A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kopasz Gábor. A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Drávavonal védelmében

s néhány nap múlva a második fele is hazaérkezett Veszprémbe anélkül, hogy az ellenség útjukba akadt volna. A Dráva mellől visszatért nemzetőröket haza­bocsátották otthonukba, fegyvereiket pedig a Pápá­ról Veszprémbe visszrendelt önkéntes nemzeti őr­seregnek adták át. Jellasics bán betört horvát seregei­nek egyik oszlopa ezekben a napokban már éppen Veszprém felé közeledett. A veszprémi nemzetőrök eltávozásával és azáltal, hogy Veszprém megye a korábban beígért felváltó csapatait nem küldte el, a baranyai Dráva-vonal telje­sen védtelenül maradt. Kormányrendeletre, de a Hor­vátország felől egyre növekvő veszély miatt is Baranya megyének magának kellett megszervezni Dráva menti határának védelmét. Csányi figyelmeztette a megye közvetlen vezetőit és állandó bizottmányát, hogy Jellasics betörése küszöbön áll, de katonaságot a védelmi vonalhoz nem tudott adni. Az elindított Tolna megyei nemzetőrök pedig Baranyát el sem érték, mert útközben újabb parancs folytán hajóval Pestre szállí­tották őket. A baranyai nemzetőrök viszont még mindig a Bács megyei táborban voltak 4500 főnyi létszámmal. Baranya megye állandó bizottmányának közgyűlése szorult helyzetében gyors ütemben látott hozzá a vé­delem megszervezéséhez. Siklóson és Dárdán kíván­ták kialakítani a megyei védelem két főpontját. El­határozták az önkéntes nemzetőrség további szervezé­sét. Hirtelen 800 nemzetőrt vontak össze a megye székhelyén, Pécsett. Pécs város is kiállított 100 ön­kéntes nemzetőrt. Végül elrendelték a hazafiságukról ismert Dráva menti lakosok általános felfegyverzését. A veszély hírére a bácskai táborból hazatért Batthyány Kázmérra, a megye főispánjára bízták, hogy az álta­lános ellenállást megszervezze és a baranyai Dráva­vonal védelméről megyei erő által gondoskodjék. 26 A Dráván túl Jellasics támadó seregének jobbszár­nya helyezkedett el Baranya megyével szemben. Ez a seregrész mintegy 10 000 emberből állott, Roth és Philippovics tábornokok parancsnoksága alá tarto­zott, s a fő gyülekező helyei Miholjác, Valpó és Eszék térségei voltak. Batthyány Kázmér ezért kívánta tehát ezekkel a helységekkel szemben, a Dráva innenső oldalán a baranyai védelem főpontjait Siklósra és Dárdára helyezni. Általában Baranya megyében is a lakosság minden rétege lelkesedéssel igyekezett eleget tenni honvédelmi kötelezettségének. Egyedül Szabadszentkirály nemes község volt az, amely ellenállt az összeíró választ­mánynak és meggátolta az önkéntesek összeírását. 27 Pécs város is szorgalmasan toborozta nemzetőreit; maga Jellasich János városi főbíró volt az újoncállí­tási biztos. 28 Az első nagyobb nyugtalanságot az okozta Pécsett és Baranya megyében, hogy egy 3000 főből álló rabló fegyveres csoport áttört a Miholjác—dráva­szabolcsi révnél, amelynek nem tudtak ellenállni. A felfegyverzett rabló csapatot a Verőce megye élére a bán által kinevezett új főispán vezette. A nyugtalan­ságot az is fokozta, hogy Jellasics bán rágalmazó proklamációit ismeretlen egyének terjeszteni kezdték a megyében. 29 Közben a horvát támadó sereg jobbszárnya a Drá­va túlsó partján felfelé hózódva, a sztárai rév felett Tótszentmártonnál, Somogy megyében szeptember 20-án átlépte a Dráva vonalát és előőrsei még aznap éjjel elérték Baranya megyét. A berontott ellenség mintegy 9—10 000 emberből állott. Lassan nyomulva Baranya felé, szeptember 23-án Gerde, Rugásd, Baksa, Görcsöny és Szabadszentkirály községekben állapo­dott meg a Roth tábornok által vezetett törzssereg. Mintegy 1500 főből álló ellenséges seregcsoport pedig Siklós felé nyomult előre, de Siklósra nem mert be­menni, hanem visszakanyarodott és egyesült a Pécs felé haladó sereggel. Átvonulva Pécsen, szeptember 23-án hagyta el a fősereg Baranya megyét anélkül, hogy területét okkupálta volna. A Baranya megyei védősereg ekkor csupán 1000 főnyi gyakorlatlan önkéntesből állót. 30 Ennek élén Batthyány Kázmér, akit már előzőleg a kormány Baranya megye és Pécs város kormánybiztosává nevezett ki, előbb Siklósra, majd Mohácsra vonult vissza, hogy az ellenség bekerítő szándéka elől kitérjen. A tízszeresen nagyobb ellenséggel szemben Batthy­ány Kázmér megszervezte a megye egész területén a gerillaharcot. Az ellenséget hátulról és oldalról állan­dóan nyugtalanította. Emberei elfogták Roth tábor­nok kémét és mint foglyot átadták a rögtönítélő bíróságnak. Batthyány elrendelte a drávai kompok és összes szállító eszközök lefoglalását, az ellenség által szétosztott lázító proklamációk összegyűjtését. Ami­kor pedig szeptember 27-én arról értesült, hogy az ellenség 16 szekere lőszert szállít a fősereg után, ön­kénteseivel — Perczel Antal őrnaggyal az élen — Oroszló községben a lőszeres szekereket és ezek 80 sokác fegyveres határőrből álló kíséretét elfogatta. Ebben a vállalkozásban főként a 100 pécsi önkéntes vett részt. A zsákmány 32 hordó lőszer, 600 puska és az őröktől elvett 80 szuronyos puska volt. Ez a rajta­ütés Roth seregének ütőképességét nagyban csökken­tette. Pécsváradon az ellenséghez pártolt Hardegg vasas és Kresz könnyű lovas ezredek depóit Batthyány Kázmér ugyancsak lefoglaltatta. Jellasics Pákozd-sukorói és Roth ozorai veresége után, hogy az ellenség visszavonulását megakadályozza Batthyány Kázmér október 2-án Pécsre tette át fő­hadiszállását. További újoncokat sorozott be védelmi seregébe. Ez most sokkal könnyebb volt, mint a fel­268

Next

/
Oldalképek
Tartalom