A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Keve András: Madártani szempontok a Keszthelyi-öböl eliszaposodásának kérdéséhez

gálni a Balaton madarait, és ezekben a kutatásokban nagy szerepe van a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiának, melynek professzorai Lovassy (1889—1946) majd Keller Oszkár (1908—1949) nevelik is az ornithológusokat és sok értékes adatot gyűjtenek össze. A Kisbalaton gémtelepei, melyekben VönöczkySchenk Jakab és Warga Kálmán rendszeresen gyűrűznek, nemcsak hazai, de számos külföldi ornithológust is ide csábítanak. A Kisbalaton tehát az a vonzerő, mely lehetővé tette, hogy Keszthely környéke rendszeres madártani kutatás központja lett. Mi is a Kisbalaton? Helyesen nevezzük-e annak? Mit nyújtottak a madártani eredmények ahhoz, hogy más kérdésekhez is hozzászólhassunk? Sokan a Velencei-tóban keresik a Kisbalatont, mások a Balaton északi részét tartják Kisbalatonnak. Az igazi Kisbalaton pedig a Zala alsó folyása körül elterülő mocsárvilág. A neve Darnay szerint csak 1836-ban olvasható először a térképeken. Azelőtt csak mint Balatonról beszéltek erről a területről, mert nem is volt más, mint egy széles öböl, melybe a Fenékpuszta-i földnyelv 362 éppen úgy benyúlt a Balatonba, mint ahogyan ma a Tihanyi-félsziget. Nevének változása híven tükrözi feltöltődése történetét is. Holub szerint (1963) a Kisbalaton a XIV. században egészen Garaboncig lehúzódott. Egy 1368ból származó okirat Radánál említi a Zalát és azt, hogy a Babos-szigeten határjárást végeztek, kb. 8 kmre Dny-nak Hídvégpusztától. Valóban még a XIX. század elejéről származó térképeken is látható, hogy a Zala Zalavár után egy nagy mocsárban tűnt el, majd a mai kanyarulat után ismét felbukkant, hogy Hídvégnél a Balatonba ömöljön. A XVIII. században készült kevésbé pontos térképeken a Kisbalaton a Balatonnak egy tekintélyes öble, ahová még a gőzhajók is be tudtak járni. Ugyanezeken a térképeken az is látható, hogy az öböl közepén meg volt a kettős Diás-sziget, a Zala pedig Hídvégnél ömlik a Balatonba. 7756-ból származó útleírásból (Darnay, 1934) azt is megtudjuk, hogy Zalaapátiból Zalavárra fél órányi csolnak utat kellett igénybe venni, és utána még 3 órán át nagy tölgyesek közt vezetett az út. Kéz szerint (1931, ex Darnay, 1934) a bécsi levéltárból előkerült 1809-es térképen a helyzet nem változott. Berajzolva láthatók azonban vízi utak Hídvég és a Balaton között. Lebuj előtt egy két árbócos hajó van feltüntetve, Fenék és Balatonszentgyörgy között pedig egy-egy. Hoffmann Sándor szívessége folytán hozzájutottam a Festetics-uradalom múlt századbeli kataszteri térképeihez is. Az első az 1830-as évekből származik és megegyezik a Darnay által ismert 1836-os térképpel. Ezeken már a mai Ingó-nak és Kerekláp-nak nevezett részek jódarabot kihasítanak a vízfelületből. Ekkor indul meg a Zala szabályozása, s nem 1829ben, amint ezt általában feltételezik; ez a Zala Vízlecsapoló Társulat megalakulásának esztendeje. A szabályozás lefolyására vonatkozólag Hertelendy (1897) közli az 1894. október 10-ikén kelt műszaki leírást Szalás Mihály igazgató-főmérnök jelentése alapján. Mivel ez a munka ma már alig található meg könyvtárakban, ezt a jegyzőkönyvet érdemesnek tartom eredetiben közölni. Műszaki leírás. A Zala folyó Diási szigeti átmetszés felső vége s kehidai töltés közt terjedő szakaszának szabályozási szervezetéről. Az 1829. év előtt, midőn a Zala vízszabályozó társulat alakult, a Zala egész völgye Kisbalatontol a 2. A Kisbalaton 1850-70 között. 2. Landkarte des Kisbalaton's zwischen 1850 — 70. 2. Le Kisbalaton entre 1850 et 1870 2. Малый Балатон между 1950-м и 1870-м годами