A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Papp Jenő: Természettudományi muezológia és honismeret

tétlen szükséges az összefoglaló jellegű publikációk ismerete. Másként könnyen kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy a régen ismert jelenséget „fedezzük fel", vagy egy természeti folyamatot a közismert okok és összefüggések elmondása helyett éppen ellenkezőleg magyarázzuk. A természetbeni tájak és tárgyak fényképezése hazánkban hosszú múltra tekint vissza. A színes diafilm tökéletesítése óta pedig szemtanúi lehetünk a természetfényképezés reneszánszának. Szép felvételeket lehet készíteni fekete-fehér filmre, nagyításokat fotópapírra, mégsem adják vissza igazán a természet hangulatát. A hegyek, síkságok, növények, kőzetek, vizek, állatok stb. stb. káprázatos színei szorosan hozzátartoznak a természet lényegéhez, ezért ha lehet, akkor még képi ábrázolásban se fosszuk meg tőlük a színeket. A mai fejlett színesfilm-technika lehetővé teszi, hogy a valósághoz hűen megörökítsük a választott táj vidékeit, domborzatát, kőzetféleségeit, kövületeit, növényés állatvilágát stb. A fényképezés ugyan nem pótolhatja a természetben található tárgyak gyűjtését, de több szempontból a valósághoz közelebbállóvá teszi a szóbanforgó tárgy dokumentálását. Ezért nagyon helyénvaló az a ma már általános gyakorlat, hogy a tárgyi gyűjtést megelőzi az „in situ" fényképezés. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy a (színes dia-) fényképezés önmagában is igen hasznos tevékenység a természettudományi honismeret szempontjából. Egyegy tájról gyűjtött, teljességre törekvő (színes) fényképgyűjtemény az esztétikai gyönyörködésen túl sok esetben páratlan tudományos értékkel bír. A természetvédelem célja analóg a műemlékvédelemmel. Társadalomtudományi vonatkozásban nanagyon sok olyan emberi alkotást kell védeni a pusztulástól (sőt, gyakran az elpusztítástól), melyek valamely elmúlt történelmi kornak az emlékei. A természetvédelem esetében részint az eredeti természet jellegzetes objektumait, részint az embertől alkotott természeti szépségeket (pl. fasor, arborétum) kell megvédeni. Ma már világszerte annyira súlyos probléma az aktív természetvédelem, hogy a kulturális világszervezetnek, az UNESCO-nak is külön bizottsága foglalkozik az idevágó kérdésekkel. Hazánk is résztvesz ennek a bizottságnak a munkájában, és bár Magyarország kis ország, mégis számos olyan természetvédelmi problémánk van, melyek kicsiben híven tükrözik a világ természetvédelmi problémáit. Többször kifejezésre juttatták már a nemzetközi és a hazai természetvédelmi vagy ezzel kapcsolatos ügyben tartott ülések, hogy az aktív természetvédelemben mindenkinek részt kell venni. Mert ha csak egy valaki vét a természetvédelmi intézkedések ellen, akkor nagyon gyakran olyat tesz, ami soha többé nem hozható helyre. Nagyon könnyen el lehet pusztítani a földtörténeti múlt sokszor évszázezredeken-évmilliókon át létrehozott emlékét (legyen az pl. egy miocén-kori őshüllő lábának a lenyomata, egy jégkorszaki növénymaradvány), de azt „helyreállítani", „betelepíteni" stb. teljességgel lehetetlen. Ilyen értelemben a természetvédelem fokozottabb társadalmi megértést és megbecsülést kíván a műemlékvédelemnél. Nálunk azonban a valóság az, hogy a műemlékvédelem mellett a természetvédelem aktuális problémáiról és már törvényesített intézkedéseiről csak nagyon kevesen hajlandók tudomást venni. A honismereti munka keretében folytatott aktív természetvédelemnek éppen ebben látják sokan a legnagyobb jelentőségét. Társadalmunknak szinte valamennyi rétegéből bekapcsolódhatnak a természettudományi honsimereti munkába, széles körökben tudatosíthatják a természetvédelem fontosságát. Az aktív természetvédelmi munkát három csoportba lehet osztani. 1. A körülhatárolt táj-egység valamennyi, természetvédelmi szempontból szóbajövő objektumát megismerni, leírni, csoportosítani — tehát az objektumokat felmérni. 2. Az ezt igénylő objektumok számára szükség esetén akár megyei, akár országos rendelkezéssel biztosítani a törvényes védelmet. 3. Az ismert objektumok állapotát rendszeresen figyelemmel kísérni. Bármilyen, a védelmet veszélyeztető jelenséget észlelünk, haladéktalanul tájékoztatni kell az illetékeseket, elvárva tőlük a megfelelő intézkedést. Mindhárom tevékenységet jól el tudják végezni a honismereti mozgalmon belül alakított természetvédelmi munkacsoportok. Ide kell tömöríteni mindazokat, akik képesek harcolni a természetvédelem gondolatáért és mindennapos problémáinakmegoldásáért. Bármilyen jelentéktelennek látszik egy-egy jól elintézett természetvédelmi ügy, felbecsülhetetlen jelentősége lehet mind tudományos, mind turisztikaiidegenforgalmi szempontból. * * * A természettudományi honismereti munka nagyon sok lehetőséget rejt magában. Dolgozhatunk a jó értelemben vett amatőr alapon tudományos témákon, de éppolyan célravezetőén dolgozhatunk, ha „csak" gyűjtünk, fényképezünk, résztveszünk az aktív természetvédelemben. Bármilyen munka mellett döntünk, mindenképp csak előnyös mind a honismeret társadalmi munkásai, mind a tájmúzeumok számára a közös cél érdekében folytatott együttműködés. így érhetjük el talán legfontosabb célunkat : a honismereti munka és a múzeológia közösen, egymást kiegészítve járul hozzá hazánk természettudományi megismeréséhez. 332