A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma

27. Az aj'tó. 27. Das Tor. 27. Le portail. 27. Дверь. mészkő. A templom barokk kori átalakítása során az ablak középosztóját kitörték, a mérművet is megrongálták és való­színű, hogy az egyébként vízszintesen záródó felső ablakká­vát ekkor alakították ki a jelenleg látható félkörívvé. A mérmű és osztósudár helyreállítása a meglevő adatok alapján egyértelműen adott volt és gipsz-stukkós kőszínű anyagból készült. A pasztofóriumot a szentélyzáródás baloldalán a falba beépítve találjuk. Egy kőből faragták, mérete: 108x52 cm. Anyaga: apró szemszerkezetű puha mészkő. Az eredeti Mátyás-kori formát mutató pasztofóriumról eltávolították a későbbi rátéteket, vakolatos habarcsot. (25. kép) Megle­hetősen hiányos állapotban került elő az eredeti darab. Oromzatos része felől másodlagosan befalazott címeres, év­számos, valószínűleg boltozati zárókövet bontottunk ki. Ez a pasztofórium eredeti egységes hatását zavarta s ezért eltávolítottuk. A szentségház csúcsíves nyílású, melyet gaz­dagon tagozott szamárhátíves keresztrózsás keret vesz kö­rül, sarkain fiatorony, oldalain kúszóleveles ornamentika látható. Tetejét kiugró pártázat díszíti. Eredeti formája nem rekonstruálható teljesen, az egész szentségház tömegének érzékeltetésével, a kvalitásos részletek bemutatására töre­kedtünk. A szükséges kiegészítéseket sötétebb színű stukkó anyaggal végeztük el. (26. kép) A templom belső padlóburkolatát fel kellett újítani. A helyreállítás előtti kehlheimi lapburkolat töredezett, hiá­nyos volt, nagy felületekben mozaiklappal, kővel, téglával egészítették ki. így a teljes belső burkolatot felbontottuk, eltávolítottuk. (Erre a régészeti kutatás miatt is szükség volt.) A hajóban és a szentélyben a torony alatti előtér bur­kolatával egyező terméskő burkolatot készítettünk, cement­habarcsos hézagkiöntéssel. A szentély és a hajó eltérő szint­jét bazaltzúzalékos betonlépcsővel választottuk el a diadalív vonalában. A berendezés korábbi zsúfoltságán igyekeztünk enyhí­teni. A művészi értéket nem képviselő, silányminőségű pa­dokat eltávolítottuk, csak néhány keményfából készített, fa­ragással díszített padot helyeztünk vissza, megfelelő javítás és a szükséges mértékű kiegészítés után. A karzatfeljáró tö­mör, nehézkes korlátja helyett egyszerű, oszloppal gyámolí­tott fa fogódzót helyeztünk el, amely szabadon hagyja a fel­járó kedvesen nehézkes, esetlen falazatát. (28. kép) A be­járó ajtókat szakszerű javítás után helyeztük vissza. A régészeti kutatás a diadalív jobb- és baloldalán mellék­oltárok alapjait tárta fel. Ezek helyét a burkolatból kiemel­kedően, téglából felfalazva jelöltük. E munka kapcsán nyílt módunk arra is, hogy a szószék gótikus lábát a barokk kö­rülfalazásból teljesen kiszabadítsuk. Elbontottuk ennek ér­dekében feljáró lépcsőjét s az azt kísérő nehézkes mellvédet, a középkori lábazatot teljesen körülölelő falazatot, s új, konzolos lépcsőelemek elhelyezésével biztosítottuk a felújí­tást, így könnyed megjelenésűvé vált a nehézkes barokk szó­szék, s ma jól érzékelhető a kétféle stílus elem, a gótikus láb és a barokk mellvéd harmonikus együttes hatása. A templomban lapidárium-szerű elrendezésben állítottuk ki a kutatás során talált értékesebb kőfaragványokat: az oromzatokat díszítő kőkeresztek maradványait, a feltehe­tően középkori sírkövet, stb. Részükre a karzat alatt tégla posztamenseket építettünk. így, helyszínen bemutatva a kő­26. A pasztofórium — helyreállítás után. 26. Das Pastophorium — nach der Rekonstruktion. 26. Le pastophorion — après la restauration. 26. Пастофорий — после реставрации, 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom