A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István–Gopcsa Katalin–Gedai István–Huszár Lajos: Újabb Veszprém megyei éremleletek

együttesen sem került száz érem, könnyen elképzelhető, hogy a falubeliek kezén szétszóródott 1885. évi lelethez tartozó kisebb csoportok néhány év múlva jutottak el Grácba, illetőleg Budapestre. (Az előző ismertetésénél kifejezetten egy nagyobb leletből származóként írják le'az érmeket.) Ellenben újabb leletként kell felfognunk az 1927-ben Bécsbe került csaknem kétezer darabos zárt leletet, bár ennek előkerülési helyére vonatkozóan a község nevére történt utaláson kívül más adatunk nincsen. Nem valószínű ugyanis, hogy több mint 40 esztendőn keresztül lappangott volna akár az 1883., akár az 1885. évi éremleletből egy ilyen nagyszámú együttes, hiszen éppen a fenti adatok mutatták, hogy nagyobb tömegben, majd apránként is néhány éven belül gyűjteményekbe kerültek alkalmi birtokosaiktól. Az 1965. évi éremlelet híre a környékbeliek között természetesen hamar szétfutott. A kíváncsiskodók között néhány idősebb ember megjegyezte, hogy ezen a tájon már találtak efajta apró ezüstpénzeket egy csomóban. Sajnos pontos helyet, időpontot senki nem tudott mondani. így vagy arra gondolhatunk, hogy az 1927 körüli időben, tehát kb. 40 éve talált lelet emléke ez a közlés, vagy arra, hogy két emberöltővel korábbi eseményre emlékeznek, hagyományozás útján. Ez utóbbi feltevésnek azonban kicsiny a valószínűsége. Ezért elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy 1927 táján nagyjából a pontosan ismert két lelőhely környékén egy harmadik, amazokkal egykorú zárt éremleletet találtak. Összefoglalva: ha nem teljes bizonyossággal is, de megállapítható, hogy Balatonfüreden eddig maximálisan négy, a XIII—XIV. sz. fordulójára datálható zárt lelet került elő. Ebből kettő helyrajzilag is rögzíthetően egymás szomszédságában. A harmadik helyének azonosítása csak valószínűsíthető, míg a negyedik lelőhelye ismeretlen. Éppen azért, mert leleteink körül még elég nagy a homály, érdemes volna a külföldre került leletek adatainak pontosabban utánanyomozni. A középkori Füred, mely a tihanyi apátság birtoka volt, nagyjából a lelőhelyként már ismeretes Kossuth Lajos utcától déli irányban feküdt. (Lelőhelyeink az úttest északi oldalára esnek.) Közvetlenül éppen ez az út, a középkori, Arácsról érkező s Aszófőre vezető országút választotta el két másik, a jelenlegi belterületre, illetve az azzal szomszédos szőlőhegyre eső falu határától (Siske, illetve Kék községek.) Az említett települések kissé távolabb estek, így kétségtelen, hogy leginkább a középkori Füred falu lakosságából került, vagy kerültek ki az éremleletek elrejtői. Érdemes volna azt a — nyilván helyileg jelentős — eseményt felderíteni, mely az elrejtésre okot szolgáltatott. Gopcsa Katalin Jegyzetek J Posta Béla Hazai érmészetünk s a bécsi dénárok. Arch. Ért. 1885., 109. 2 N. M. Irattár 187/883 és 321/883, NM Ln. 69/883 és 94/884. a Arch. Ért. 1885., 125-128. 4 Huszár Lajos : Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei I. 1963., 153. 6 NM Irattár 139/883. e Huszár i. h., Monatsblatt d. Num. G. Wien 1892., 173. ' Arch. Ért. 1893., 181-182. » Huszár i. h., Mitteilungen d. Num. G. Wien, 1928., 46. »NM Ln. 69/1883. 1.: Varga János ajándéka; 69/1883. 2.: Pflanzer Gábor ajándéka; 94/1884: Mereter Eszter ajándéka. 1892-ben Szentmarjay János ajándékozott innen érmeket a múzeumnak. MEGJEGYZÉSEK A BALATONFÜREDI ÉREMLELETHEZ. Balatonfüred területéről a harmadik olyan éremlelet került elő, amely többé-kevésbé azonos korúnak mondható. Az első

1 1883-ban; egy része három részletben a Nemzeti Múzeumba jutott, más részeit különböző helyeken tették közzé. A másik

2 az 1920-as évek elején került Bécsbe ismeretlen úton; az irodalom szerint érintetlenül. E kis terület leletgazdagsága egyrészt a bennük előforduló veretek általános forgalmát, másrészt a település jelentőségét tanúsítja; a lelet összetétele pedig alkalmas korrendi megfigyelésekre. Ezek indokolják behatóbb tanulmányozását. Magyarország XIII. századi pénzforgalmadén változatos és lényeges gazdaságtörténeti kérdéseket vet fel, illetve ad némely kérdésre választ. A század elején váltak elterjedtté hazánkban a friesachi dénárok. Ezek a korábban itt forgó bizánci pénzekkel szemben a nyugati kereskedelmi hálózatba történt bekapcsolódásunkat jelentik Karinthián keresztül. A század végén, a XIV. század elején ez a nyugati kereskedelmi irány északabbra tolódott, a Duna-víziútra. Rendkívül élesen jelzik ezt az irányváltozást az éremleletek. Eltűntek Friesach, St. Veit, Windischgraz veretei, s Wien, Wienerneustadt, Enns verdék termékei jelentek meg, s az osztrák földön átszivárgott passaui és bajor pénzek. A bécsi dénárokból álló éremleletek elterjedése a Kárpát-medencében ugyancsak a Duna megnövekedett jelentőségét hangsúlyozzák. Dunántúlon a Balatontól és annak képzeletbeli meghosszabbított vonalától északnyugatra eső országrész, valamint a Kárpát-medence Felvidékének nyugati fele volt a XIII. századvégi, XIV. századeleji Magyarországon a bécsi dénárok forgalmi területe. Egy világosan megmutatkozó gazdasági egység, amelynek középtengelyén — a Dunán — lüktetett hazánk e korszakában külkereskedelmünk. A magyar dénárokon kívüli idegen pénzek forgalmát színezi a szlavón bánok pénzeinek elterjedése. E jó minőségi báni dénárokat a XIII. században kezdték verni, a királyi pénzeknél nagyobb súlya miatt gyorsan elterjedt az egész Kárpát-medencében, s e korból származó éremleleteink gyakori kísérői. Balatonfüred szervesen tartozik az említett forgalmi területbe, települését három lelete környékéből is kiemeli. Közülük kettőnek ismerjük pontos lelőhelyét. Ezek annyira közel esnek egymáshoz, hogy a település történetének kutatásában is számottevő forrásként kell tekinteni. A sok háborút, pusztítást átélt terület története, oklevelek és más források megsemmisülése lehetetlenné teszi a lelőhelyhez tartozó terület birtokosainak meghatározását. A veszprémi regesztákban közzétett Füredre vonatkozó oklevelek

3 említenek birtokosokat és birtokrészeket, ám ezeket a mai területtel azonosí tani lehetetlen. Pénzforgalmi kérdéseken kívül korrendi bizonytalanságok eltüntetésére is végezhetünk megállapításokat leletünk alapján. Elsősorban tisztázni kell elrejtésének korát. A biztosan meghatározható magyar pénzek és szlavón dénárok a következőkben oszlanak meg: 95