A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Bleicher Nándor: A berhidai templom barokk oltárának restaurálása

A berhidai templom barokk oltárának restaurálása Nem egyedülálló jelenség hazánkban, hogy egyes építészettörténeti vagy művészettörténeti emlékeinket, melyek európai viszonylatban is érdeklődésre tarthatnak számot, hazánkban nem ismerik. Sőt, néha szakemberek körében is alig tudnak róluk. Ez a sorsa a Veszprém megyei Berhida község szerényen meghúzódó gótikus templomának is. Kevesen tudják azok közül, akiket útjuk arra vezet, hogy ez a kicsiny, de rendkívül jó arányú, gótikus stílusban épült templom hazánk egyedülálló építészeti emléke. Sz. Czeglédy Ilona tanulmánya részletesen ismerteti, hogy a XIII. században épült és a XIV. században kőboltozattal, kőfedélszékkel fedett templomhoz hasonló építészeti megoldás egyedül Franciaországban található. A templom felett a történelem minden zűrzavara átviharzott. A középkor háborús pusztításoktól terhes századaiban gyakran a templom jelentett egyetlen menedéket a lakosságnak. A templomerődítés nyomait a feltárás itt is megtalálta. De lehetséges, hogy a kőfedélszék gondolatát is a szükség hozta létre. A támadók, ha másként nem bírtak el az ostromlottakkal, rájuk gyújtották a templomtetőt. Ennek megelőzésére született meg talán építője agyában a gondolat, hogy kőből alakítsa ki a templom tetőzetét. Ez a megoldás megvédte a templomot a tűzvész pusztításától az utókor számára, de középkori oltárát vagy oltárait és eredeti berendezését nem tudta megvédeni sem a török pusztításával, sem a reformáció purifikáló tevékenységével szemben. A szentély oldalfalába beépített finom vonalú kő pastoforium arra enged következtetni, hogy egykor gazdagabb díszítésű gótikus oltár is állhatott a szentélyben. Az eredeti kőmenzát esetleg táblaszerű retábulum, de valószínűbb, hogy fa szárnyasoltár díszítette a kor általános oltárkialakítási szokása szerint. A fa, bár egyik legősibb anyaga a művészeteknek, legkevésbé áll ellen az időnek, a nedvesség vagy rovarkártevők okozta rombolásnak. Középkori egyházművészetünknek, a gótikus és reneszánsz korszaknak számtalan fából készült műtárgya pusztult el. Egy részét a gyakorta előforduló templomtüzek hamvasztották el. Más része áldozatul esett a török hódoltság idején hazánkat pusztító seregek vallási fanatizmusának. A mohamedán vallás tiltja az emberábrázolást, ezért a törökök templomainkból eltávolítottak mindent, ami a szárnyas oltárokhoz tartozott. Amit a törökök meghagytak, azt tönkretette a reformáció kora, vagy az ellenreformáció terjedése során tért hódító barokk. Az egyházi vezetők, kevés kivétellel, nem ismerték fel az előző korok alkotásainak művészi értékét, s a divatos áramlatok kedvéért kicseréltek mindent a templomokból, ami a régebbi korokból maradt fenn. A templomok lomtárába, padlásra került műtárgyak feledésbe mentek. Végül eltüzelték őket, vagy szétporladtak. Ha valamit mégis meghagytak az eredeti berendezésből, azt kegyes adakozók, vallásos csoportok adományaiból, legtöbbször azok laikus ízlése szerint, átfaragtatták, átfesttették. Egyszerű, hozzá nem értő mesteremberek, asztalosok, mázolok a régi, nemesen patinás felületeket lekaparták és olajfestékkel vagy vaskos firnisz réteggel vonták be. Önkéntes igyekezetből vagy busás összegért véglegesen tönkretették régebbi korok művészeti értékeit, megsemmisítették azok formában és színekben csodálatos összhanggal megkomponált alkotásait. E rövid történeti áttekintés után vizsgáljuk meg tüzetesebben a templom mai oltárát. Összbenyomását tekintve provinciális későbarokk munka. Képe a Szent Kereszt felmagasztalását ábrázolja. Festője ismeretlen. Az oltárképet körülfogó keret felső részén levő címerszerű díszítmény kék mezőjében, arany festéssel, IHS betűk, alatta 1749-es évszám látható. (1. kép.) Az évszám előtt AP, utána CB betűk olvashatók. Ezek az oltár készíttetői nevének kezdőbetűi lehetnek. A kereten levő évszám nem bizonyítja az oltár keletkezésének idejét, márcsak azért sem, mert a történeti kutatás szerint a templomot 1759-ben foglalták vissza a katolikusok a reformátusoktól. Ebben az időben a templomnak oltára nem volt. A korábbi kőoltár, amelynek nyomát a műemléki kutatás alkalmával megtalálták, elpusztult. A fából készített oltárt kiegészíti a téglából felépített, vakolt és fehérre meszelt stipes. Ha az oltárt részleteiben vizsgáljuk, nyomban szembe1. Címerszerű évszámos díszítmény (restaurálás előtt). 1. Wappen-artige Dekoration mit Jahresnummer (vor der Restauration). 1. Ornement en forme de blason avec millésime (avant la restauration). I. Эмблема с изображением года (до реставрации). 411