A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István–Gopcsa Katalin–Gedai István–Huszár Lajos: Újabb Veszprém megyei éremleletek

magyar szlavón magyar és sziavon összesen II. András 32 db 32 db IV. Béla 161 db 367 db 528 db V. István 102 db 337 db 439 db IV. László 70 db 101 db 171 db III. András 25 db 1 db 26 db Összesen: 390 db 806 db 1196 db Legtöbb tehát IV. Béla és V. István vereté, kevesebb IV. Lászlóé, III. Andrástól pedig mindössze 26 db. Utóbbinál — kormeghatározás szempontjából — lényeges, hogy 25 magyar, szlavón csupán 1 db. A szlavón dénároknak ugyanis bármilyen közkedveltek voltak és az új kibocsátások bármilyen gyorsan is terjedtek a királyi Magyarországon, mégis csak később juthattak el, mint a királyi pénzek. Ez a jelenség a lelet elrejtésének idejét III. András uralkodásának első éveire keltezné. Ezt látszik erősíteni az a tény is, hogy III. András 25 db magyar dénára mindössze három faj között oszlik meg : CNH.I.360 (változatával), 20 db, CNH.I.368.3 db, és CNH.I.370.2 db. Ha következetesek vagyunk a lelet ilyenirányú vizsgálatában, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy ezt a három fajt kell III. András első vereteinek tekinteni, s 1292—93 utáni időre nem tehetjük azon megokolás alapján, hogy III. András 1290—1301 között összesen húsz fajt veretett. Magyarországgal közvetlen szomszédos nyugati területről 32 db érem fordult elő a — harmadik — balatonfüredi leletben. Ezek megoszlása : (megtartva a leírás rövidítéseit.) F r i e s а с h i XII. századvégi veret a salzburgi érsek friesachi verdéjéből (LF. 6.) 1 db II. Eberhard salzburgi érsek (1200—1246) Friesach (LF. 24.) 1 db Bernhard karinthiai herceg (1202—1256) St. Veit (LF. 194., 200.) 2 db 1250 utáni friesachi veret (LF. 43., 52.) 2 db 1250 utáni St. Veit-i veret (LF. 242.) 1 db Osztrák és steier VI. Lipót (1198—1230), vagy II. Frigyes (1230—1246) (LWM. 19.) 1 db II. Frigyes (LWM. 49.) Wien 1 db Ottokár király, Wien (LWM. 67.) 1 db Ottokár király, Graz (LS. 163. о. 14. sz., 44., 35.) 3 db Ottokár vagy Rudolf (LWM. 72., 76., 77., 78.) 5 db Rudolf, Wien (LWM. 87.) 1 db Rudolf, Graz (LS. 40., leírás 106. tétel.) 5 db I. Albert, Graz (LS. 42., 34., 36.) 4 db Kibocsátó bizonytalan (leírás 107., 111—113. tétel) 4 db Korrendi meghatározás szempontjából az utóbbi négy verethez, valamint a LF.242. típushoz ad a lelet újabb támpontot. 1196 db magyar és szlavón dénár az 1290-es évek elejére keltezi a leletet és ennek nem mondanak ellent a biztosan meghatározható nyugati pénzek sem. Akkor pedig a LF.242. nem lehet VI. Henrik (1310-1335), de még II. Ottó (1295-1310) vereté sem. Mi II. Meinhardban (1286—1295) véljük a kibocsátót megtalálni, annál is inkább, mert az érem hátlapja némi rokonságot mutat a LF.238-al, amit Luschin II. Meinhard pénzének határozott meg. Ugyanez vonatkozik a leletleírás 111. és 113. tételére. Anélkül, hogy a kibocsátó és verde meghatározását megkísérelném, annyit megállapíthatunk, hogy XIV. századiak nem lehetnek, 1292. előtt kellett készülniök. I. Albert (1282—1308) négy darab gráci dénára (LS. 34., 36., 42.) ebben a viszonylatban ugyancsak ide sorolható. Leletünk annyiban finomítja időrendjét, hogy e pénzeket I. Albert uralkodásának első felében verethette. Pontos kormeghatározás ismeretében mégegyszer ki kell térnünk a pénzforgalomra időrendi szempontból. Hóman Bálint szerint

4 a bécsi dénárok IV. Béla uralkodásának utolsó éveiben tűntek fel, s rövidesen elterjedtek az egész országban. Hóman megállapításában oklevelekre támaszkodik, amit a leletek csak módosítva igazolnak. Korábbi tanulmányunkban

5 részletesen vizsgálva az éremleleteket, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy^ a bécsi dénárok általános elterjedését későbbre, az Árpádok utolsó éveire kell tennünk. A vasvári káptalan 1265—1270 közötti keltezetlen(l) oklevelében előforduló „Rábán túl forgó dénárok" kifejezés" első említése a bécsi pénzeknek, s egyrészt — mint első említés — a kezdetet jelenti, másrészt pedig éppen azt bizonyítja, hogy azt csupán a Rábán túl használták, tehát semmiképpen sem volt általános országos fizetőeszköz. Ezt a megállapításunkat támasztja alá a balatonfüredi lelet. Összetétele bizonyítja, hogy még a XIII. század legvégén a Rábán innen a bécsi dénároknak csak szórványos előfordulásával számolhatunk, sőt a XIV. századból származó bécsi dénárleletekkel szemben nem csupán Wien, Wienerneustadt, Enns verdék termékei szerepelnek, hanem gráci veretek is feltűnnek benne, s a friesachiakkal együtt még egy délebbi kereskedelmi irány emlékét őrzik. Megfigyelésünket erősíti az a jelenség is, hogy az említett nyugat-magyarországi területen elterjedt későbbi bécsi dénárleletek állandó kísérői a Dunavíziúton hozzánk került passaui és bajor pénzek, amelyek e — harmadik — balatonfüredi leletből hiányoznak. Kutatásban végleges érvényű megállapítást alig lehet tenni. Későbbi adatok módosíthatják e lelet kapcsán tett megfigyeléseinket, de a lelet létével, öszetételével szilárd, változhatatlan forrás marad. Gedai István Jegyzetek i Magyar Nemzeti Múzeum. Irattár. 139/1883., 187/1883., 321/1883., Éremtár lelt. N. 48/1883., 69/1883., 94/1884., 58/1892., Archaeologiai Értesítő V. 1885. 109., 125-128., VI. 1886. 420., Monatsblatt der Numismatischen Gesellschaft in Wien II. 1892. 172 — 173., Huszár L.: Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei I. 1963. 163. 2 F. Dworschak: Ein Fund von ungarischen „Wienerpfennigen". Mitteilungen der Numismatischen Gesellschaft in Wien, XVI. 1928. 46—47., Huszár L.

: Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. Veszprémmegyei Múzeumok Közleményei I. 1963. 153. 3 Kumorovitz, L. В.: Veszprémi regeszták. Bpest, 1953. 4 Hóman В.: Magyar pénztörténet, Bpest, 1916. 353 — 386. 5 I. Gedai: Fremde Münzen im Karpatenbecken aus dem 11 — 13. Jhr. Acta Archaeologica, Szerkesztés alatt. о Hóman В. i. m. 354. 96