A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Molnár László: Akadémiai munkaértkezlet a herendi porcelánról

alkalom, hogy egyetlen herendi tárgy elemzése ilyen formában, mint kutatási célkitűzés a szaktudományban előfordult. A gyár művészeti arculatának alakulását, a porcelánok hazai és külföldi értékelését és az egykorú bírálatokat gyűjtötte össze előadásában MOLNÁR LÁSZLÓ: „A herendi porcelángyár első kritikái 1855-ig" címmel. A fischeri korszak első tizenöt esztendeje jelentős tárlatainak anyagából, de különösen a londoni és párisi világkiállítások tárgyaiból vonta le következtetéseit, amely szerint már akkor élesen kirajzolódott a gyár művészeti célkitűzése, amely a klasszikus keleti és európai porcelánok utánköltésében jutott kifejezésre. A munkaértekezlet „A" csoportjának előadásai közül kiemelkedett POGÁNY FRIGYES: „A porcelánművészet helye környezetünkben'''' с témája, amely korunk és környezetünk legégetőbb esztétikai kérdéseit ismertette, különös tekintettel a belső terekre, ahol a porcelánnak mint anyagnak az abból előállított használati eszközöknek egyre növekszik jelentősége. A továbbiak között TASNÁDYNÉ MARIK KLÁRA: ,,/1 művészek szerepe az európai porcelán történetében'''' c. referátumában bemutatta azt a történelmi korszakot, amelyben a porcelánedények, szobrok és dísztárgyak jeles képzőművészek tervei és munkája alapján jöttek létre. Utalt a különbözőségekre, amelyek ilyen vonatkozásban Herenden fennálltak, illetve a hazai körülmények és társadalmi adottságok között nem valósulhattak meg. Megállapításaival jelentős mértékben segítséget nyújtott a herendi porcelánok értékeinek helyes megítéléséhez. RÉVÉSZ ZSUZSA: „A herendi porcelánedények esztétikai problémái" с előadása a gyár termékeinek korábbi és jelenlegi minőségi és stílustisztasági kérdéseit foglalta össze. Ennek során az anyag alapos és sokoldalú tanulmányozásából számos olyan konkrét megállapítást szűrt le, amelyek minden tekintetben hasznosnak nevezhetők a jelenkori esztétikai kérdések gyakorlati alkalmazásához. HORVÁTH TIBOR : „Herend és keleti mintái'"' с tanulmányában bizonyos vonatkozásban a két előzőhöz kapcsolódva foglalkozott a gyár kínai és japán eredetű edényeinek, illetve azok díszítésének elemzésével, párhuzamosan a keleti porcelánok fejlődési sajátosságainak ismertetésével. A tanácskozás „B" csoportjának előadásaiban számos olyan kérdés vetődött fel, amelyek közvetlenül a nagyhírű gyár jelenlegi és közeli munkásságát, művészi teljesítményét érintették. HABUDA ÁDÁM: „A legújabb porcelámnűvészeti törekvések, a hagyományok és a tömegek igényének összefüggései" с. — a nemzetközi porcelánművészet problémáit is érintő — összefoglalójában foglalkozott a hazai közönség igényével, valamint az azzal kapcsolatos művelődéspolitikai problémákkal, amelyek időnként többnyire a felületes ismeretekből adódóan helytelen módon bírálják a gyár művészi hagyományokat őrző termékeit. Sí КОТА GYŐZŐ: ,,A Herendi Porcelángyár a két világháború között'" с történeti összefoglalójában a közelmúlt gyártási és művészeti problémáit ismertette, számos kutatása során feltárt dokumentum alapján. Előadásában azonban nem kapott kellő helyet a korszak művészeti értékelése, így tanulmánya nem kapcsolódott elég szervesen a munkaértekezlet célkitűéséhez. A csoport következő két előadásában a gyár jövőjét érintő művész- és szakmunkás-képzés problémájáról adtak átfogó képet Z. GÁCS GYÖRGY: „Porcelántervezőművészképzésünk" és MÉSZÁROS OLIVÉR: „A herendi hagyományok és a korszerű törek vések szerepe és alkalmazása a szakképzésben''' с beszámolók. A gyár műszaki fejlesztése azonos probléma, mint a felső és középszintű szakkáderek képzése. A hagyományok és a modern igények egyaránt kielégítésre várnak. Ez azt a feladatot rója az üzemre, hogy a tervezőművészek a legmagasabb fokú képzés mellett ismerjék a gyár klasszikusnak nevezhető hagyományos anyagát is.A szakmai képzésben pedig elsőrendű követelmény a klasszikus hagyományokat türköző tárgyak olyan alapos ismerete, amely lehetővé teszi a múlt értékeinek állandó magasszintű reprodukálását. Mind ezek mellett nem mondhat le a gyár a korszerű művészet formáinak porcelánban történő megjelenítéséről sem. A tudományos tanácskozás befejező előadásai a legégetőbb művészeti problémákkal, a porcelánszobrászat kérdéseivel foglalkoztak. Az eredményeket és a fejlődés bonyolult útjait mélyrehatóan vizsgálták. CSAP ERZSÉBET: „A magyar kisplasztika és Herend porcelánszobrai" с előadásában a XX. század hazai szobrászainak kisplasztikái tevékenységét vázolta, majd részletesen ismertette a porcelán portrékat, sportszobrokat és állatfigurákat. A herendi gyár szobrászati tevékenységének ismertetésénél a gazdasági szempontok figyelembevételén túl is utalt arra a kultúrpolitikai feladatra, amely a korszerűbb kisplasztikái alkotások porcelánban történő megjelenítését társadalmi szempontból is megoldandó feladatnak tekinti. P. BRESTYÁNSZKY ILONA: „A magyar porcelánplasztika 1945—1965 között" с tanulmányában az elmúlt évtizedek történetét, a művészi útkeresés nehézségeit dolgozta fel az európai porcelán és kerámia szobrászatban. Ennek során nem hagyta figyelmen kívül az újabb törekvések és művészi irányzatok eredményeit, valamint a megoldásra váró feladatokat, amelyek számos nagymultú európai porcelángyár problémájaként tapasztalhatók napjainkban is. A hazai eredményeket ismertető részből sem hiányoztak azok az értékelő és bíráló megjegyzések, amelyek legújabbkori művészetünk átlalános problémáiként jelen vannak valamennyi művészeti területen. A felnövekvő tahetséges művésznemzedékre hárul a 378