A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István: A Látrány-rádpusztai templom feltárása és állagmegóvása

kori hajó É-i oldalához. A tisztán köböl falazott, 70 cm-es falvastagságú sekrestye K-en a románkori falpillérhez csat­lakozott teljes szélességben, Ny-on viszont az ott álló tám­pillér szélességénél keskenyebben épült hozzá ehhez (10. kép a. és c.) A sekrestye-kápolna külső mérete 7,5x4 m, bei­mérete 6,3x3,5 m. A helyiséget az oltár fölötti keskeny, félköríves lezárású rézsűsablak világította meg. A két keskeny falon látható habarcsnyom és a hosszanti fal kiképzése jelezte, hogy egy­szerű dongaboltozattal lehetett fedve, fölötte féltetövel. A terepadottságok miatt a helyiség járószintje két lépcső­fokkal volt mélyebben. A korai templomhajóból nyitott ajtónak csak a küszöbkövét találtuk meg, a tátongó nyílás miatt az eredeti magasságát nem tudtuk megállapítani. (10. kép a. és 2. kép c.) III. Az egykori Rád falu templomára vonatkozó írásos forrásunk egyedül a pápai tizedjegyzék 1333-ból, illetve 1335-ből származó adata. Eszerint előbb Péter plébá­nos 50 kisdénárt, majd Gergely 20 kisdénárt fizetett. 5 Lényegesen részletesebb és korábbi adatok szólnak magáról a faluról, továbbá az itt élt Rád nemzetségről. Karácsonyi János a nemzetség három ágát ismeri, ezek 9. Utólag bevésett boltváll a románkori hajó északi falában. 9. Nachträglich eingemeißelter Kämpfer in der nördlichen Mauer des romanischen Schiffes. 9. Retombe taillée postérieurement dans le mur nord de la nef de l'épo­que romane. 9. Пята свода позднейшего происхождения в северной стене романского нефа. 8. Az apszis falalapozása. 8. Mauersockel der Apsis. 8. Le sous-oeuvre de l'abside. 8. Фундамент апсисной стены. egyike már a XIII. században Pozsega vármegyében él, egy másik ág Veszprém vármegyében jut a későbbi­ekben jelentős szerephez (egyik tagja, Benedek 1290— 1309 között veszprémi püspök). A harmadik ág tagjai közé sorolhatók az itt és a szomszédos falvakban élő és birtokos Rádiak. 6 A Csánki szerkesztette megyei mono­gráfia szerint ez a nemzetség: „Nemzetségi monostort nem emelt magának, tán megfelelő gazdagság hiánya miatt, vagy mert a törzshelyén részbirtokos fejérvári káptalan és pannonhalmi apátság ellátta lelki szükség­letét." 7 Valóban, a pannonhalmi bencés apátság már egé­szen korai időktől fogva kapott itt adományokat ma­gánosoktól, akiket — bár bizonyítékunk nincsen rá — alighanem szintén a Rád nemzetség tagjai közé sorol­hatunk, így elsőnek 1131—41 között András remete, egykori veszprémi prépost ajándékoz többek között Rád faluban élő szabadosokat, továbbá 3 szőlőt és 6 szőlőművest az apátságnak. 8 Néhány évvel később pe­dig, 1146-ban, Szines asszony adott Pannonhalmának 5 szőlőt a Radon levő 5 háznéppel együtt. 9 Az 1237—40 közötti Albeus-féle összeírás alapján a monostornak 10 ház szőlőművese, 1 jobbágya és 3 ház „börtöne" (praeco) volt Radon, 10 ez megfelelhet a két említett adományban foglaltaknak. 1255-ben a nemzetség tag­jai 3 márkáért 30 hold földjüket, a hozzátartozó rétek­kel és 2 szőlővel együtt adják el a pannonhalmi apát­ságnak. 11 Néhány évvel később, 1261-ben már a szom­szédos Tardon levő birtokukat is eladják 36 márka, korábban felvett kölcsön ellenértékeként. 12 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom