A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kopasz Gábor. A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Drávavonal védelmében

készülés kezdetén, mert a nép Jellasics betörése után inkább hajlandó volt katonáskodni, mint előtte. Amikor elterjedt a hír, hogy az ellenség az oroszlói puskaporelvételt meg akarja bosszulni, Pécsről és Mohácsról több mint 10 000 felkelő jelentkezett fegyveres szolgálatra. Batthyány megnövekedett számú fegyvereseivel Roth tábornok szétszórt és Baranyán keresztül hazafelé tartó egész seregét — több mint 7500 embert — elfogatta, lefegyverezte és csak ünnepélyes eskü letétele után bocsátotta szabadon. Az eskü lényege az volt, hogy Magyarország ellen többet nem fognak fegyvert és mint a múltban, a jövőben is jó szomszédok lesznek. A foglyok eskütétel utáni hazaengedése a magyar kormány tudtával és helyeslésével történt. Jellasics betörése felrázta az egész országot, s nem utolsó sorban a Dunántúlt. A népfelkelők tömegesen jelentkeztek fegyveres szolgálatra. Az önkéntes nemzetőrökön kívül a már esetleg hazabocsátott rendes megyei nemzetőröket is ismét fegyverbe szólították. Veszprém megye is felhívta a nemzetőr őrnagyokat, hogy a nemzetőröket állandóan gyakoroltassák. A járási szolgabírókat pedig arra utasította, hogy mind tudatosabban szoktassák az egész lakosságot a népfelkelés gondolatához.

31 Az önkéntesekből, rendes katonákból, nemzetőrökből, népfelkelőkből a Jellasics elleni fegyveres harcban kialakult, megszületett a 48-as új magyar honvédség. Az ellenség Baranya megyéből való kitakarodása után az Országos Honvédelmi Bizottmány Batthyány Kázmért először Bácskába akarta ismét rendelni, mivel azonban a Dráván túl újabb mozgolódás volt észlelhető, olyan parancsot adott, hogy maradjon a Dráva mentén. Sőt terjessze ki figyelmét Baranyán kívül Somogy, Zala és Vas megyékre is. Egyben kötelességévé tette a Honvédelmi Bizottmány, hogy működjék együtt Perczel Mór ezredessel, aki ebben az időben Nugent rabló serege ellen a Muraközben csatázott. Siessen segítségére a védtelen Kanizsának, mert Nugent csapatai ezt is háborgatták.

32 Batthyány belátására bízta még a Honvédelmi Bizottmány, hogy amennyiben lehetséges, az átpártolt eszéki várat térítse vissza az engedelmesség útjára.

33 A veszprémi nemzetőröket is október végén a drávai védelmi vonal legnyugatibb részén, a csáktornyai táborban találjuk, ahova október 20-án érkeztek meg. Perczel Mór parancsnoksága alá tartoztak. Előzőleg nyilván ők is részt vettek a Muraköznek október 17—18-i visszafoglalásában. Itt találjuk még rajtuk kívül a Zrínyi és Hunyadi záaszlóaljakat, a Radeczky huszárokat, a zalai és szabolcsi önkénteseket.

34 A Veszprém megyei származású Gál Péter nemzetörszázados családi levéltárában megtalálhatók a veszprémi nemzetőrök első zászlóalja harmadik századának fegyver kimutatásai. Ezekből arra következtethetünk, hogy még a csáktornyai táborban is igen hiányos volt a felszerelésük. A század legénysége háromnegyedrészének sem volt puskája, több mint negyedrésze alkalmi szúróeszközökkel — kaszával, dárdával — volt még mindig felszerelve. A századnak 136 lőfegyveréből kettő volt csak katonai puska, a többi vadászfegyver. A 134 vadászfegyverből is csak négy volt kétcsövű. A 130 vadászfegyverből 27 elöltöltős volt. A század ötnapi fizetése őrmestertől lefelé közlegényig összesen 118 fr. 40 kr. volt.

35 Csáktornya a Dráva nyugati, az eszéki vár pedig a keleti részén jelentette a védelmi vonal két legfontosabb pontját. Batthyány Kázmér október 22-én vonult be Eszék várába megnövekedett seregével és ezzel a haza védelmére megszerezte ezt a fontos várat. Ettől kezdve Batthyány itt tartózkodik, hónapokon keresztül Eszékről keltezi leveleit.

30 Batthyány Kázmérnak a vár elfoglalásáról szóló jelentésére Kossuth Debrecenből 1849. január 9-én válaszolt. Levelét Batthyány Kázmérnak, mint seregvezérnek címezte Eszékre. Kifejtette, hogy a nemzet szabadságharcában milyen fontos stratégiai pont Eszék vára. A pesti katasztrófa után a hadműveletekben gyökeres változásra van szükség. Nagyobb haderőt egyelőre még nem lehet a Dunántúlra küldeni, éppen ezért fokozottan megnőtt Eszék várának szerepe. A levélből arra következtethetünk, hogy Kossuth nyilván olyan szerepet szánt Eszéknek, mint amilyet Komárom töltött be a szabadságharcban, vagy legalább is azt remélte, hogy Eszék a dél-dunántúli védelem szilárd pontja marad.

37 Nem ez történt. Batthyány Kázmérnak már nem volt ideje sem az eszéki vár megerősítésére, sem az újonc várőrség kiképzésére. Nugent csapatai január 30-án Pécset elfoglalták, sőt néhány nap múlva már Eszék külső területeit is megszerezték. A külvárosért folyó harcokban kiderült, hogy a lakosság ellenszenvvel viseltetik a magyarokkal szemben. A házak ablakaiból, a padlásokról, a kerítések mellől elrejtett fegyvereikkel lőtték a magyar katonákat. Mivel Batthyány a várat gyengének tartotta, Debrecenbe ment, hogy a Honvédelmi Bizottmánnyal tárgyaljon a vár helyzetéről, megerősítéséről. Távollétében Éder ezredes február 13-án puskalövés nélkül adta át a várat Trebersburg osztrák tábornoknak. Mintegy 5000 főnyi őrség, 300 ágyú, 2400 mázsa puskapor, három havi élelem, 190 000 fr. készpénz került az ellenség birtokába. Ezzel a drávai védelmi vonal utolsó bástyája is elesett és Eszék várának a szabadságharcban való rövid szereplése végleg le is zárult. Kopasz Gábor 269