A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Keve András: Madártani szempontok a Keszthelyi-öböl eliszaposodásának kérdéséhez

kehidai töltésig náddal, sással, éger- és kőrisfákkal benőtt mocsár volt, melyből csak egyes szigetek magaslottak ki, és ezek a partok mentén 50—100 méter széles sávok voltak, rét- és legelőképpen használhatók, az egész berek pedig csak téli fagyok alkalmával volt megközelíthető nádlás és fáizásra használható. A Zala nyílt folyása különböző 30—50 m közt változó szélességgel, sok helyt több ágra szakadva tekervényes volt, néhol azonban, különösen a Zalavár s esztergalyi határban, nyílt folyását veszítve a folyó egész vize kilométerek számra a láp alá húzódott el. Ártere 8000— 8500 hold lehetett. 1836-Ъап készült a második terv, — alapul véve a fent jelzett lejtezést — mely szerint a Zalavölgy jobb és bal felőli birtokosai egyesültek, a Zala vizének az első tervbe felvett kezdőponttól (másoló : Hídvég felső határa) a kehidai töltésig leendő lecsapolására, úgy hogy a kezdő ponttól a végsőig egy 3 öl fenék, 5 öl felső szélességi, 100 ölre 11/2 hüvely fenék emelkedésű árok ásatassék. Az ásatási költséget, nem tekintve a határonkinti árterek nagyságát, a páros határok egyenlő arányban viselendvén, a közös költségekhez azonban a határokba felvett és mellékelt birtok-könyvben kitett árterek szerint járuljanak. A fent kitett méretek szerint ásatott meg a meder 1836-tól 1866-ig többször szüneteléssel a kezdőponttól a csányi határ közepéig, vagyis Sömjénérig, mikor is a kevés árterű Csánynak az ásatási költséghez fent jelzett hozzájárulási aránya által túlterheltetése, a FelsőKustyán és Kehida kevés érdeklődése következtében, a munka tovább folytatása egészen megszűnt. Ezen működés által a Zala-völgy képe egészen megváltozott, a mocsár vízmentessé lett, felszíne 1—1,50 métert sülyedt, megtömődött, a szigetek és magaslatokból szántóföldek, a nádasok és kiirtott egér fásokból rétek s használható fás legelők lettek. Azonban részint a Balatonnak még mindig magas vízállás, részint, mert a Mekenyéig ásott árkot a kis Balatonnal mintegy 8 kilométer hosszú tekervényes, elnádasult folyás kötötte össze, a Szabar, Zalavár és Esztergalyi ártér állandóan, a Sármellék, Zala-Apáti árterek pedig többszörösen ki voltak a nyári áradásoknak téve, s használásuk nagyon ingatag és bizonytalan volt. Ezen állapotot a nagy Balatonnak 1863-Ъа.п eszközlött lecsapolása se változtathatta meg, mert a nagy és kis Balatont összekötő A A' folyás sok helyt 3—400 méter hosszat alig volt 4—5 méter széles, mert a kis Balaton kifolyása a kis Diás orrát képező homok padon keresztül nagyon sikér volt, de tisztátlan náddal 3. A Kisbalaton 1870-90 között. 3. Landkarte des Kisbalaton's zwischen 1870 — 90. 3. Le Kisbalaton entre 1870 et 1890 3. Малый Балатон между 1870-м и 1890-м годами benőtt s átaljában keskeny volt a Zala С D E tekervényes folyása kis Balatontól Mekenyéig s így kényszerítve lett a Zala vízlecsapoló társulat 1874. évben újra alakulni s bevonván a társulatba a balaton-hídvégi és balaton-magyaródi határokat, tervbe venni : 1. A kis Balaton részére a Diási szigetnek 7,60 méter fenék szélességű egész harántékú s 0,3 %

0 fenék emelkedésű А В csatornával leendő átmetszése által mostani ingadozó s a nagy Balaton víztükréhez mérten magas vízállás helyett állandó s lehető alacsony vízszínéről gondoskodni. 2. A Zala kigyódzó folyását kis Balatontól a hídvégi hídig С D vonalon 13 méter szélességben nádtól, sástól megtisztítani, a kisebb kanyarulatokat átmetszeni, hol a folyás a fent írt méretnél keskenyebb volna, azt megszélesíteni s ez által a Zalának ezen vonalon is szabad lefolyást eszközölni. Miután ezen vonalon a Zala folyása, kevéssé kigyódzó, de meg а С D közt látható egyenes vonal a kívánt mélységet kotrógép nélkül alig volna lehetséges kiásni, annak kiásásától a társulat elállott, de azon kigyódzó folyást állandóan tisztán fenntartani határozta. 3. A hídvégi hídtól Mekényig a Zala kigyódzó fo363