A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

hatáskörű ún. „Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács" megalakulása követett október 26-án. A Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsot megalakító október 26-i gyűlésen elhangzottak olyan javaslatok, hogy meg kell vonni az elismerést a Nagy Imre kormánytól és létre kell hozni egy dunántúli külön kormányt. Nem meglepő tehát, hogy amikor a győri rádió október 29-én közölte a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakításának tervét, Veszprém megye „forradalmi tanácsa" már október 30-án csatlakozásáról biztosította a győri „kormányt". A „forradalmi tanács" rendelkezést hozott a járási és községi „forradalmi tanácsok" létrehozásáról is, melyhez az egyetemisták egy része is segítséget adott. A „forradalmi tanácsok" céljairól már vezetőik származása, családi kapcsolatai sokat elárulnak. A megyei elnöke dr. Brusznyai volt. Apja csendőrtiszt, bátyja a váci püspök titkára volt. A pápai járási „forradalmi tanács" élén dr. Pulai, volt főjegyző állt. Helyettese Pallagi horthysta főhadnagy volt. A tapolcai járás élére dr. Fehér János volt járási főszolgabíró került, a devecserihez pedig dr. Budai, akinek a felesége bárónő volt.

133 A fentiek után nem csodálható, hogy az elenforradalmi tanácsok első intézkedései közé tartozott a megyei és járási vb vezetők, majd osztályvezetők, végül az apparátus tagjai közül a kommunisták elbocsátása. Csak kezdeti lépésként a megyei tanácstól 34 kommunistát bocsátottak el. A községi „forradalmi tanácsok" létrehozását követően itt is megkezdődött a kommunisták eltávolítása az apparátusból, majd a választott testületből. Barnagon ilyen okból még a hivatalsegédet is eltávolították, aki 6 gyermekes özvegyasszony volt. A megyében összesen 350 községi vb elnököt és titkárt váltottak le. (Az összes tanácsnál együttesen 397 funkcionáriust). Több helyen mindez a lehető legbrutálisabb módon ment végbe. Több vb elnököt és titkárt megvertek. Ajkarendeken például a vb titkárt 11 késszúrással szállították kórházba. Gyarmaton összetörték és feldúlták a vb elnök és titkár lakását, s 12 kommunistát letartóztattak. Ez utóbbi ténykedések már átvezetnek bennünket a „forradalmi tanácsok" és a felfegyverzett ellenforradalmárok pusztításaihoz. Ezek közt olyan ténykedések szerepeltek, mint feketelista készítése a funkcionáriusokról. Ennek szellemében letartóztatások. (Csak Keszthelyen 21 személyt). Várpalotán 16 szovjet katonát meggyilkoltak. Veszprémben is lövöldöztek az ellenforradalmárok a szovjet katonákra. Akcióik során lőtték agyon Kiss Lajos elvtársat is, a megyei Pártbizottság munkatársát. A lövöldözések következtében Veszprémben kb. 1 millió Ft-os kár keletkezett, csak a lakóépületekben.

134 Nagy pusztítást vitt véghez az ellenforradalom a kulturális intézményekben is. Különösen a könyvtárak szenvedtek nagy károkat. Csabrendeken például a hitleri fasizmusra emlékezető módszerrel égették el a községi könyvtár teljes állományát. Hasonló események zajlottak le Csót, Bazsi, Bakonypölöske, Hosztót, Zalagyömörő, Zalaszegvár és Jásd községekben. A megyében összesen 22 községben 3124 kötet könyvet égettek el. A könyvtárak mellett 140 községben égettek tanácsi iratokat.

136 Ezek az akciók a megtévesztő jelszavakkal együtt a tömegek hangulatának felszítását célozták. A munkásokat sztrájkra igyekeztek felbujtani. Az emiatt keletkezett kár 3,5 milliárd Ft volt. Bomlasztották a tsz-eket. E céljuk érdekében (hogy a tagokat megfélelmítsék) felgyújtották több tsz-ben a szalmakazlakat (pl. Zirc, Szentgál, Bakonyszentlászló). Noszlopon megverték a termelőszövetkezeti tagokat. Bakonyszentlászlón és Noszlopon a „forradalmi tanács" rendelettel oszlatta fel a tsz-eket. Több helyen az elnököt szólították fel ennek megtételére. 40 szövetkezetet azonban csak fegyveres kényszerrel tudtak szétverni.

136 A megye 141 termelőszövetkezetéből 76 oszlott fel. Több községben kaszával, kapával tudták csak megvédeni a tsz közös vagyonát a parasztok. Ez történt például Révfülöpön is. Az ellenforradalom leverését követően 1957. március végéig a feloszlottakból 12 újjáalakult. A termelőszövetkezetek elleni támadás élén olyan emberek álltak, mint pl. Nagyalásonyban Barcza földbirtokos (600 holdját követelte vissza) és kulákok. Az ellenforradalmárok a megyében is elégedetlenek voltak a parasztság álláspontjával, nyugodtságával. Éppen ezért megpróbálták a munkásosztály és a parasztság szembeállítását elérni.

137 Az ellenforradalom nem egy helyen a kisipari termelőszövetkezetek fennmaradását is veszélyeztette, azonban eredményeket itt nem nagyon tudott elérni.

138 Az ellenforradalom leverésére a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Szovjetuniótól kért segítséget. November 4-én szovjet csapatok jöttek Veszprémbe is. A harcokat — bár a szovjet katonák fehér zászlóval jöttek— az ellenforradalmárok fegyveres provokációi miatt nem kerülhette el Veszprém város. A 4-i harcok után 5-én az ellenforradalmárok ismét a város több pontján intéztek támadást a szovjet csapatok ellen. Ennek egyik központja a Pártház elleni támadás volt. Erőiket azonban szétverték.

139 Még az ellenforradalom véres tombolása idején, november 1-én Veszprémben 36 kommunista összejövetelt tartott, ahol megalakították az illegális pártot. November 5-én és 6-án már a pártházban jöttek össze a kommunisták. Megalakították az MSZMP megyei ideiglenes elnökségét, intézőbizotságát. Intézkedéseket tettek a munka megindítására, megfelelő mennyiségű áru biztosítására. Megkezdték az állami élet területén is a törvényes rend visszaállítását, a nép által választott tanácsok és apparátusok munkájának megindítását.

140 VII. A szocialista konszolidáció megindulása a tanácsi munkában. Az ellenforradalom elleni harcban, ennek fontos részeként a tanácsi munka megindításában jelentős szerepe volt az MSZMP megyei Ideiglenes Intézőbizottsága november 5-i alakuló megbeszélésének. Ezt követően a megyei pártvezetők személyesen is felkeresték az ellenforradalmárok által leváltott megyei tanácsi vezetőket, s megbeszélték velük a munka megindítását, a soronkövetkező főbb feladatokat. A leváltott vb és osztályvezetők újra elfoglalták helyüket.

114 A tanácsok előtt is széleskörű, nehéz feladatok álltak. Olyanok, mint a termelés megindítása a tanácsi vállalatoknál az áruellátás biztosítása, a tanácsi testületek és a járási és községi tanácsi végrehajtó bizottságok és apparátusok munkájának megindítása. A Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága november 9-én felhívással fordult a megyei lakosságához. Bejelentette, hogy a VB folyamatba tette azokat a legszükségesebb intézkedéseket, amelyek a munka megindításához és a lakosság zavartalan ellátásához szükségesek. A felhívás az áruelátás, a megrongált épületek helyreállítása, a romeltakarítás, az általános iskolai oktatás beindítása, a sztrájkok megszüntetése és a fegyverek kötelező beszolgáltatása kérdéseivel foglalkozott. A befejező részben megállapította: „Legfontosabb feladatunk most a népi demokratikus hatalom megvédése, a rend helyreállítása, a munka új rafel vétele, a termelés beindítása."

142 A munka megindítása azonban lassan történt, több gátló tényezőt kellett még menetközben leküzdeni. Nehezítette ezt az, hogy az aktív ellenforradalmárok még a tanácsi illetve vállalati munkakörükben dolgoztak. Céljaikat a „munkástanácsok" tevékenységén keresztül igyekeztek érvényesíteni. Például a megyei tanácson belül létrehozott „munkástanács" (melynek fő tevékenysége korábban a kommunisták elbocsátása volt) még a hivatalokban működő munkástanácsokat megszüntető kormányrendelet megjelenésekor is csak formálisan oszlott fel, egyes tagjai illegálisan tovább szervezkedtek, értekeztek. Egyes helyeken még a „forradalmi tanácsok" is tovább működtek. Például Herenden még november 20-án is 4 fegyveres őrizte ennek elnökét. A lovászpatonai, pápasalamoni „forradalmi tanács" sem akarta elismerni a kormányt és a járási tanácsot. Az ilyen jellegű ne26* 403