A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Piller Dezső: Zamárdi község helynevei
dori-domb területe, melyet a jobbágyfelszabadítás után a zsellérség kapott meg legelőül. Külön kanászuk volt, aki disznókat, kecskéket, juhokat és szamarakat őrzött egy falkában. 63 VII. ERDŐK, VÁGÁSOK Berkenyés. (140) A vaskereszti tisztás nyugati oldala. Csererdő. Nevét hajdani berkenyefáiról kapta. Berkenyecsemetét még pár évtizeddel ezelőtt is találtak benne. Csikaszai erdő. (137) A Csikászó völgybe lenyúló erdők neve. Faneme a völgyben akác, a lejtőkön és ormokon tölgy. Szilfáit a „szilfahalál" nevű gombabetegség pár évvel ezelőtt kipusztította. 61 Diászói erdő. (159) A Kőhegytől a Vaskereszti-tetőig terjedő erdőt nevezi egy régi térkép Diászónak. A régiek Ökörtilosnak nevezték, mert ritkás, nagy fái alatt, a „címerfák" alatt nem volt szabad legeltetniök. Ez a nagy erdőrész ,, méréskor, úri huncutsággal" az apátság birtokába került. A történet így maradt meg a nép emlékezetében: „Az akkori elöljárókat megetették, megitatták, fát ígértek nekik, csakhogy azt mondják, hogy nem volt Ökörtilos. Mert ha azt mondják, hogy volt, annyi adót rónak ki rájuk, hogy belefeketednek! A plébánia-udvarban gyülekeztek a népek. Jött Czirkelpack Károly, a mérnök. Felállt egy emelvényre és megkérdezte: „Emberek, mondják meg, volt-eßkörtilos ?" Azok azt felelték, nem volt! „Másodszor is kérdem, volt-e Ökörtilos," — kérdezte a mérnök. „Nem volt — hangzott a válasz. „Harmadszor is fölkérdem, — erősködött a mérnök, — volt-e Ökörtilos?" Harmadszor is azt felelték: „Nem volt!" Erre a mérnök felemelte a kezét és fennhangon kiáltotta: „No ha nem volt, nem is lesz!" (fájészási jog) És ezzel lerántotta a kezét s leszállt az emelvényről. Az elöljárók még kaptak évenként egy-egy fát az erdőről, de mikor meghaltak és a fiúk kérte a fát, azt mondták: „Meghalt a gyerek, oda a komaság!" Azóta a megmaradt völgyi legelőt nevezi a nép Diászónak és a völgybe ledülő erdőket Diászói erdőnek. 65 Fenyves. Fenyveshegy. Fenyveshegytető. (142) Kőhegyi erdőrész, a tölgyesből kiemelkedő pár magas fenyővel. Újabb fenyves a vaskereszti mélyút kétoldalán volt. 1964-ben kiirtották s ismét fenyővel telepítették be. Kivágás előtt a fenyőfákat három éven át megcsapolták. 66 Gyertyánost lap. (163) A Csikászó völgy folytatása szép gyertyán- és tölgy erdőkkel. Útmenti tisztásába a vadak részére kukoricát vetnek, csicsókát ültetnek. 67 Hármashegy. (135) Szántód mögötti hármas hegyorom. Már középkori oklevelek említik nevét. Tövében három falu határa találkozott. 68 Horthy-ebédlő. (164) Árnyas erdőrész a Gyertyánosi lap mögött. Idejárt Horthy vadászni. „Egy öreg cserfán volt az állás, onnan szokott a Horthy lesnyi". — mondják az öregek. A nyiladékon, a lombsátor alatt ebédelt a vadásztársaság. Hosszúhegy. (134) A Hármashegy nyugati hegyvonulata a a kőröshegyi szélen. A jobbágyvilágban itt halálos kimenetelű verekedés zajlott le a kőröshegyiek és zamárdiak között a makkoló disznók miatt. A verekedésben Stájer János zamárdi lakos az életét vesztette. 69 Hosszúvontató. (168) Út és erdőrész együttes neve. A kitermelt fát ezen a hosszú úton vitték fel a vaskereszti tetőre. Az út mellett érett tölgyerdők vannak. Káplánkút. Káplányvölgy. Káplángödör. (169) Sűrű erdők közé rejtett völgyteknő. Régi kút van a közepén. A hagyomány szerint egy káplán ölte bele magát a kútba, azért lett „Káplánkút". Valószínűbb az, hogy a kutat a szarvasok itatása végett ásatták. A Káplánkút ma rakodóhely. A Tótoki-lapra vezető makadámút a völgy szélén halad el. Kis vadászház és szarvasles is van az út közelében. Az itt levő sózógödör földjéből régi sarkantyú került elő. (ZHtM.) 7ü Kisagácás. (9) A Szamárdombon levő kis akácos neve. Ültetését 1950-ben az iskolás gyermekek kezdték el. Kiserdő. A kisagácás népszerű neve. Kiserdő. A küeshegy tetején levő kis erdőt nevezi így a szántódi nép. Kiskomlós. (56) Elvadult, mély útnyom a Komlós bejáratánál, balról. Körtvélyes. Körtéles. (166) A Berkenyés folytatása dél felé. Ma érett erdő. 71 Körtvélyes. Körtéles. (170) Erdőrész a közeli Káplánkút szomszédságában. Küesdomb. Küeshegy. (125) A Komlós nyugati oldalán emelkedő kis domb, teteje bozót. Keleti és déli felén régi kőfejtők nyomai láthatók. Öreghajlás. (144) Emelkedő erdőrész a Szőllőlap végénél. Vadul nőtt fáinak mohos ágai emberi karként emelkedtek a magasba. Ma ritkított szálerdő. Egyházaszamárd fő-útvonala ezen a hajláson át vezetett Kőröshegy felé. 72 Az Öreghajlás sűrű bozótjában lőtték agyon a vadorzók 1905-ben Takács Józsefet, a falu fiatal kántortanítóját. Páskumföldek. (156) Az endrédi szélén levő pár holdas szántó. A jegyző és tanító javadalmi földje volt. Ma fiatal akácos. Pörkültvágás. (138) A Hármashegy középső háta. Villám égette le, vagy szárazság perzselte le, ki tudja már? Sózó. (167) Káplánkút előtti erdőrész. Sózógödör van benne. A gödör sarába időnként sót hintenek a szarvasok számára. Szénégető. (139) Az első nagy gödör a Vaskereszti tető nyugati oldalán. Hajdan itt boksák, szénégető kemencék füstje szállt a magasba. Friesz József kovács egy századdal ezelőtt még itt égette kemény gyertyán-ágakból a szenet az uradalom részére. A hagyomány szerint a török alatt a nép a Szénégetőbe menekült. 73 Szívás. Szivásgödör. A szántódi disznólegelő mély gödrös Két sor szilvafa volt benne. Elvadult, bokros hely. Szilvacsemetéket most is visznek haza belőle. Tódi gödör. Todolai gödör. (162) A második nagy gödör a Vaskereszti tető nyugati oldalán. A Gyertyánosi lapra dől. Sűrű erdő fedi. „Valami Toldi nevű nagy betyár lakott ott ott volt disznaja, óllá. Innen mondták, Tódi olla, gödre. Todolai gödör." A századeleji összeírás valóban Tódi gödörnek mondja. 74 Tráknyák-domb. (65) A Katykó déli felén a Tráknyákcsalád szőlője volt. Fiatal akácos verte fel. Vasút-oldal. (10) A Vasút melleti akácos domboldal neve, A gyermekek kedvenc ibolyázó helye. Vellás. (132) Erdőrész a somosi szélen. Nevének eredete ismeretlen. Vizvári-cser. (165) Már a középkori oklevelek említik Vizes-vár néven. Völgyfenékre dűlő erdőrész a Káplánkút közelében. Vadvízárok vize mossa. Fekete, süppedékes földjét buja bokrosok és csalánosok verik fel. A régi településnek nyoma sincs 75 VIII. KUTAK, VIZEK, FORRÁSOK Aranykút. Régi, jóvízű gémeskút volt az Aranykúti dűlő nyugati szélén. Bedőlt, begyepesedett. Gödréből a víz még most is szivárog. Arácsy-kút. A tsz. kovácsműhelye előtt áll csonka gémje. Szivattyús kúttá alakították át. A múlt században a faluszéli Arácsyak és majdnem a fél falu innen hordta a vizet. Még nem volt akkor kút fenn a faluban. A kilotyogó víz sokszor ráfagyott az asszonyok hajára, arcára, mire felértek a vízzel. Balog-kút. Régi kút volt a Balog-kúti közben. (Ma Horváthköz) Nevét Balog nevű kútásótól kapta. Betemették, csak a helyét mutogatják. Büdöskút. Forrás a szántódi Körtvélyesi részen, a nagy nyárfák szomszédságában. A front alatt a munkaszolgálatosok kijavították, betongyűrűvel bélelték, vizét használták. Azóta betellett, vize megbüdösödött. Azelőtt Kiskútnak hívták. Csap. Tóközpuszta központjában elhelyezett szívó-nyomó kút. A puszta népe innen szerzi be ivóvizét. Csatorna. (52) A Szántódi berek fő vízlevezető árka, csa306
