A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma

közben meglazult részeket plextollal kötött műanyagos vakolattal körülszegélyeztük. A mintegy 2 m

2-nyi feltáskásodott és elvált vakolatrészek injektálásához túrómészkazeint alkalmaztunk. Felületi konzerváláshoz Plextol В 550 vizes disszperzióját használtuk. Az egyéb felületi javításokat az alapszínnek megfelelő, plextollal kötött tömőmasszával oldottuk meg. Ennek anyaga Calciumcarbonat, porfesték, plextol, víz. Kiegészítést vagy rekonstrukciót a hiteles helyreállítás követelményeinek megfelelően végeztünk. Az oszlopokról, vállkövekről, boltozati bordákról, ajtókeretekről, — tehát a faragott kőfelületekről — eltávolítottuk a számtalan rétegben felhordott meszelést. E munka során módunkban volt megállapítani azt is, hogy a kőfelületeket csak fehér mésszel meszelték, azok színezve nem voltak. E fontos tény meghatározta egyúttal a kövekkel kapcsolatban követendő eljárást is. A nagyobb sérülések javítása, hézagolások pótlása után valamennyi faragottkő felületét egy réteg híg, törtfehér meszeléssel láttuk el. Ezzel a felületkezelési móddal többféle célt kívántunk elérni. Egyrészt össze akartuk fogni, egységesebb megjelenésűvé tenni a többfajta, eltérő színű kőből készült, s — főleg a javítások után — meglehetős foltosán ható felületeket, másrészt pedig biztosítani kívántuk a kőfelületek bizonyos mértékű konzerválását is. Mindezeken felül elvi-esztétikai szempontok mérlegelése után arra is utalni akartunk, hogy a középkorban soha nem hagyták nyersen a faragottkő felületeket, hanem vakolták, vagy leginkább a csatlakozó felületekkel együtt meszelték, gazdagabb kialakítás esetén azoktól eltérően színezték őket. Az anyagbeli eltérés érzékeltetése céljából választottuk a híg, nem teljesen fedő meszelést. így a kőfelületek egységes megjelenésűek, a kő struktúrája jól érzékelhető, de mégsem válnak kellemetlenül el a sötétebb színű kövek a fehér, vakolt felületektől. 25. A pasztofórium — helyreállítás előtt. 25. Das Pastophorium — vor der Rekonstruktion. 25. Le pastophorion — avant la restauration. 25. Пастофорий — до реставрации, 24. A szentélyablak — helyreállítás után. 24. Das Apsisfenster — nach der Rekonstruktion. 24. La fenêtre du choeur — après la restauration. 24. Окно святилища — после реставрации. A faragott kőanyag restaurálása A templomtornyot két igen szép kőből faragott kereszt, a szentély csúcsban összefutó tetejét egy kereszt díszíti (22. kép). Ezek a keresztek hozzátartoznak a templom épületszobrászati díszéhez és minden bizonnyal a kő tetőszerkezettel egyidőben készültek. A XVIII. századi tanúvallomásokban sok szó esik a keresztekről annak bizonyítékaként, hogy a templom katolikus volt. A keresztek magassága 130 cm, vastagsága 12 cm. Típusuk latinkereszt, kiemelkedő végződéssel, alsó szárán orrtagszerű díszítőformával, körbefutó íves tagozattal. A keresztek anyaga: üledékesen rétegződött félkemény mészkő, kisebb márgás csomókkal. A tornyon levő kereszteket rossz állapotuk miatt kicseréltük, míg a szentély felettit felső- és egyik oldalsó szárának pótlásával helyreállítva visszaépítettük. Az új keresztek margitbányai félkemény mészkőből készültek a meglevők alapján, azonos méretben és formában, laposvésős faragott felületekkel. A szentély feletti kereszt kiegészítése szintén margitbányai kőből készült, vörösréz csapos bekötéssel és cementes meszes ragasztóval. (23. kép) Az eredeti helyükre vissza nem került köveket a nyugati karzat alatt kialakított kőtárban mutatjuk be. A templom nyíláskeretei közül a szentély délkeleti ablakát kellett még szobrászrestaurálás alá venni. Itt találjuk a téglaalakú, hármas karélyzáródású ablakot. (24. kép) Anyaga: félkemény 230