A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

Második pásztor : Höööjj, kedves öregapám! Én mást ámottam az iccakai ámomba. Én meg ászt ámottam, hogy a házigazda jó vörös borra megkinát bennünket. Mind: Hőőő, de jó lett vóna ! Második pásztor: (az öregpásztor felé fordulva kérdezi) — Hát maga, kedves öregapánk, mit ámodott ? Öregpásztor : (köhög) (öregesen) — Heeejj, kedves fijajim! Én ezekné szásszor szebbet és okossabbat ámottam az iccakai ámomba. Én ászt ámottam, hogy született Kisjézus juuda Bötlehembe ! Mig az öreg beszél, a két angyal beadja a két pásztorbábut a Beköszöntőnek. Jobbkezébe fogja a fehéret, balkezébe a feketét. A babák arccal a nézők felé fordulva táncolnak. Frissen reszelt szegszemük csillog a villanyfényben. Táncuk verekedés-szerű. Összeütik a fejüket, majd szétválnak megint, és ez így folytatódik az ének végéig. A játékosok szerint azért kopott le a barna pásztor sapkájáról a szőr. Az utolsó sornál behúzza őket a Beköszöntő, átadja az angyaloknak, azok pedig már a készenlétben tartott nőt és férfit nyomják a markába. Ezek ölelkezve, csókolózva ropják a táncot az újabb énekre. A „Mennyből az angyal" kezdetű karácsonyi éneket másként éneklik a betlehemezés alkalmával, és másként a templomban. Míg az utóbbi helyen a „Szent vagy Uram" szerint, addig a betlehemezéskor az első két sor dallama más. Hogy kitől tanulták így, nem tudják. Istennek fíja, aki született Jászojba, jászojba Ő leszen néktek Üdvözittőtök Valóba, valóba A második versszak végén kiveszik az angyalok a babákat a „likon", és beadják a két ördögöt. Igen gyorsritmusú ének következik, melynek ütemére a Beköszöntő összeveri a két fekete ördögöt. „Az ördögök tánca verekedés" — mondják a szereplők. Az ének végére ezeket is kiadják, hogy helyükbe lépjen a Lackó. „Nagy csöngője, kis trombitája van hogy a világ tuttára aggyá, Jézus született. Ez csak egyedül billeg" — jobbra, balra. Az énekeket teli tüdővel mondják. Ezt is. Különösen kiemelik, hangsúlyozzák a Jézus szót. Az ének végeztével kiveszik Lackót is. Ezzel véget ér a bábok szerepe. Föláll a Beköszöntő is, és Lackó tánca után azonnal rákezdik azt az éneket, mely a házigazdát adakozói kötelességére figyelmezteti, serkenti. A szöveg recitatív jellegű, élénkségét a szöveg hangsúlyozásával érik el. Az első négy sor egyhangúan pereg, a „nem sajnájja hatossát" egészen hangsúlyos, kiemelt, majd a „máriássát, huszassát" után egy kis pauzát tartanak, mintegy erőgyűjtésnyit, hogy az utolsó két sort teli tüdővel mondhassák- „egy kis fáraccságunkér, cságunkér, szíves utazásunkér". Míg énekelnek, a házigazda azalatt adja ajándékát, a pénzt, a hozzá közelebb álló angyalnak, aki fölírja a gazda nevét és az általa adott összeget a betlehem oldalára, fedelére. Közben jár a pohár is. Ám a sietség miatt az angyalok, leginkább a pásztorok beszélgetése, a pásztorok meg a bábok tánca alatt isznak fölváltva. Amikor befejezik az éneket, az angyalok kézbe veszik 317