A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei
hínár is, csak a súlyom a mocsarasodó környezetnek már egy előrehaladottabb fázisát indikálja. Szakember, mint azt említettük, már 1928-ban észlelte a sulymot Keszthelynél. 52 Pár egyedi példányról lehetett akkor még csak szó. 1927-ben Soó Rezső látta Gyenesdiásnál, 61 1928-ban készített balatoni exiccatuma balatoni eredetű példányt nem tartalmaz. 02 Egy helyi újságcikk, amelyet Lovassy Sándorral, Keller Oszkárral és Lendl Adolffal folytatott beszélgetés alapján írtak, arra utal, hogy 1933 táján szaporodott el e növény a keszthelyi öbölben, ahova Lovassyék véleménye szerint a Kisbalatonból került a víz sodrásával. 63 Soó Rezső 1938-ban újabb adatot a súlyomról a Balatonban nem ismer. 04 Entz Géza — Sebestyén Olga 1942-ben sulymot szintén csak a Keszthelyi öbölből közöl. 05 Napjainkban viszont a Balaton több, távoli pontján is megfigyelhető már. Mi 1962-ben Balatonföldváron és Ábrahámhegyen, 1963-ban Zamárdiban figyelhettünk meg néhány tövet. Világos, hogy a súlyom egyre inkább tért hódít a Balatonban, indikálva ezzel a biotóp változását az egész mai tóra vonatkoztatva. 1936-ban Korcsmáros Iván arról ír, 06 hogy a hínár hihetetlen tömegben lepte el a keszthelyi öblöt, zavarja a fürdőéletet és a hajózást, és a vízinövények sorában ott van már a tiszta állományt alkotó súlyom is. Korcsmáros ezzel fejezi be dolgozatát: ,,a még élettel teli szép régi part előtt haldoklik a Balaton és ha segítséget nem kap, menthetetlenül beteljesedik a keszthelyi öböl sorsa". Korcsmáros Iván említett dolgozatát jóval később, 1939-ben ismertette csak Madarassy László a balatoni közönséggel, 07 a keszthelyi közvélemény 1936-ban mégis különös aggodalommal figyelte az öblöt. Szembeszökő jelenségek hatására történt ez. A helyi sajtóban szinte hétről-hétre olvashatjuk, hogy az öbölben nagyon elszaporodott a hínár, melynek kézi erővel történő irtásáról írnak. 68 Tájékoztatták a közönséget arról is, hogy a hínárirtás költségeit a Balatoni Intéző Bizottság fedezte. 09 Természetesen csak a kikötő és fürdők területéről lehetett úgy-ahogy eltávolítani ezt a kellemetlen növényt, így a balatoni kékszalag-verseny vitorlásainak is sok kellemetlenséget okozott. 70 Borbás Vince 1900-ban kiadott, balatoni flóráról szóló munkájában 71 már több helyen szól a vízinövények generatív szaporodásán kívül a vegetatív szaporodásról. Ez utóbbinak nagy jelentőséget tulajdonít: „Vízben az ivartalan szaporodás, szárazon az ivaros... könnyebb és uralkodóbb". 72 Nagyon sok ,,vízi növény, pl. békalencse, borzhínár gyakran nem is virágzik és gyümölcsözik... mégis hamar és szerfölött elszaporodik". 73 Egyik leglényegesebb bizonyítékának tekinthetjük a kanadai átokhínárt, amelynek csupán termős egyedeit hurcolták Északamerikából Európába, mégis gyorsan elterjedt. 74 Borbás tárgyalja az áttelelő rügy (hybernaculum) szerepét, amely „az anyanövény darabjával, vagy tőle elszakadva, a víz fenekére száll, ott kitelel s megnövekedve, esztendőre jut a víz felszínére". Ezt a szaporodási formát megfigyelte a békalencse (Lemna sp.), kolokán (Stratiotes sp.), rence (Utricularia sp.), békatutaj (Hydrocharis sp.), szilvalevelű hínár (Potamogeton perfoliatus L.), apró békaszőlő (Potamogeton pusillus L.), valamint a süllőhínár (Myriophyllus sp.) esetében. Ugyanott szól a sarjról (proles) is, amely „nyáron és őszkor keletkezik, vékonyabb és formásabb, fejlettebb zöld levélkék boruléka... Külső rügytakarója nincs. .. a fenéken telel ki". Megfigyelte ezt a süllőhínárnál (Myriophyllum sp.) és a békaszőlőnél (Potamogeton perfoliatus L.), mely utóbbiról rajzot is közöl. 75 Ugyanazon rajzon szerepel egy szaporodásra módosult földfeletti hajtás, az inda (sarmentum) is, amely a szövegleírásokat 76 ékesen bizonyítja. A tarackkal (stolo) való szaporodás, amikor a földalatti hajtásról újabb leveles hajtások erednek, tavunk vízinövényeinél szintén megfigyelhető 76 Külön fejezetben szól a szilvalevelű hínár és a süllőfű szaporodásáról. 77 Megfigyelése szerint a szilvalevelű hínár tarackkal, sarjjal, indával és áttelelő rüggyel szaporodik. Végül megemlíti, hogy „mind a Potamogeton, mind a Myriophyllum hínár virágzó szárából mellékgyökereket is ereszt s az eldarabolt részeiből is megújulhat". 78 Borbás Vince érdeme, hogy a vegetatív szaporodás elsődlegességét tavunkban felismerte. A fentiekből viszont az is kiderül, hogy a vegetatív szaporodást csupán szaporodásbiológiai szemszögből figyelte, így Lovassy Sándor aggodalmának jelentőségét 40 még mindig nem látja kellőképpen. Az 1936-os „hínárveszedelem" készteti arra Nagy Sándort, a keszthelyi gimnázium természetrajz tanárát, hogy Borbás Vince nyomán hosszú cikkben foglalkozzék a hínárkérdéssel. 79 Nagy Sándor saját megfigyelése alapján legveszedelmesebbnek azt tartja, hogy a magvak hullása és a telelő rügyek létrehozása után a növény szétesik. Ezeket a hajtásdarabokat, amelyek sokszor sarjat is tartalmaznak, az áramlások és a szél szétsodorja. Alkalmas helyre jutva ezek járulékos gyökereket hajtanak, majd tarackkal tovaterjednek és új hínártelepet hoznak létre. 89 Nagy Sándor észrevételéhez csupán annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy a Myriophyllumok teljes bokrai is képesek áttelelni, a Potamogeton perfoliatus L. pedig sok hybernaculumot fejleszt. Nagy Sándor cikkének legnagyobb érdeme a közvélemény felrázásán kívül az, hogy következetesen bizonyítja a Keszthelyi-öböl iszapja és a hínár közötti összefüggést. Borbás Vince munkája 81 és saját megfigyelése alapján felhívja a figyelmet a Zala folyóra, amely a hínár nagyfokú elterjedéséért felelős. A megáradt és nagy sebességgel a tóba ömlő folyó tömérdek növényi részt, hínárt is szállít. Ezek szaporodása a 344
