A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Piller Dezső: Zamárdi község helynevei

Csente-tető. (155) Bokros-csalitos legelő az endrédi szélen, szemben a Csibetanyával. Felszínén látszanak a földből összehordott régi határjelek. A „vágók" nyomai régi szőlőkultúrára utalnak. A név családnevet sejtet, de eredete ismeretlen. Csikasza. Csikászói disznólegelő. (136) Csikászó-völgy. Mélyen az erdőbe nyúló völgy a Kápolnadomb keleti lábánál. Neve ősi eredetre vall. Nedves rétjein régente a csík nevű halat fogták, ezzel főtt a híres „csíkos-káposzta". Az erdőnél nagy gödrök, mélyedések hívják fel figyelmünket. Ezek a hajdani téglagyár gödrei. Az egyik gödör szélén a régi idők tanújaként egy öreg gémeskút áll. Híres volt vizéről. A környező dombos legelőn a szántódiak disznóit őrzik. Csuhus-orr. (25) Zsombékos, benyúló partrész volt a század elején. Dézsmapince. A jobbágy világ és a dézsma emlékét őrzi. A Katykó magaslatán, a meredek hegyoldalban behorpadt, gyepes gödör árválkodik. Itt volt a híres Dézsmapince hajdanán. Ide gyűjtötték össze a sok-sok „kilencedik akót", amely nem kis jövedelmet biztosított az apátság számára. A pince helyét mutogatták apáról-fiúra. Emléke így maradt meg. Környéke ma kaszáló. Diászó. Diászóvölgy. Diászói legelő. (157) A Kútvölgyi folytatása, amely a falut és a mezőket délről, sarlóalakban öleli. A völgyteknő az erdők tövében meredek parttal ér véget. A vidék kedvelt kirándulóhely. Változatossága miatt „Zamárdi Svájc"-nak is nevezik. Jórésze füves, bokros, fás legelő. Déli fekvésű szőlői a filoxéra-veszedelem előtt tüzes bort termettek. Diászói nagy tölgyfák. (158) A Diászó mély zugában, — mely felett a viharok elvonulnak, — 300 éves, öreg csertölgyek rejtőznek. Emlékül hagyták meg őket az utókor számára. Az öreg „veterán", a legidősebb tölgyfa, aminek korát 500évre becsülték, az 50-es években zuhant le a földre. Hangyák vára, madarak fészekelőhelye volt. Elszáradt. Odújából két köbméternyi feketeföld esett ki. Törzséből 16 köbméter ölfát hasogattak. A Diászó neve annyit jelent, mint diózó, diót kereső. A környéken sok a vadon kelt diófa. Visznek is haza belőle az emberek. Egyesek szerint a jobbágyvilágban valamelyik részén ültetett diós is volt.

56 Dudori domb. (6) A Szamárdomb keleti része. A zsellérség állatait őrizte itt a „Dudori-kanász" a század elején. Azért hívták így, mert mindig „dudorikút". Epreskert. (154) A Sáfrány völgy elejénél, fönn, magas fennsíkon van az Epreskert. A világháború után ültettek ide szederfákat selyemhernyótenyésztés céljaira. A selyemhernyótenyésztés azonban nem tudott nagyobb mértékben meghonosodni. Gyémántsziget. (80) A Kútvölgy északi, széles, vizenyős része. Közepén jég, vagy víz csillog. „Ott csupa jég, csupa víz minden". Gúnyból kapta szép nevét. Gyöp. (151) Neve csak a nagyon öregek emlékezetében él. Háromszáz méteres gyepes rész volt a Sáfránykerti és Pusztai dűlő közti részen. Ezen hajtották a régi időben a birkanyájat Tóköz felé, a tóközi sertéskondát pedig a Csikászó felé. Gyümölcsös alja. L. Almás. Komlós. Komlóskert. Komlósvölgy. Komlósgödör. (126) Mély szélbarázda, mely a Kőhegy lábát nyugatról öleli. Völgye valamikor a Balatonra futott le. A római-kori földút hordaléka azonban az elejét magasra töltötte. így az erdők felé lejt. 1945-ben katonai lőtér volt. Valamikor sűrű erdő fedte. „Akit itt nem raboltak ki, — mondták a régiek, — végigmehetett az egész Magyarországon."

57 Kopaszdomb. Kopaszhegy. Kopasztető. (150) A Diászó északi zugából hirtelen kiemelkedő fátlan dombtető. Nyugati oldalán rendezett sírhelyek nyomai látszanak. L. Diászói régi temető. Körtés. L. Kápolnadomb. Körtvélyes. Körtéles. (38) Szántódpuszta nyugati oldalán levő legelőrész

v Kútvölgy. (75) Észak-déli irányú széles völgyteknő a falu keleti szélén. Közepén forrás fakad. Valószínű, régebben az egész völgynek Kútvölgy volt a neve, még a diászói résznek is, minthogy Egyházaszamárd ebből a völgyből szerezte be vizét. A Kútvölgyben kutak sora állhatott, mert hiszen akkora falunak egy kút nem lehetett elegendő.

58 Kútvölgyi rét. (76) A völgy kiszélesedő részét Kútvölgyi rétnek nevezik. Vizét egy árok vezeti le a Balatonba. A vaskori salakdombok maradványai a rét mindkét oldalán megtalálhatók. Lójárás. (108) A Szovák-sarok előtti rétet nevezték így régebben, a tókozi szélen. Mesterrét. Kántori javadalmi rét volt a Kútvölgyben. Rajta a régi endrédi út töltése látszik. Pap rétje, Paprét. (89) Előbbi szomszédságában volt javadalmi rét, melyen a forrás fakad.

59 Párréti legelő. A Párréten és Szőlőlap elején volt legelő neve egy 1847-es térképen.

60 Rét. (41) Legelőrész a Körtvélyesi részen, Szántódpuszta közelében. Selyemrét. Selemrét. (122) A Csikászó völgy feneke. Közepe nádas. Egy régi térkép szerint széles rétség volt. Nevét úgy magyarázzák, hogy rajta selymesen csillogó, keményszálú fű nő, ami nem jó takarmány. Mások szerint füve lágy, mint a selyem.

61 Szamárdomb. (7) A Kőhegy alja, a hajdani Zsellérlegelő, a Csap utcától nyugatra. A zsellérség kondája, s szamarai legeltek rajta. Valószínű ekkor kapta nevét, mert ilyen név a századeleji összeírásokban nem szerepel. Magasabb részén áll a híres Szamárkő. Pár éve jól megmélyítették gödrét, s a kitermelt földet a gödör partjaira dobálták. Ezzel elvették eredeti, évszázados formáját. Szántódi berek. (48) Szántódpuszta északi előterében elterülő nagy rét- és mocsárvilág. Nádasok és nyílt víztükrök borítják mélyebb részeit. Száraz időben jórésze kaszáló, egyrésze legelő. A múlt század 30-as éveiben csapolták le. Feneke 1 méterrel alacsonyabban van a Balaton szintjénél. Felesleges vizét átdobással küldik a Balatonba. Nádasaiban a nyári lúd otthonosan fészkel. Szántódpusztáról a Rév irányában egyenes földút szeli át. Ez az út csak száraz időben járható. A hagyomány azt tartja, hogy ennek az útnak a helyén régi római út vezetett át a berken. Alig hihető, mert ennek feltétlen valami nyoma volna. A XVIII. század végén, XIX. század elején a berken át is folyt a kompközlekedés. A balatoni komp a Révcsárdánál kötött ki. Arról leszállva beszálltak a szántódi kiskompra, amely a berken át Szántódig közlekedett, s Szántódpuszta szélén a nagy nyárfák tövében kötött ki.

62 Szérűskert. (42) A szántódi Csordakút körüli hely neve. Libalegelő. Szérűskert. A Szamárdomb keleti szélén húzódó szalmakazlak sora volt. Helye fenyőcsemetével van beültetve. Űtparti részéről régebben kelta sírok, újabban (1965) sározott, kiégetett sírgödör maradványa került elő. (MNM., ZHtM.) Szántódi hegy. L. Kápolnadomb. Százpöngős. (54) Nedves rétek a Berek szélén, 1922-ben holdja 100 P volt. Tóközi berek. (97) Nagy rétség Tóköz nyugati oldalán. Felesleges vizét a Tóközi árok vezeti le. Közepe ingoványos, nádas terület. Tóközi bozót. (107) A Berek közepén visszamaradt nádas, gyékényes bozót, melybe télen behúzódnak a szarvasok. Tóközi rét. (104) A Tóközi berek északi, szárazabb része, marhalegelő. Újrét. (81) A Feljárói dűlő alatt levő rétek, melyek a Balaton 1862-es apasztásakor kerültek szárazra. Pár évvel ezelőtt nyárfa erdősávval ültették be. Vérmező. (130) A csikászói erdősarkon emelkedő kis dombtető. Sörös József nevű pásztor őrzött itt (1930. körül) ridegmarhákat. Kunyhója ott állt a dombtetőn. Kunyhója előtt „furkókat, ostornyelet faragott bujtárjainak." Egyszer nagyon elvágta a kezét. Bekötötte. Kérdezték tőle: „Mért van bekötve a kezed?" Azt felelte: „Sok vérem elfolyt a vérmezőn!" Azóta hívják Vérmezőnek a kis dombot. Zsellérlegelő. Zsöllérlegelő. (5) A Szamárdomb, vagy Du20 305