A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Bleicher Nándor: A berhidai templom barokk oltárának restaurálása

2. Szent László szobra restaurálás előtt. 2. Die Statue von St. Ladislaus vor der Restauration. 2. Statue de St. László avant la restauration. 2. Статуя Ласло святого до реставрации. 3. Szent László szobra restaurálás után. 3. Die Statue von St. Ladislaus nach der Restauration. 3. Statue de St. László après la restauration. 3. Статуя Ласло святого после реставрации. tűnik, hogy egyes részei között, igy a levélindás faragványok és az egyes figurák kidolgozása közt nagy a különbség. Három — egymástól erősen elütő — felfogást találunk a figurális és ornamentális fafaragások kiképzésében. Az oltár két szélén elhelyezett királyszentek és az oltárkép mellett álló apostolok szobrai valószínűleg lényegesen korábbi eredetűek. A királyszenteket, valamint Péter és Pál apostolt ábrázoló nagyobb méretű, kb. 1 m magas szobrok a felső-magyarországi fafaragás XVII. század derekán kialakult későreneszánsz stílusát tükrözik. A páncélba öltözött Szt. László király szobra még sok tekintetben rokonvonást mutat a hasonló témájú későgótikus ábrázolásokkal. A felfelé keskenyedő test és a vállról lehulló köpenyredők is ezt mutatják. A test mozgása azonban már lendületesebb. Az energikus, magyaros jelleggel megformált fej-alkattal viszont a művész hazai szentre utal. (2—3. kép.) A másik, Sz. Istvánt ábrázoló szobor ruházatával és arcvonásaiban is magyaros jellegű. (4. kép.) Hogy eredetük korábbi, mint az oltár építése, azt a szobrok stílusán túl a faanyag nagyobb mérvű pusztulása is egyértelműen igazolja. A nagyszombati egykori egyetemi templom főoltárának legfelső oromzati fülkéiben álló királyszobrok nagy hasonlóságot mutatnak ezekkel a figurákkal. A nagyszombati oltár keltezése 1640. A berhidai szobrokat feltehetően egy feleslegessé vált korabarokk oltárról ajándékozták az újra berendezett katolikus templom oltárához. Az előbbi szobrokkal kb. azonos állapotban volt a két hasonló méretű, Péter és Pál apostolt ábrázoló figura. Igen mozgalmas, kifejező szobor mindkettő, s nagy technikai gyakorlattal bíró, jó művészi felkészültséggel rendelkező fafaragó munkájára utal. A test anatómiai arányai, a ruházat lágyan omló redői, a finoman mintázott és mégis erőt éreztető kezek, valamint az arcokon kifejezett egyéniség azt bizonyítják, hogy ezek a szobrok egy másik, nagyobb és művészileg egységesebb oltár részét képezték. Tehát úgy látszik, hogy ezeket az ott feleslegessé vált figurákat egy kisebb, kevésbé jelentős templom díszítésére használták fel — szerencsére — mindennemű változtatás vagy átfestés nélkül. (5—7. kép.) A tabernakulum melletti fülkeszerű kiképzésben elhelyezett kb. 40 cm magas szobrok a barokk fafaragás jellegzetes formai kifejezését képviselik. A négy kisebb szobor faanyaga is erősen szúrágott volt, ezek mégis lényegesen jobb állapotban voltak az előbbieknél, Ez stílusukkal együtt későbbi, az oltáron feltüntetett időnek megfelelő eredetüket igazolja, (8—11. kép.) 4. Szent István szobra restaurálás után. 4. Die Statue von St. Stephan nach der Restauration. 4. Statue de St. István après la restauration. 4. Статуя Иштвана святого после реставрации. 5. Péter apostol szobra restaurálás után. 5. Die Statue des Apostels Petrus nach der Restauration. 5. Statue de l'apôtre Pierre après la restauration. 5. Статуя апостола Петра после реставрации,