A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Sági Károly: Árpád-kori varázslás régészeti emlékei
dík még." A dobogói varázslás fazekának fenékbélyege (4., 5. kép) a korongba, vagy rátétlapba vésett negatív lenyomata az edény fenekén. A dobogói fenékbélyegen kitört szálka pozitív lenyomatát figyelhetjük meg, melynek legnagyobb szélessége 0,9 cm, hossza 5,7 cm. Ez a kiszakadás, valamint a fenékbélyeg rajza világosan mutatják, hogy utólagos pecsétlésről szó sem lehetett itt. Az említett kihasadás, valamint a bélyeg rajza is mutatja, hogy a dobogói edény koronglapja keményfából készült. A Sümeg vidékén őshonos fák közül a kocsányos tölgy (Quercus robur L.) jöhet elsősorban számításba. E fának kiemelendő a szívóssága, faraghatósága, nyomás-, törés-, és kopásállósága. Közepesen zsugorodik és megmunkálás után erősen keményedik. Fagomba nehezen támadja meg. Hátránya, hogy erősen szálkásodik. 100 A dobogói edény korongjának említett kihasadása arra is felhívja a figyelmünket, hogy a fazekas nem a fa tengelyére merőlegesen fűrészelt lapból készítette korongját, hanem a fa radiális irányában (hosszirányban) hasított deszkából. Ez érthető is. A fa a bélsugár irányában repedezik leginkább és a keresztmetszet irányú lapból készített korong egy-kettőre tönkrement volna. Egy Zitavska-Tón-i avarkori edény talpán 101 jól látható a korong párhuzamos deszkáinak varratnyoma (9. kép). Hasonló varratnyomokat a halimbai temető egyes edényeinek talpán is megfigyelhetünk. 102 Holubowicz közlése szerint a Wilna környéki fazekasok a fazekaskorong tengelyéhez tölgyfát, lapjához fenyőfát használtak fel. Közlése nyomán hasonló felépítésre gondol Parádi Nándor a hazai árpádkori kézikorongoknál is. 103 El tudjuk képzelni, hogy ahol erdeifenyő (Pinus silvestris L.) állt a fazekas rendelkezésére, ott valóban abból készítette korongját. Az eredeifenyőnél kisebb fajsúlyú lucfenyő (Picea abies Karst.) vetemedik és változó nedvesség esetén repedezik is 104 , fazekaskorong készítésére tehát alkalmatlan lett volna. Vidékünkön egyébként nem őshonosak ezek a fenyőfélék 105 . 3. A DOBOGÓI FENÉKBÉLYEG PÁRHUZAMAI A fenékbélyegeknek jelentős irodalma van, melyet már többen is összefoglaltak, adva az egyes szerzők értelmezését is ezekkel kapcsolatban 106 . Az alábbiakban megkíséreljük a dobogói varázslás fazekán látható fenékbélyeg (4., 5. kép) analógiáinak összegyűjtését. Úgy gondoljuk, gyűjtött anyagunk alapján új szempontokkal egészíthetők ki a fenékbélyegekkel kapcsolatos, említett nézetek. Az analógiák gyűjtésében teljességre nem törekedhettünk, csupán a képtípus idő-, és térbeli elterjedésére igyekeztünk adatokat kapni. A dobogói fenékbélyeg képtípusa az őskorban kialakult már. Egy sesklo-i pecsétlövel (10. kép, 1) kezdjük a felsorolást 107 . Egyenlőszárú kereszt van a pecsétlöre karcolva, melyet párhuzamos vonalak kereteznek és a kereszt szárai között egy-egy ék alakú díszítmény helyezkedik el. Hasonló ábrázolást látunk egy tordosi edénytalpra karcolva (10. kép, 2). Roska Márton „tulajdon-, vagy írásjegynek" véli ezt 108 . Egy spanyolországi zsinórdíszes edény talpának díszítése is ehhez a csoporthoz tartozik 109 . Trója II — V. rétegéből származó arany gombot is (10. kép, 4) említhetünk még hasonló rajzzal 110 . A trójai VI. számú település jellegzetes tárgyai voltak a mi cérnaorsóinkhoz hasonló agyagtárgyak. Homloklapjuk gyakran díszített, díszítésük között 19. 1. Pilini pecsétlő (Nyáry után). 2. A mátraszelei orsógomb rajza (Patay után). 3. A romnyi-i edény (Bobrinszkij után). 19. 1. Stempel von Pilin (nach Nyáry). — 2. Zeichnung des Spindelknopfes von Mátraszele (nach Patay). — 3. Das Geschirr von Romny (nach Bobrinszkij). 19. 1. Cachet de Pilin (d'après Nyáry). — 2. Dessin du peson de fuseau de Mátraszele (d'après Patay). — 3- Pot de Romnyi (d'après Bobrinski). 19. 1. Пилинская печатка (по Няри). 2. РИСУНОК матрасельского веретена (по Патаи). 3. Ромнийская посуда (по Бобринскому). 5 65
