsolatát vizsgálva a megyében, megállapíthatjuk, hogy az általában jó volt. Különösen érvényes ez a megyei tanács, a járási és a városi tanácsok vonatkozásában. Olyan problémák azonban felmerültek, hogy a tanácsi apparátus fluktuációja, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy feladata, de néha az adminisztratív eszközök iránti fogékonyság következtében is, a pártszervek végeztek tanácsi feladatokat. Néhol a tanácsok részéről is jelentkezett olyan kényelmességre való törekvés, hogy saját feladataikból egy részt a pártszervek vállaljanak magukra. Helyenként ezzel ellentétes tendenciák is jelentkeztek, egyes tanácsi vezetők (különösen községiek) terhesnek érezték apárt felé fennálló beszámolási kötelezettségüket. Főleg azokban a községekben voltak problémák, a párt vezető szerepének érvényesítésével, ahol a párttitkár nem volt függetlenített. Egyes községekben személyeskedések is voltak párt- és tanácsi vezetők között.

128 Ugyanakkor a fenti esetekkel szemben sok községben is (pl. Ugod, Lovászpatona, Nemesszalók, Pápateszér, Balatonakaii stb.) jó volt a kapcsolat a pártszervezet és a tanács között. Általában jellemezte ezt a feladatok közös megbeszélése, a tanácsi vezetők időnkénti beszámoltatása, kölcsönös részvétel egymás rendezvényein stb. A legtöbb segítséget azonban természetszerűleg megyei szinten kapta a tanács a Pártbizottságtól.

129 Helyenként sor került együttes PB és tanácsülés tartására. Például 1956. március 27-én Keszthelyen ilyen együttes ülésen tárgyalták meg az éves városfejlesztési elképzeléseket.

130 A pártirányítás megjavítása érdekében hívták létre országosan a választott tanácsi testületen belül az MDP csoportokat. Szerepük a tanácson belül, másrészt a tanács tömegkapcsolatainak növelése szempontjából igen nagy lehetett volna. Bár szép eredmények is jelezték tevékenységüket (elsősorban a tanácstagok aktivizálása és a községfejlesztési tervek kidolgozása területén), többnyire nem sikerült helyüket megtalálni. Összejöveteleiket általában 1—2 órával a tanácsülés kezdése előtt tartották, — sőt többször még így sem, — ahol az egyes tanácsülési napirendi pontok erősen formális megtárgyalására szorítkoztak.

131 Összegezve megállapíthatjuk, hogy a pártirányítás lenini elveinek teljes következetességgel való érvényesülését a tanácsoknál ekkor még sok tényező gátolja. Ennek kibontakozására is csak az ellenforradalom leverését követően (különösen a Politikai Bizottság 1957. júliusi határozata után) kerülhetett sor. VI. Az ellenforradalom hatása a Veszprém megyei tanácsok munkájára:™'

1 Az ellenforradalom kirobbanását Veszprém megyében is polgári restaurációs propagandahadjárat előzte meg. A követeléseket azonban szocialista jelszavakba öltöztették. Ilyen megtévesztő módszer segítségével számíthattak csak arra, hogy sok, a szocialista rendszert igenlő, de a hibák ellen fellépő embert is meg tudnak nyerni szándékuk támogatójául. Másrészt a fellépés legalitásának biztosítása is megkövetelte ezt. Erősen éreztették hatásukat a megyében a Petőfi Kör vitái is. Több veszprémi pedagógus személyesen is résztvett ezeken, majd hazatérve, az ott hallottakat továbbadta. A megyei újság október 20-i számában Zs. R. egyetemi hallgató azt követelte, hogy Veszprémben is hozzák létre a Petőfi Kört. Az ellenforradalom Veszprém megyei előkészítésének legfontosabb eseménye az október 15-én rendezett értelmiségi nagygyűlés volt. Fontos mozzanat volt a veszprémi egyetemisták által összeállított 20 pontos követeléslista is. Ebben olyanok szerepeltek, mint például új választások tartása, Nagy Imre és Lukács György beválasztása a KV-be stb. Október 23-ra pedig nagygyűlést szerveztek a veszprémi színházban. Ezen a nagygyűlésen nacionalista, soviniszta, szovjetellenes megnyilatkozások hangzottak el. Az ellenforradalmárok a fő tüzet kezdettől a párt megsemmisítésére irányították. Emellett azonban nagy gondot fordítottak a proletárdiktatúra helyi szervei, a tanácsok felszámolására is. Ez utóbbi október 26—27-én vette kezdetét. Az egyetemen Lóránt Imre újságíró vezetésével létrehoztak egy ún. megyei forradalmi bizottságot, melyet a megyei 402