A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Szij Rezső: Vass Elemér Tihanyban

avatta volna, a Természet kegyéből mégis azzá lett, szinte második Nagybányává, hisz olyan művészek dolgoztak itt — festők közül — mint Vass Eleméren kívül Bartha László, aki ugyancsak bőven élt a táj kínálta szépségekkel — gondoljunk csak Tihany levendulamezőit, vagy a jeges Balatont ábrázoló festményeire, — Szentiványi Lajos, aki akár Füreden vagy Csopakon, akár a túlsó parton, Bélatelepen ütött is tanyát, Tihanyt, a történelmi múltú motívumot csak ritkán kerülte ki, s mennyi szép alkotása született közvetlenül tihanyi inspirációból is. Fenyő A. Endre tihanyi képeit 1964-ben láthatta kiállításon a közönség. Iván Szilárd idevaló képeit sem szabad említés nélkül hagyni, és ezzel a sor még mindig nem teljes. A lakás megszokott, szívéhez nőtt tárgyai, apróságai, művészetének ezek a kézenfekvő motívumai szinte naponként kínálták magukat a festőnek, örökítse meg őket. Ezekkel a tárgyakkal élt együtt, betegsége miatt csak nagy ritkán hagyta őket magukra. A kicsi szobában az egyszerű tárgyak sokasága között, maga festette ládák, sámlik, azután ízléssel válogatott vázák, kancsók, poharak, tányérok, evőeszközök, közben sütemények a vendégek számára, itókás üvegek, poharak, — mind megunhatatlan kellékei a csendéleteknek az évszakonkénti gyümölcsökkel: uborkával, paprikával, paradicsommal, citrommal, mindenkor engedelmesen a művészi akarat képteremtésére. Nem mintha mindez kielégítette volna. De mikor már csak a lakásban indulhatott motívum kereső útra, be kellett érnie azzal, ami a szobában akadt. Festette felesége pulóverét, pongyoláját, a szomszédnőt. Portrékat, mint mindig ezekben az években is szívesen festett. Többek között Ferenczy Bénit és feleségét, Hajdú Istvánt, Illyés Gyulát és feleségét, Keresztúry Dezsőt, Lipták Gábornét, Debrőczy Tibort, Kovách Arisztidet. . . A tenyérnyi nagyságú szobában alig lehetett megmozdulni, de igazi gyöngyszemek születtek benne. Mintha Kosztolányi Dezső tételét akarta volna igazolni, aki azt mondotta, hogyha csak körömnyi helyre írhatsz, oda is remekművet írj! Vass Elemér ebben a szobában dolgozta fel magában a balatoni égtáj színeváltozását; ebből indult horgászni — Borsos Miklós érme is így örökítette meg —- amíg a test engedelmeskedett a szenvedélynek ; ebből kelt útra megfigyelni a dombok lankáit, a gyümölcsfák életét virágzástól lombhullásig, a kertek tenyészetét, a falu elmaradt házait, a szőlők omladozó pincéit. A képek — éles festői memóriája segítségével — a kis szoba függöny által szabályozott fényhatásainál készültek, miközben a művész mind többször kényszerült abbahagyni a munkát és levegőt pumpálni magába, hogy a következő ecsetvonásokhoz erőt nyerjen. így élt néhány éven keresztül, „száműzötten" nem a tihanyi félszigetre, hanem annak egyik kis szobájába, amelynek ablakán a reggeli fénynyel érkezett a Szépség, az Elet, s az esti alkony sötétjénél lopakodott mind közelebb a Halál. Ezt a művész tudta a legjoban, valahányszor a fény beeresztése, vagy a sötétség kizárása miatt meghúzta a függöny zsinórját. A titka az emberi érték tiszteletében rejlett, s akiben felfedezte, az megváltotta Vass Elemér szívéhez a belépőjegyet, bárki emberfia volt is egyébként. Ahogy múltak az évtizedek, úgy szakadt le róla minden, ami ezzel a finom lelkiséggel ellenkezett. Emberi magatartásában volt valami szemérmes tartózkodás. Noha jól tudta mit ér és hol a helye, sohasem tolta előtérbe sem személyét, sem művészetét. Ez a finom visszafojtottság rányomta bélyegét képeire akkor is, amikor teljes pompájában mutatkozott megújult festői vénája. Annak az embernek lehet ez vonzó tulajdonsága, aki nemcsak látja a csúcsokat, de maga is azokon lépdel. S az ormokon járóhoz nem hatolt fel a mélyben zúgó kicsinyesség, nem volt szüksége reklámra, fölösleges tehernek érezte a hiúságot és a törtető marakodást. Szíj Rezső Jegyzetek i L. Alkotás 1 947. jan.-febr. 2. 1. г Berény Róbert-Vass Elemérnek 1951. juni. 29. ;l Kézirat özv. Vass Elemérné birtokában. 4 Magyar Művészet, 1937. (dec.) 361. 5 Magyar Szemle, 1933. 2. sz. 163. e Pesti Hírlap, 1938. jan. 28. 7 Bevezető a kiállítási katalógushoz Bp. 1957. ; Genthen István: 8 Vass Elemér kiállítása. Műterem, 1958. 1. sz. 39. L Magyar Nemzet, 1957. nov. 8. (D. M. jelzéssel.) 382