A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

ségi tanácsülések 50%-ánál nem a törvényes határidőn belül történik a meghívás. De hasonló problémák más járásokban is akadtak.

31 Lényeges kérdés a tanácsülés megfelelő időpontra való kitűzése. Általában ez megfelelően történt, bár néha a rossz koordinálás miatt más rendezvényekkel (pl. tsz. közgyűlés, párttaggyűlés stb.) ütközve el kellett halasztani a tanácsülést. Ez azonban csak szórványosan fordult elő.

32 Az előkészítő munkánál különösen jelentős az egyes napirendi pontok megfelelő kiválasztása és az egyes témákhoz színvonalas beszámoló készítése. Nézzük először az utóbbi kérdést. A legáltalánosabban jelentkező hiba, hogy a beszámolók elkészítésébe nem vonták be a tanácstagokat, mert abban csak többlet munkát láttak. Ehelyett a vb elnök vagy titkár állította össze, nemegyszer nem sokkal a tanácsülés előtt. Sőt arra is akadt példa (Küngös, Papkeszi), hogy még a tanácsülésre sem készült el a beszámoló. Vagy ha elkészült, mindössze 12—15 soros lett (pl. Vindornyalakon ilyen terjedelmű beszámoló készült az aktuális mezőgazdasági munkákkal foglalkozó egyik napirendi pontról). így nemcsak a tanácstagok és a tömegek véleménye nem kerülhetett bele az anyagba, hanem az nem is a vb, mint kollektív testület, hanem csak egy-egy személy álláspontját tartalmazta, sokszor azt is színvonalatlanul. Azzal, hogy sok helyen a vb sem tárgyalta meg a tanácsülés anyagát, elestek attól a lehetőségtől, hogy sok értékes szemponttal, észrevétellel gazdagítsák a beszámolót. Ez a vita élénkségét, a tanácstagok aktivitását, egyáltalán a tanácsülés tartalmi munkáját károsan befolyásolta.

33 A negatív példák mellett természetesen pozitív esetekkel is találkozhatunk, bár községi tanácsi szinten ez a ritkább eset. Porván például az volt az általános gyakorlat, hogy a beszámolók elkészítésében tanácstagok is résztvettek. Az 1956. februári községi tanácsülések beszámolóinak elkészítésébe sok helyen már bevonták a témának megfelelő állandó bizottságokat is stb.

34 A beszámolók által keltett érdeklődést a téma megválasztása jelentős mértékben befolyásolta. Ha maga a napirendre tűzött kérdés élő, aktuális problémákat érint, még viszonylag gyengébben sikerült beszámoló esetén is alkalmas az érdeklődés felkeltésére, a testület kollektív tevékenysége eredményes lesz. Ilyen szempontból jelentős a napirenden szereplő kérdések helyes megválasztása. Ezért fontos, hogy már a munkaterv összeállítás során a vb aktívan támaszkodjék a tanácstagokra, véleményüket kikérve készítse el a munkatervjavaslatot a tanácsülésre. Másrészt a tanácsülések többsége sajátos, a helyi lakosságot közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkozzon. Kétségtelen, hogy az előző tanácsciklushoz képest e területen is volt előrelépés. Különösen abban a tekintetben, hogy erősen csökkent a felülről kötelezően előírt napirendi pontok aránya, az egyes kérdések nagy általánosságokban történő tárgyalása helyett megnőtt a konkretes helyi problémakörök száma. Csökkent a tanácsülések napirendi pontokkal való túlzsúfoltsága is, ami korábban egy-egy kérdés alapos megvitatását nehezítette. Különösen kedvező hatású volt a községfejlesztési tevékenység fokozott előtérbe kerülése. Mindez azonban folyamatként érvényesült, olyan folyamatként, amelynemvolt mentes különféle akadályoktól sem. Ezt jól érzékelteti egyetlen példa. Még 1955-ben is a községi tanácsüléseken szereplő napirendi pontok aránya pl. a zirci járásban a következőképpen alakult: 57 %-a az adó és begyűjtés kérdéseivel foglalkozott, 19 %-a a mezőgazdasági kérdésekkel, 3 %-a az oktatási, népművelési kérdésekkel, 2 %-a a községfejlesztéssel, 19 %-a egyéb kérdésekkel.

35 Hasonló volt a helyzet a többi járás községeiben is. Még a vb beszámolók túlnyomó része is a begyűjtés, adó, mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozott (akkor is, ha ez a munka jól ment), és az aktuális, egyéb fontos községi kérdéseket csak érintették, Sőt egyes községekben csak a felsőbb szerv utasítására tűztek napirendre helyi jellegű egyéb feladatot (pl. Szentgyörgyvár, Vállus). A helyi lakosságot közvetlenül érintő kérdéseket inkább a vb-k tárgyalták illetve nemegyszer átengedték (pl. egészségügyi, kulturális kérdéseket) a járási szakosztályoknak intézésre.

36 Rossz hatással voltak a napirendi pontok szempontjából egyes felsőbb szervek mechanikus előírásai is. Pl. Külsővat tanácsát a járási tanács utasította (egységesen a járás többi községével), hogy a következő tanácsülésen tárgyalják meg az oktatás helyzetét — csak épp azt nem vette figyelembe, hogy ez a tanács előző havi ülésén ezzel a kérdéssel foglalkozott. Vagy például Lesencefalu község tanácsülésein a járási tanács kiküldötte többször rosszallását fejezte ki, ha községfejlesztési kérdések kerültek szóba. A napirendi pontok megválasztásával kapcsolatos hiányosságok összefüggtek a párt hibás politikai vonalával, nagyrészt ebből adódtak. Konkréten abból, hogy a baloldali elhajlók lebecsülték a tömegkapcsolatok, a tömegek nap mint nap történő megnyerésének fontosságát. Az 1953 nyarától előtérbe kerülő jobboldali elhajló csoport sem a lényeget tekintve kívánt itt változásokat elérni. A tömegkapcsolatok szükségességének hangsúlyozása szavakban, — ugyanakkor viszont a gyakorlatban saját frakciós elképzeléseik megvalósítására való törekvés, — csupán demagóg célkitűzéseket szolgált. Nem szabad az okok keresésénél azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy egy sor kérdésben (pl. a mezőgazdasági munkák irányítása) igen komoly és nehéz feladataik voltak a tanácsoknak. Ez magyarázza, ha nem is teszi elfogadhatóvá a tanácsülések elé kerülő kérdéseknél jelentkező egyoldalúságot, aránytalanságokat. Az adminisztratív módszerek túltengése a központi irányításban szintén magyarázatul szolgál a tanácsi munkában jelentkező túlzott prakticizmusra. Végül — de nem utolsó sorban — arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tanácsi munka néhány éves tapasztalatai korántsem lehettek elegendők annak egyértelmű és helyes tisztázásához, hogy melyek azok a kérdések (és milyen arányban), amikkel a tanácsülésnek célszerű foglalkozni, s melyek azok, melyek jellegüknél fogva inkább az igazgatási feladatokat végző szervek hatáskörébe utalandók. Az 1956-os évben az 1955-ös helyzethez képest történt némi előrelépés minden tanácsi szinten. Különösen a megyei tanács ülésein volt ez tapasztalható. Olyan kérdéseket tűztek napirendre mint például, egy járási tanács beszámolója államhatalmi munkájáról, tömegkapcsolatainak alakulásáról, az ifjúság körében végzett munka, egy tanácstag beszámolója választókerületi tevékenységéről stb. De alsóbb tanácsi szinteknél is szaporodtak a községpolitika, az állandó bizottsági munka, az ifjúság nevelése, áruellátás stb. kérdésével foglalkozó tanácsülések.

37 Dolgozatunk témája szempontjából különösen a tömegkapcsolatok alakulásával és az államhatalmi tevékenységgel foglalkozó napirendi pontok bírnak jelentőséggel. Azok a beszámolók, amelyek e két egymással szorosan összefüggő kérdéssel foglalkoztak, főleg azt fejtegették, hogy a tanácsülések mennyit foglalkoztak a lakosság széles tömegeit közvetlenül érintő kérdésekkel és a tanácstagok milyen tevékenységet fejtettek ki az állandó bizottságokban és választókerületükben. Milyen lekiismeretesen és milyen eredménynyel intézték a tanácstagok választóik ügyeit, reagáltak javaslataikra, észrevételeikre. Különösen a tanácstagok és választók közötti sokoldalú közvetlen kapcsolat fontosságát hangsúlyozták. Őszintén feltárták, hogy e téren a tanácstagok részéről is sok még a javítanivaló. Ugyanakkor azonban arra is joggal mutattak rá, hogy az előrelépés egyik leglényegesebb összetevője a tanácsok lehetőségeinek, hatáskörének bővítése. Sok esetben ugyanis ezek indokolatlanul korlátozottak. A jobb munkavégzésre, szorosabb tömegkapcsolatokra törekvés tényét jelzik a tanácsülések napirendi pontjaiban az 1956-os évben jelentkező, fent ismertetett változások is. Hogy jelentős fordulatra csak az ellenforradalom leverését követően kerülhetett sor, annak több oka is van. Elsősorban az, hogy a feladatok sikeres megoldása, a korábbi hibák fel389