A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Molnár László: Akadémiai munkaértkezlet a herendi porcelánról

korszerű porcelánplasztika megteremtésének sürgető feladata. Az értkezletet az elhangzott hozzászólások után 4 POGÁNY Ö. GÁBOR foglalta össze. Megállapí­totta, hogy a tudományos tanácskozás sokoldalúan foglalkozott a Herendi Porcelángyár történetének ku­tatási problémáival, művészeti kérdéseivel, a hagyomá­nyok és a gazdaságosság problémáival. Konkrét pél­dákkal, történeti tényekre alapozott megállapítások kapcsán tárta fel az eredményeket, a nehézségeket. Meg­mutatta az értekezlet a megoldáshoz vezető lehetősége­ket, a további kutatás, a művészi színvonal emelése, a hagyományok helyes értékelése és a korszerű porcelá­nok megteremtése irányában. * A Herendi Porcelánszobrok с kiállításon a közel száz darab válogatott plasztika, történeti sorrendben mutatta be a gyár XIX. és XX. századi szobrászti mun­kásságát. A múlt század közepe táján készült alkotáso­kon még a bécsi, a meisseni és más klasszikus gyárak plasztikáinak közvetlen hatása figyelhető meg. A szá­zad utolsó évtizedeiben már a hazai szobrászművészek alkotásai is helyet kaptak a gyárban olyan formában, hogy az egyes műveket megvásárolták a szerzőktől porcelánban való kivitelezésre. Majd a XX. század ele­jétől kezdődően készíttetnek a különleges anyag — a porcelán — számára plasztikai alkotásokat. Az utolsó két évtized az útkeresés küzdelmeit és eredményeit mu­tatja ebben a művészeti ágban is. A tárlat ilyenformán nemcsak történeti áttekintést nyújtott a gyár termékei­ről, hanem gyakran csak egy-egy műben megfogalmaz­va bemutatja a hazai szobrászművészet stílusforma vál­tozásiat is egészen napjainkig, a legújabbnak és haladó­nak mondott törekvésekig. A tárlat így a széles közön­ség számára is gazdag ismeretanyaggal szolgált és szá­mos olyan kétséget oszlatott el, amely időnként a por­celánszobrokkal kapcsolatban éppen a megfelelő isme­retek hiányában felvetődik. A kétnapos értekezlet gazdag programjában is jelen­tős esemény volt a megyei MTESZ baráti találkozója, ahol az értekezlet résztvevői a veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátipari kutatóival cserélhették ki tapasz­talataikat a technikai és technológiai kérdésekben, amelyek egyre több jelentőséggel bírnak a gyár további eredményes működése szempontjából. A tanácskozáson elhangzott hozzászólások és korre­ferátumok közül kiemelkedett az a javaslat, amely a herendi porcelánok baráti körének létrehozását szor­galmazta. A megyei Múzeumi Igazgatóság számára a területén levő számos idegenforgalmi nevezetesség, műemlék, kiállítás, múzeum mellett a korszerű tudo­mányos ismeretterjesztés, a magas színvonalú nép­művelés konkrét — majdan országos méretű — mozgalmának megalapozását jelentette a baráti kör kezdeményezése. Az egyre differenciálódó kulturális igények kielégítésének egyik speciális területe lehet a megszervezendő társaság, amely szélesebb körben is szolgálhatja a herendi porcelánok és a gyár történeté­nek, művészi eredményeinek, hagyományainak kor­szerű megismertetését. Az akadémiai munkaértekezlet eredményeinek szám­bevétele, a hiányosságok felismerése további munkára ösztönzi a művészettörténettudomány művelőit, a kutatókat, valamint a műszaki és gazdasági vezetőket a világhírű gyár jövőbeli sikereinek kivívása érdekében. A szaktudomány fejlődése szempontjából ebben az esetben csupán a tervszerűség kérdésével foglalkozunk. Ezideig hiányzott a kutatásból és a feldolgozásból a tervszerű koordinálás. Gondolunk itt elsősorban a hozzászólások során is felvetődött kérdésre a gyár alapítójának személyén túlmenően, — a gyárat fel­virágoztató és világhírét megszerző Fischer Móric tevékenységére, sokévtizedes munkásságának fel­kutatására. A fischeri korszak története még mindig fehér foltját jelenti a gyár működésének, amely egyre sürgetőbb feladatként vár megoldásra. Hasonló a helyzet a XX. század évtizedeinek kutatásánál is, ahol a bonyolult politikai, társadalmi és gazdasági viszo­nyok között kell megtalálni a valóságos tényekre alapozott, és arányaiban helyes módszert a feldolgo­zásra. A Herendi Porcelángyár a legrégibb folyamato­san működő iparművészeti létesítményünk. Története többnyire a kisebb népszerűsítő monográfiáktól elte­kintve 5 csak részlettanulmányokban ismeretes. A ta­nácskozás egyik, a tudomány számára is figyelmet érdemlő eredménye, hogy feltárta és felvetette a herendi porcelánok történetének az egyetemes és az európai kerámiatörténetben különleges helyet elfoglaló szere­pének feldolgozását. Molnár László 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom