A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

a betlehemet, s a Beköszöntővel élükön lassan az ajtó felé haladnak, miközben mindnyájan éneklik. Mire elhangzik az utolsó szó is, addigra a kis csapat kívül van az ajtón. A kivonulás sora: Beköszöntő Angyal Angyal Öreg pásztor Második pásztor Első pásztor A Beköszöntő gyorsan odébbáll a következő házhoz bebocsátást kérni, hogy megtudja a választ is, mire társai odaérnek. Míg ő előre megy, addig az angyalok és pásztorok együtt énekelnek annak a háznak az udvarán, ahol betlehemeztek. Nem minden háznál mondják ugyanezt a szöveget hanem fölváltva. Egyik udvaron ezzel végzik, a másikon pedig az itt következővel : Az ének végeztével ők is tovább vonulnak, és sorjába veszik az ismert karácsonyi énekeket, míg a következő házhoz nem érnek és bebocsátást nem kapnak. „Régen úgy intéztük, hogy a templom ucca maradt éféltájra" — mondják. „Beharangszókor együtt, fölőtözve betlehemessen, énekszóval vonultunk be a templomba". A betlehemet letették a sekrestyébe, ők maguk meg a szentélyben álltak, vagy a „Jézusszive oltár előtt", t. i. minden évben ezen az oltáron csinálják meg a templomi betlehemet. Egyes adatközlők szerint a betlehemet a templomhoz közel eső házhoz vitték, ők maguk pedig jelmezesen fölmentek a kórusba, és így vettek részt az éjféli misén. Még 5—6 éve is megtörtént. Előfordult olyan eset is, hogy a betlehemező legények éjfélre becsíptek, nem bírtak magukkal és éjféli mise alatt rendetlenkedtek. Ezért az esperes megtiltotta a betlehemeseknek, hogy jelmezesen a templomba menjenek. Ez a 40-es évek elején volt. Azóta a betlehemesek úgy igyekeznek, hogy a beharangszó előtt néhány perccel a templomhoz legközelebb eső házhoz menjenek be, ott levetik jelmezeiket, és az alatta levő ünneplőben vesznek részt az éjféli istentiszteleten. Mise után, vagy másnap elviszik a ruhákat haza. Leginkább Farkas Vendeléknél szoktak levetkőzni az utóbbi 3 évben is, mert ők közvetlenül a templom mellett laknak. Az éjféli misével végetér a betlehemesek szerepe, — ha kivételes esetek nem jönnek közbe — mint 1963-ban és 1964-ben. A betlehemezést Vörsön kettősség jellemzi: egyrészt a kultikus vallásos vonás, másrészt a betlehemező csoportot minden alkalommal, a hagyományon kívül — ez itt erősebb szempont! — az adománygyűjtés is összehozta, ami csak most, az utóbbi három évben, a templom javítása során lett elsődleges szerepű. Mindhárom évben a begyűlt összeget az utolsó fillérig a falu esperesének adták át, aki azt a templom renoválására fordította. Egyébként a betlehemezők osztozkodni szoktak az adományon. Szépen, igazságosan, egyenlően szokták felosztani maguk között a pénzt, ebből sohasem lett veszekedés, vita. Borral, kaláccsal mindig helyben jutalmazzák a szereplőket. „Mer jobban szól az ének, ha megöntözzük a torkunkat" — mondják. A becsípett betlehemezők pajzánabbak, merészebbek, amit elnéznek nekik, csak azon botránkozik meg a falu közvéleménye, ha a templomban sem viselkednek a hely megkövetelte módon. A tréfákat, ízes álmokat a vendéglátók nevetéssel jutalmazzák. A betlehemezés alatt a háziak a konyha vagy szoba tűzhelyfelőli oldalára húzódnak, egyrészt azért, mert így nagyobb helyet tudnak biztosítani a játékosoknak, másrészt, mert a betlehemezők jövetelekor sokáig nyitva az ajtó, és beront a hideg a betlehemezőkkel együtt. Nem szólnak a játékba, néma hallgatói, csak a tréfás álmoknál nevetnek vagy helyeselnek. Az ő szerepük a beengedő szóval kezdődik, s ezzel mintegy szerves részeivé válnak egy kis ideig az eseményeknek. A házigazda tiszte a borral kínálgatás, a háziasszonyé a kalács. Mindez csendesen zajlik akkor, ha játék közben felváltva isznak. Ha végére marad, akkor már vidámabb, tréfásabb az eszem-iszom. Az előre megbeszélt összeget a házigazda vagy a háziasszony adja oda az angyalnak. Az utóbbi három évben nem volt ritka a 100—150 Ft-os adomány sem. A betlehemesek távozásakor a háziak kikísérik őket a pitvarba vagy előszobába, bezárják az ajtót, és néhány szóval megtárgyalják az imént lezajlott eseményt, majd lefekszenek. A jó együtteseket még évek múlva 318