A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei

mező képét nyújtja". Az alacsony vízállás 1922-ben is tartott és Keszthely elöljárósága homokoztatta a strandok altalaját.

45 Az első világháború után hamarosan újra felvetődött a kisbalatoni térség vízrendezésének kérdése.

40 Ennek ügyében már 1920 augusztus 8-án értekezletet tartottak Keszthelyen, ahol Károlyi Sándor, a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal vezetője ismertette a vízrendezés műszaki feltételeit.

47 A munkálatok kivitelezésére Kroller Miksa zalavári apát elnökletével 1921 őszén megalakult a Kisbalaton Lecsapoló Társulat.

48 A tásulat 1922 júniusában a főcsatorna, vagyis a kisbalatoni térségen átfolyó Zala gátak közé fogására 16 millió 200 ezer koronás költségvetést fogadott el olymódon, hogy az érintett 18.000 katasztrális hold tulajdonosaira 6 éven át, holdankint 190 korona terhet hárított.

49 A fővárosi lapok gyorsan közölték a hírt, hogy a Kisbalatoni lecsapolják. A Keszthelyi Újság közli azt a levelet,

50 melyet Vönöczky-Schenk Jakab a kisbalatoni kócsagok megmentése érdekében írt Keller Oszkár keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak. Az egész kisbalatoni műveletben a helyiek egyébként csak a híres kócsagtelep veszedelmét látták,

51 a gátak közé fogott Zala káros hatását a keszthelyi öbölre, csupán évek múlva ismerték fel. 1926-ban Boros Ádám aggasztó hírt közölt a keszthelyi öbölről:

52 „Borbás művében kiemeli, hogy számos vízinövény, mely a Balaton körüli mocsarakban előfordul, a Balatonban magában nincs. Ezek közt említi a sulymot (Trapa natans L.) is. Annál érdekesebb tehát, hogy a sulymot a folyó évben Keszthelynél a Balatonban, a hajókikötő töltésénél is megtaláltam. Lehetetlen, hogy Trapa keszthelyi előfordulását Borbás ne vette volna észre, mi annál is inkább valószínűtlen, mert Trapa itteni társnövényeit (Najas marina, Potamogeton perfoliatus) közli innen. így kétségtelennek tartom, az itt újabb megtelepedést, esetleg szándékos megtelepítését". Dunai analógia alapján gondolt a megtelepítés lehetőségére, azonban hozzáteszi: „A Balaton vizében azonban természetes úton is juthatott, minthogy a Zalacsatornában a Kisbalaton és környékén is megvan". Boros az átokhínárral (Elodea canadensis Rich.) kapcsolatban jegyzi meg említett cikkében, hogyan tűnik fel az új hínárféleség a Balatonban. Balatonkeresztúri megfigyelése a következő: „Itt a Balaton vizében a part közelében összehalmozódott le nem gyökerezett hínár tömeget vizsgálhattam, amelynek java alkotója a Potamogeton fluitans volt. Ez a hínár a Balatonban nem él, általában nem álló, hanem lassan folyó vizekben terem.... Ezek uszadékával kerülhetett tehát a Balaton vizébe, ahol azonban megtelepedni nem tud". Ez a legkorábbról ismert adat a kanadai átokhínár balatoni elterjedéséről. Moesz Gusztáv, amikor 1909ben összefoglalta e növény hazai adatait, balatoni elterjedéséről nem emlékezett meg.

53 Boros közlésének érdekes módon a botanikusok egy része nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Rapaics Raymund például így ír :

54 „Attól féltek a balatonparti lakosok, hogy egyre fogy a Balatonban a tiszta víz és egyre terjed a sok alámerült vízinövény, amely végleg ki fogja szorítani a fürdőzőket a Balatonból". Borbás Vincére hivatkozva kijelenti, „hogy egyáltalában nincs ok aggodalomra, mert továbbra is az (t. i. a Balaton) marad a legszebb és legnagyobb magyar fürdőnk". Soó Rezső 1927-ben a kisbalatoni Cölöpös-árokból, a Zalából és Fenékpusztánál a Balaton vízszélén gyűjtötte e növényt.

55 Ezek az adatok szintén azt bizonyítják, hogy a kanadai átokhínár megtelepülése a Balatonban a beömlő vizek uszadéka útján történt. Dús tenyészetét Balatonföldvárott 1943 szeptemberében találta meg Sebestyén Olga, „de nem annak vizében, hanem a Balatonba nyúló mólón, a vízművek körülötti medenceszerű mélyedésben.... Ez az előfordulás nagyon érdekes, mert azt mutatja, hogy az Elodea áramlásokkal eljut Földvárig, de nem a tóban telepedik meg, hanem egy körülhatárolt kis biotópban szaporodik el". Ugyanebben az évben Balatonmárián,

56 valamint az 1950-es évektől Keszthelyen is gyűjtötte.

57 Megfigyelésünk szerint bizonyos méretű térhódításán ról beszélhetünk Keszthelyen, néhány helyen azonban a parti rész feltöltődése révén visszaszorulóban van. Kérdés, hogy az elkövetkező időben mi lesz a sorsa e növénynek? 1931-ben kerül előtérbe újból a Keszthelyi- öböl kérdése. Kéz Andor geológiai vizsgálatok alapján kimutatta, hogy az alsózalavölgyi és Hídvégi-fenékpusztai (kisbalatoni) öblök pusztulása után a Keszthelyi- öböl eltűnése következik be.

58 A Keszthelyi Hírek egy cikke arra utal, hogy Kéz megállapítását tudomásul vette a helyi közvélemény is, melyet az újság megnyugtatni igyekszik, hogy ez a veszély máról-holnapra nem következik be:

59 „Jelenleg legközvetlenebbül az érint bennünket, hogy a strandfürdőnk állandó iszapolódásnak van kitéve", írja a cikk. Kéz súlyos megállapításának helyességét, a keszthelyiek aggodalmát az egyre jobban iszaposodó Balaton miatt a tó vegetációjában beállt változás jól illusztrálja. A fentebb említett súlyom

52 biológiai indikátornak tekinthető. Szabó Zoltán mondja a biológiai indikátorokról,

60 hogy „mindig jellegzetes okozati kapcsolatban vannak a környezettel". Naumann alapján magyarázza: „Biológiai vagy élőindikátorok mindazok a szervezetek, amelyek egy bizonyos környezetet jellemeznek". Hozzátehetjük, hogy biológiai indikátor a 343