A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

dátuma. Ilyen mérvű fluktuáció a tanács mint testület, de a tanácstagok választókerületi tevékenysége szempontjából is káros. Bizonyos kicserélődés kétségkívül indokolt. Részben a tanácstagok lakóhelyváltoztatása, kiöregedése stb. következtében. Másrészt pedig azért, mert a legjobb szándék mellett is előfordul, hogy a gyakorlatban bebizonyosodik: nem eléggé rátermett vagy éppen a feladatát lelkiismeretlenül ellátó egyént javasoltak tanácstagnak. Itt még a visszahívási jog tanácsszintenként való jobb kimunkálása és gyakoribb alkalmazásának szükségessége is felmerül. Ebben az esetben ugyanis a választásoknál jelentkező fluktuáció is erősen csökkenne. Ha viszont egy tanácstag jól dolgozik, választóinak, a tanácsi munka egészének érdeke azt kívánja, hogy a következő ciklusban is lehetőleg ő képviselje választókörzete érdekeit. A régi és új tanácstagok aránya az 1954-es választásoknál a következőképpen alakult (zárójelben az országos adat):

28 az 1950—54-es ciklusban is már tanácstag volt: (45,9% (42,1%) újonnan választott tanácstag: 54,1% (57,9%) A fentiek alapján nem tartjuk tehát ezt az arányt (még az országosnál valamivel jobb megyeit sem) egészségesnek. Erre az álláspontra kell helyezkednünk még olyan tényezők figyelembevétele ellenére is, hogy az első tanácsválasztásoknál különösen nehéz feladatot jelentett a jelöltek helyes kiválasztása, másrészt a tanácsi (ezen belül az egyéni tanácstagi) munka szempontjából igen káros hatású volt, hogy a tanácsok feladatainak többségét a begyűjtés, az adókötelezettségek teljesítése, a termelőszövetkezetek (sokszor meg nem engedhető módszerű) szervezése képezte. * A fenti összetételben megválasztott tanácsok november 28.-át követően megtartották alakuló üléseiket. A községi tanácsok december 4.-vel bezárólag, a járási, városi tanácsok december 6.-án, a megyei tanács december 9.-én. Az alakuló tanácsülések megválasztották a végrehajtó bizottságokat. E testületekbe is döntő többséggel a munkások, parasztok legjobb fiai kerültek be. Az 1954-ben választott végrehajtó bizottságok tagjainak származásszerinti megoszlása a megyében a következő :

29 VB elnökök és elnök helyettesek VB titkárok Munkás 32,2% 31,5% Paraszt 60,8% 37,4% Értelmiségi 0,4% 6,4% Alkalmazott 2,3 % 14,7% Egyéb 4,3% 10,0% Örvendetes jelenség az 1950-es választásokhoz képest hogy a végrehajtó bizottsági tagok sorában sokkal nagyobb mértékben kaptak helyet a legkülönfélébb munkaterületeken (gépállomás, tsz., stb.) dolgozók. Korábban e szervben a hivatali dolgozók domináltak.

30 Az 1954-ben megválasztott tanácsok hatalmi tevékenysége és tömegkapcsolataik alakulása: Az 1954 végén megválasztott tanácsok olyan időszakban kezdték meg működésüket, amikor a jobboldali elhajlás elleni harc előtérbe került. Az MDP KV-nek 1955. márciusi határozata — mely elítélte Nagy Imre és csoportja jobboldali elhajló nézeteit — a tanácsok működésének irányában is jelentős változásokat eredményezett. Az alapjában helyes határozat azonban korántsem volt alkalmas arra, hogy a hibák kijavítása teljes egészében megtörténjék és ezzel szoros összefüggésben az ország politikai légkörében kedvező változások álljanak be. Hibás volte határozatban az, hogy nem tisztázta azokat az okokat, melyek a jobboldali elhajlás érvényesülését hosszabb időn keresztül lehetővé tették. Nem mutatott rá — a párt tekintélyének helytelen értelmezéséből kiindulva — a jobb- és a baloldali elhajlók között jelentkezett elvtelen kompromiszszumra. Elméletileg sem tisztázta a pártvezetés a revizionista nézetek mibenlétét, tehát ezek elvi harcban történőleleplezése, szétzúzása is elmaradt. Mindennek következményei súlyosan éreztették hatásukat. Ez részben abban jelentkezett, hogy a széles tömegek — sőt a párttagok — számára sem tisztázta megnyugtató és egyértelmű módon a jobboldali elhajlás jelentkezését. így széles körben keletkeztek káros illúziók Nagy Imre személyét illetően. Másrészt a gyakorlatban újra felütötték fejüket baloldali tendenciák is, bár sokkal kisebb mértékben, mint az 50-es évek legelején. Arra azonban elegendőnek bizonyultak, hogy a Nagy Imre személye körüli mítoszt táplálják és a tömegek politikai hagulatát kedvezőtlenül befolyásolják. Az SzKP XX. kongresszusát követően meghozott 1956. márciusi KV-i határozat sem volt alkalmas ilyen szempontból megfelelő változásokra, mivel a tömegek elsősorban a magyarországi személyi kultusz és szektás elhajlás elítélését várták. A politikai intézkedések azonban még ekkor is késtek és ez kedvezett a külső és belső ellenséges tevékenységnek. Mindez a tanácsok munkájában, a tanácsok és a tömegek kapcsolatában is károsan éreztette hatását. Nem tudták kellően ellensúlyozni ezt a helyes intézkedések, határozatok (elsősorban a második tanácstörvény helyes alapelvei) sem. A fentieket messzemenően figyelembe kell vennünk a Veszpprém megyei tanácsok tevékenységét, tömegkapcsolatait vizsgálva. Az 1954. szeptemberben elfogadott második tanácstörvény — figyelembevéve az első tanácsciklus tapasztalatait — jelentős mértékben érvényesíteni kívánta a helyi állami szerveket illetően azt az alapelvet, hogy az államigazgatási oldal alá van rendelve az államhatalmi oldalnak. Ami tehát a kérdés jogi rendezését illeti, kijavították az első tanácstörvény e szempontból jelentkező hibáit. A tanácsülést legfelsőbb szinten az Országgyűlésnek illetve az Elnöki Tanácsnak, vagyis államhatalmi szervnek rendelte alá a tanácstörvény. Elvette a végrehajtó bizottságok azon jogkörét, hogy két tanácsülés között helyettesíthette a tanácsülést. A fenti helyes elvek gyakorlati megvalósulása azonban hibákkal történt. A tanácsülés legfelső irányításában a Minisztertanács megfelelő tanácsi szerve jutott túlsúlyra. A helyi tanácsokban sokszor a vb irányította a tanácsülést, nem pedig fordítva. Álláspontunk igazolására vizsgáljuk meg közelebbről a megyei helyzetet. Abban, hogy egy-egy tanácsülés mennyiben tud megfelelni feladatának, mennyiben jelent tömegmozgósító erőt, nagy szerepe van annak is, hogy milyen alapos előkészítő munka előzi meg. Az előkészítésnél fontos szerepe van az olyan, látszólag jelentéktelen technikai kérdésnek is, hogy a tanácstagok megkapják-e a törvény által előírt időn belül a meghívókat a tanácsülésre illetve azoknál a tanácsoknál, ahol a technikai felkészültség ezt megengedi, az egyes napirendi pontokhoz készített beszámolókat, előterjesztéseket is. Ez lehetővé teszi ugyanis a tanácstag jobb felkészülését a vitára olyan értelemben is, hogy az egyes, napirenden szereplő kérdéseket megtanácskozza választóival, azok véleményének birtokában vesz részt a tanácsülésen. így élőbb a kapcsolata választóival, maga is aktívabban, hasznosabban vesz részt a tanácsülés munkájában. Bár e területen a második tanácsciklusban már volt előrelépés, hiányosságok is akadtak, különösen a legalsó tanácsszinten. A zirci járásban pl. még 1956. áprilisában is a köz388