A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Vajkai Aurél: Faller Jenő Veszprém megyei művelődéstörténeti munkássága

Faller Jenő Veszprém megyei művelődéstörténeti munkássága dr. techn. Faller Jenő, okleveles bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Központi Bányászati Múzeum igazgatója 72 éves korában váratlanul elhunyt. Faller Jenő az utolsó évtizedekben Sopronban élt, rajongó soproni lett. Életének fő működési területe azonban megyénk volt, Várpalotán az UNIÓ Bányászati és Ipari RT várpalotai szénbányájának volt mérnöke, majd vezetője. Faller Jenő 1894 szeptember 25-én született a Selmecbányához (Banska Stiavnica) tartozó Szélaknán. 1921-ben Sopronban bányamérnöki oklevelet nyer, bányamérnöki működését Tatabányán kezdi. Mint bányamérnök 1927—28-ban alapvető bauxit- és szénkutatásokat végez a Bakonyban. 1929—1940 között a várpalotai UNIÓ Bányászati és Ipari RT főfelügyelője, az új telepítések és fejtési kísérletek vezetője. Várpalotán közreműködik az ország első skyp-aknájának megvalósításában, megindítja az első vájár-tanfolyamokat. 1940-től a Sopron megyei Bánfalván igazgató, 1944ben Budapesten a Salgótarjáni Kőszénbánya RT központjában működik, 1945 után a vállalat műszaki vezetőjeként részt vesz a szénbányászat reorganizálásában, majd miniszteri biztosként a szénbányák államosításában. 1946—49. években ismét Várpalotára helyezik, ahol a dunántúli bányakerület vezetője, majd az ebből alakult Dunántúli Szénipari Központ vezérigazgatója. Irányításával létesítik akkor a dudari telepítést a hozzátartozó Zirc—dudari vasútvonallal. 1950-ben a soproni Bányamérnöki Egyetemre hívják meg egyetemi docensnek. Ekkor Sopronba költözik s az egyetem Miskolcra való helyezése után is Sopronban marad. 1957-ben nyitják meg Sopronban a Központi Bányászati Múzeumot, melynek alapjait Faller Jenő rakta le, s annak lesz igazgatója. A soproni múzeum vezetése mellett kezdeményezi, majd szakmailag irányítja az ajkai, salgótartáni és rudabányai helyi bányászati múzeumokat. Sopronban a helyi Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke, a Városi Tanács tagja, élénk közéleti tevékenységet fejt ki egészen 1966 december 23-án bekövetkezett haláláig. Faller Jenő szakcikkei, helytörténeti, bányászattörténeti munkái 1924-től vidéki lapokban (Tata-Tóvárosi Híradó, Veszprémvármegye, Veszprémi Hírlap, Zirc és Vidéke, Fejérmegyei Napló), majd 1926-tól főleg a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, élete két utolsó évtizedében a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Közleményeiben, a Soproni Szemlében. Több, mint háromszáz tanulmányban foglalkozik a magyar bányászat múltjával. „A magyar bányagépesítés úttörői a XVIII. században" című, 1953-ban megjelent könyvéért a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot nyeri el. A Nehézipari Műszaki 1. Faller Jenő a Veszprémvármegyei Múzeum könyvtárában 1934-ben. 1. Jenő Faller in der Bibliothek des Museums vom Komitat Veszprém im Jahre 1934. 1. Jenő Faller dans la bibliothèque du Musée du Department de Veszprém, en 1934. 1. Енё Фаллер в 1934-м году в библиотеке Веспремварского музея. Egyetem 1960-ban doktorrá avatja. Eredményes munkásságáért számos kitüntetésben részesült. Faller Jenőnek, mint kiváló képességű bányamérnöknek a palotai bányaüzemnél természetesen rengeteg elfoglaltsága volt, szervezés, számos újítás bevezetése, helyszíni szemlék, kiszállások a környékre, stb. de mindezek mellett talált időt és módot legkedvesebb tevékenységére, a művelődéstörténet, a helytörténet kutatására. A művelődéstörténet mint résztudomány a XVIII.