A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Papp Jenő: Természettudományi muezológia és honismeret

vétve, addig hazánkon kívül bőven kerültek elő kövületek a földtörténeti ókorból. A középkortól kezdve aztán (mintegy 200 millió évre visszamenően) nálunk is nagyon változatos kövületek maradtak meg az egymást követő földtörténeti periódusokból, éspedig a triász, jura, kréta időszakokból, majd az eocén, oligocén, miocén, pliocén és pleisztocén korokból. Kétféleképpen lehet helytörténeti alapon őslénytani kutatást végezni. Vagy egy rendszertani állatcsoport (pl. puhatestűek) kövületeit gyűjtjük és nem szorítkozunk egyetlen korra, vagy egy korból (pl. miocén) gyűjtjük a fossziliákat, tekintet nélkül rendszertani hovatartozásukra. A két eset legtöbbször kombinálódhat úgy, hogy valamennyi korból származó kövületet gyűjtjük, melyek több rendszertani csoporthoz tartoznak. Feldolgozáskor azonban feltétlen csoportosítani kell anyagunkat. Honismereti szempontból leghelyesebb, ha a választott tájon egyaránt végzünk kőzettani és őslénytani gyűjtést — tehát teljességre törekvő geológiai gyűjtést folytatunk, hasonlóan pl. Laczkó Dezső munkájához a Bakonyban. Ezzel saját látókörünk és főleg a tájunkkal kapcsolatos tárgyi ismereteink lesznek igen gazdagok, másrészt megalapozhatunk egy geológiai gyűjteményt, illetve a meglevőt tovább bővítjük. Viszonylag kevés gyűjtési lehetőség kínálkozik akkor, ha tájunkat természet-földrajzi alapon vizsgáljuk. A természet-földrajzi tanulmányok inkább bő írásos adat-gyűjtéssel, méréssel, fényképezéssel stb. járnak, semmint tárgyi anyag gyűjtésével. A táj természeti képéhez szorosan hozzátartozik annak felszínalaktana, karsztjelenségei, vízrajzi viszonyai, éghajlata stb. Az ilyen jellegű vizsgálatok számos esetben nyújthatnak szempontokat a gyakorlatnak (gyümölcsös telepítése, erózió elleni védekezés stb.). Ugyanakkor természettudományi honismereti munkánk geológiai megállapításait szervesen egészíti ki a természet földrajzi jelenségek ismerete. Nagyon változatos és számos esetben úttörő jelentőségű egy-egy táj biológiai, tehát növénytani és állattani tanulmányozása. Mind a növénytan mind az állattan annyira szerteágazó, hogy képtelenség még a legkisebb, akár növény- vagy állatföldrajzilag is jól körülhatárolható tájon valamennyi csoportjukkal behatóan foglalkozi. Ezért a biológiai honismereti kutatásokban hangsúlyozottan szükséges a specializáció. A biológiai helytörténet kevés hagyománya azt látszik egyöntetűen példázni, hogy leghelyesebb valamely növény- vagy állatrendszertani csoportot választani. A választott rendszertani csoport mellett gyűjthetünk egyéb növényeket vagy állatokat, de ne annak a hátrányára. A növények közül az alábbi rendszertani csoportok alkalmasak a honismereti kutatásokra: moszatok, mikroszkopikus gombák, nagygombák, zuzmók, mohák, harasztok, virágos vagy magvas növények. Az állatvilágot hazánkban a következő rendszertani csoportok képviselik (melyek egyúttal az állattani helytörténet kutatási tárgyai lehetnek) : állati egysejtűek, laposférgek, hengeresférgek, kerekesférgek, gyűrűsférgek, medveállatocskák, rákok, soklábúak, rovarok (ugróvillások, kérészek-álkérészek-recésszárnyúak-szitakötők-egyenesszárnyúak-tegzesek, bogarak, hártyásszárnyúak, lepkék, kétszárnyúak, bolhák, szipókások), pókszabásúak, puhatestűek (csigák-kagylók), halak, kétéltűek-hüllők, maradarak, emlősök. A rovarok zárójelben felsorolt csoportjai közül a bogarak, hártyásszárnyúak, kétszárnyúak és szipókások, továbbá a pókszabásúak annyira magas fajszámúak, gyűjtési módjuk annyira különböző, hogy még ezeken a csoportokon belül is specializálódni kell. Ha a gyűjtést olyan célból végezzük, hogy utána anyagunkat feldolgozzuk, akkor tulajdonképpeni tudományos munkánkat mintegy megelőzi a gyűjtés. A hangsúly a feldolgozáson, majd ennek eredményén, a dolgozat publikálásán van. Hasznos, sőt tudományos szempontból előbb-utóbb célravezető munkát végzünk akkor is, ha gyűjtésünket nem követi a feldolgozás, azaz csak gyűjtéssel kívánunk foglalkozni. Az aktív természettudományi honismeret egyáltalában nem kívánja meg mindenkitől az anyag feldolgozásához szükséges elmélyülést. Mind egyéni, mind honismereti szempontból van helye az „önmagáért" végzett gyűjtésnek, de ez mindenkor feleljen meg a tudományos követelményeknek. Be kell látnunk, hogy a lelkiismeretes feldolgozás-publikálás sok időt vesz igénybe. Ez pedig nem lehet ok arra, hogy kedvét szegjük azoknak, akik természettudományi helytörténészek kívánnak lenni. Nagyon elismerésreméltó tett publikálni, de ne legyen a természettudományi honismeret próbaköve. Az eddig ismertetett természettudományi helytörténeti munkalehetőségek lényegében kimerítik a tudományos munka fogalmát. Lehet azonban a természettudományi honismereti és helytörténeti munka tárgya olyan tevékenység is, mely a tudományos munkának inkább csak megkönnyítését, dokumentálását, megmaradását szolgálja. Gondolunk itt a fényképezésre és a természetvédelemre. A fényképezés, illetve a természetvédelmi mozgalomba való aktív bekapcsolódás nagyon jól szolgálja a honismeret célkitűzéseit. Mindkét tevékenységnek egyaránt élvezi előnyeit a tudomány és az ismeretterjesztés. Közismert, hogy emberileg lemérhető időn belül mennyire megváltoznak hazánkban kisebb-nagyobb tájak éppen az emberi munka következtében. A fénykép legalább képi ábrázolásban, a természeti objektumok védelme pedig a valóságban őriz meg egy-egy tájat a maga eredetiségében. A honismeret érdekében álló természettudományi gyűjtés, fényképezés és természetvédelem folytatásához fel331